„Semmi és senki ne okozzon szakadást közöttetek” – Ferenc pápa szavai a lengyel püspökökhöz

A Szentatya február 7-én, pénteken fél egykor fogadta közös kihallgatáson az ad limina látogatáson lévő lengyel főpásztorokat, akikkel előzőleg már egyenként is találkozott. A következő rögtönzött szavakkal fordult hozzájuk:

„Köszönöm a konferencia elnökének hozzám intézett szavait. Köszönöm mindannyiatoknak ezeket a szép napokat. Számomra szép napok voltak! Nagyon köszönöm! Kérem, hogy ne felejtsetek el imádkozni értem, hogy tudjam segíteni az egyházat abban, amiben az Úr akarja, hogy segítsem. Haladjunk előre! Most áldásomat adom rátok.

Átadták nektek a beszédet, amelyet most itt fenségesen fel kellett volna olvasnom: de alázatosan kézbe adták nektek, így nyugodtan olvashatjátok majd el”.

A találkozóra nem sokkal Boldog II. János Pál szentté avatása előtt került sor. A pápa feleleveníti a „nagy lelkipásztor” alakját, aki „nagy” volt küldetése minden állomásán: mint pap, mint püspök, és mint pápa”. Ragyogó példát adott arról, hogy hogyan hagyatkozzunk teljes egészében Istenre és Anyjára, valamint tökéletesen az egyháznak és az embereknek szentelte magát. Karol Wojtyła, aki április 27-én kerül a szentek sorába, arra emlékeztet bennünket, hogy milyen fontos a püspökök közötti spirituális és lelkipásztori szeretetközösség: a főpásztorok egysége a hitben, a szeretetben, a tanításban, a hívek java iránti közös gondoskodásban. Ez vonatkozási pontot jelent az egész egyházi közösség, valamint mindazok számára, akik biztos útmutatást keresnek az Úr útjain való mindennapos előrehaladásban.

Semmi és senki ne bonthassa meg egységeteket, kedves testvérek – írja a pápa beszédében. Arra kaptatok meghívást, hogy a szeretetközösséget és a békét építsétek, amelyek a testvéri szeretetben gyökereznek. Mutassatok mindenkinek bátorító példát. Ez a fajta magatartás minden bizonnyal termékeny lesz és hűséges népeteknek a remény erejét kínálja majd fel.

A pápa megállapítja, hogy a helyi egyház Lengyelországban a hit, az ima, a keresztény gyakorlat, a karitász nagy lehetőségeivel rendelkezik. Ugyanakkor új kihívásokkal is szembe kell nézni, mint például a korlátlan szabadság elve, az igazság iránti ellenséges vagy gyanakvó tolerancia, rossz hangulat az egyháznak az uralkodó relativizmussal való helyes szembeállását illetően.

A pápa a lengyel társadalom és részegyház három alapvető szempontját részletezi beszédében: a család, a fiatalok és a hivatások kérdését.

A család - idéz az Evangelii gaudium k. apostoli buzdításából – az a hely, ahol meg tanulunk együtt élni a nehézségekkel és ahol a szülők átadják a hitet gyermekeiknek.

Ma azonban a házasságot gyakran egyfajta érzelmi kielégülésnek tekintik, amely bármilyen módon létrejöhet és átalakulhat az egyének érzékenysége szerint. Sajnos ez a nézet befolyásolja a keresztényeket is, megkönnyítve a válásokat, tényleges különéléseket.

A pápa hangsúlyozza: jobban elő kell készíteni a fiatalokat a házasságra, hogy egyre inkább felismerjék ennek az életközösségnek a szépségét, amely a szereteten, a felelősségen alapul, és ami képes a megpróbáltatások, a nehézségek, az önzések leküzdésére, a kölcsönös megbocsátás révén, helyreállítva azt, ami a széthullás veszélyével fenyeget, és nem esik bele a kiselejtezés mentalitásának csapdájába.

Ma az információs eszközökben gazdag világ számos új lehetőséget teremt a fiatalok közötti kommunikáció számára, ugyanakkor csökkenti a közvetlen, személyes kapcsolatokat, az értékek cseréjét, a közös élményeket. A fiatalok szívében azonban él egy mélyebb vágy arra, hogy teljesen érvényre juttassák személyiségüket.

A papi és szerzetesi hivatásokat illetően Ferenc pápa köszönetét fejezi ki az Úrnak, amiért az elmúlt évtizedekben annyi munkást hívott meg aratásába lengyel földön. Sok kiváló és szent lengyel pap végzi odaadóan szolgálatát mind a helyi egyházban, mind misszióban. A pápa megjegyzi, hogy csökkent viszont a női hivatások száma. Imádkozzunk női hivatásokért és kísérjük el megbecsülésünkkel nővéreinket, akik gyakran csöndben és észrevétlenül egész életüket Istennek, az egyháznak szentelik imában, lelkipásztori és karitatív cselekedetekkel.

Ferenc pápa azokról sem feledkezik meg, akik különböző okok miatt elhagyják Lengyelországot és külföldön keresnek boldogulást. Egyre növekvő számuk és igényeik nagyobb figyelmet kívánnak a Püspöki Konferencia részéről. A pápa végül arra buzdítja a főpásztorokat, hogy kísérjék el külföldön élő honfitársaikat megfelelő lelkipásztori gondozással, hogy megőrizhessék a hitet és a lengyel nép vallási hagyományait.

(vm)