A kereszt bölcsessége – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 6. vasárnapra
A vasárnapi szentleckét
az első Korinthusi levél 2. fejezetéből vesszük: Szent Pál itt igehirdetése lényegét
világítja meg. Az Apostol visszautal az első fejezetre, ahol hangsúlyozta a korinthusiaknak:
üdvösségünk titkát, a Keresztre feszített Jézust hirdeti. A kereszt a zsidóknak botrány,
a pogányoknak pedig ostobaság volt, és ma is az a nem hívőknek. Nekünk, Krisztus-hívőknek
a kereszt a Megfeszített Jézust, egyetlen Üdvözítőnket jelképezi.
Az Újszövetség
szerint a kereszthalál általi megváltás összekapcsolódik a húsvéti eseményekkel: Jézus,
az emberré lett Isten Fia az izajási Szenvedő Szolga sorsát teljesíti be: megalázta,
„kiüresítette” önmagát, engedelmes lett az Atyának egészen a kereszthalálig, ezért
Isten felmagasztalta, és mindenek Urává tette Őt, ahogy a Filippi-levél (2. fejezet)
Krisztus-himnusza hirdeti. Mindig kapcsoljuk össze a keresztet és a feltámadást,
a kettő együtt a húsvéti misztérium. Szent Jánosnál a kereszt nemcsak a megaláztatást,
szenvedést jelenti, hanem már a „felmagasztaltatást” is, az Isten által előlegezett
megdicsőülést is. Az Emberfia a kereszten „fölemeltetett”, mint a szabadulás jele,
a rézkígyó (Jn 3, 14, Szám 21, 4-9).
János passió-elbeszélésében is érezhetően
jelen van a testi szenvedés, de mégis Jézus királyi méltósággal viselkedik (pl. Pilátus
előtt), öntudatosan halad a kereszt felé, és diadallal száll fel rá, hiszen ott alapítja
meg Egyházát, amikor a Lelket adja (19, 30), amikor oldalából vér és víz folyik ki
(19, 34). Most már hittel tekintünk fel „Arra, akit átszegeztek” (19, 37); a keresztre
feszített Jézus keresztje az üdvösség jele: a nagypénteki kereszt előtti hódolattal,
vagy a mindennapi keresztvetésekkor az üdvözítő Jézusba és a Szeretet-Istenbe vetett
hitünket valljuk meg.
Jézus azt várja követőjétől, hogy vegye fel keresztjét
minden nap. Mert ha vele hordozzuk keresztünket, ennek az ő erejéből megváltó ereje
van – misztikus Teste, az Egyház javára. A keresztvállalására mindig van lehetőségünk:
kisebb-nagyobb napi bajaink, saját betegségünk elviselése, az öregedéssel együtt járó
kisebbedés, együttérzés szeretteink testi-lelki szenvedésével. Nem kell tehát nagy
megajánlásokat tennünk az üldöztetés vagy akár a vértanúság vállalására (a kommunista
időkben erre is adódott alkalom!), elég, ha a keresztjét hordozó Jézussal lélekben
egyesülve hordozzuk minden napi kisebb-nagyobb keresztünket. - Per crucem ad lucem:
a kereszt által jutunk el a feltámadás fényére.
A keresztségben részesedtünk
Krisztus halálában és feltámadásában. A hívő a keresztségben meghalt a bűn „világának”,
és ellene mondott a Gonosznak, aki kísérti, el akarja téríteni Krisztustól, de a lelki
harc egész élete során tart. A Lélek erejében legyőzheti a rosszra hajló „test” kívánságait,
amely cinkosa a bűnre csábító „világ”-nak, és az „új ember”, a feltámadott ember életét
élheti. A szentmisében is a felszentelt pap Krisztus rendeléséből és a Szentlélek
erejében a húsvéti misztériumot jeleníti meg hathatósan, a hívők ebben részesednek.