Kereszténynek lenni nem kiváltság, hirdessük alázattal az evangéliumot – Ferenc pápa
péntek reggeli homíliája
Február 7-én, pénteken
reggel a Szentatya a napi evangéliumi szakaszból (Mk 6,14-29), Keresztelő Szent János
vértanúságából kiindulva fejtette ki gondolatait. Hangsúlyozta, hogy Krisztus valódi
tanítványa az alázatosság útját követi, anélkül, hogy hatalmába kerítené a próféciát.
Heródes megöleti Jánost, hogy kedvezzen szeretőjének, Heródiásnak és Heródiás
lánya szeszélyének. János rövid ideig élt, csak rövid idő állt rendelkezésére, hogy
hirdesse Isten Szavát. Az az ember volt ő, akit Isten küldött el, hogy előkészítse
Fia útját. János rosszul fejezi be életét: Heródes udvarában, egy nagy lakomán. Ahol
udvar van, ott minden lehetséges: korrupció, bűnök, bűntények. Az udvarok kedveznek
ezeknek a dolgoknak - mondta homíliájában Ferenc pápa. Mit tett János? Mindenekelőtt
hirdette az Urat. Hirdette, hogy közel van már az Üdvözítő, az Úr, közel van Isten
országa. És mindezt erővel tette. És keresztelt. Mindenkit megtérésre buzdított. Erős
ember volt és hirdette Jézus Krisztust – fejtette ki a Szentatya.
Az első,
ami naggyá tette Jánost, az az volt, hogy hirdette Jézus Krisztust. Egy másik pedig
az, hogy nem kerítette hatalmába Jézus erkölcsi tekintélyét. Lehetősége adódott volna,
hogy azt mondja: „Én vagyok a Messiás”, mert nagy erkölcsi tekintéllyel rendelkezett
és az emberek mind hozzá mentek. Az evangéliumban azt olvassuk, hogy János mindenkit
a megtérésre szólított fel. A farizeusok, az írástudók látták János erejét és igaz
embernek tartották. Megkérdezték tőle, hogy ő-e a Messiás?
A kísértésnek,
a hiúságnak abban a pillanatában szent arcot vághatott volna és hamis alázattal mondhatta
volna: „Hát, nem is tudom”. Azonban teljesen egyértelműen azt válaszolta: „Én nem
vagyok a Messiás. Aki utánam jön, nagyobb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruszíját
megoldjam” (vö. Jn 1,20-27). Nem ragadta magához a hatalmat. Ez tehát a második dolog,
ami miatt az „igazság embere” volt. Ne lopd el a méltóságot!
A harmadik dolog,
amit János tett, az az, hogy követte Jézust. Heródes is, aki megölte, Jézusról azt
hitte, hogy János. János követte Jézust, főleg a lealacsonyodás útján. János megalázta,
lealacsonyította magát, egészen a végsőkig, a halálig. Ő is szégyenletes halállal
halt meg: Jézus, mint egy bandita, mint egy rabló, mint egy zsivány, a kereszten.
Megalázó halálok. De Jánosnak is meg volt a maga Olajfák-hegye, kínszenvedése
a börtönben, amikor azt hitte, hogy tévedett és tanítványait elküldte Jézushoz, kérdezzék
meg: „Mondd, valóban te vagy, vagy tévedtem és van valaki más?” Ez a lélek sötétsége,
az a sötétség, amely megtisztít, mint Jézust az Olajfák-hegyén. Jézus úgy válaszolt
Jánosnak, mint ahogy az Atya válaszolt Jézusnak, vigasztaló szavakkal.
A pápa
ezután Boldog Kalkuttai Teréz anya lelki sötétségére emlékeztetett. Azt a nőt az egész
világ dicsérte, Nobel-díjas volt! De ő tudta, hogy életének hosszú szakaszában csak
sötétség volt.
Jézus Krisztus hírnöke, János, nem ragadta magához a próféciát.
Ő a tanítvány ikonja. Mi volt a forrása a tanítvány magatartásának? – tette fel a
kérdést a pápa. Egy találkozás. Az evangélium elbeszéli Mária és Erzsébet találkozását,
amikor János örömmel ujjongott föl Erzsébet méhében. Unokatestvérek voltak. János
és Jézus talán találkoztak is néhányszor. Az a találkozás olyan nagy örömmel töltötte
el János szívét és tanítvánnyá tette őt. János az az ember, aki Jézus Krisztust hirdeti,
nem teszi önmagát Jézus Krisztus helyébe és követi Jézus Krisztus útját.
Ma
jót tesz nekünk, ha megvizsgáljuk saját tanítványságunkat: hirdetjük-e Jézus Krisztust?
Kihasználjuk-e vagy sem keresztény mivoltunkat, mintha az kiváltság lenne? János nem
ragadta magához a prófétaságot. Harmadik: Jézus útján haladunk-e, amely a megaláztatás,
az alázat, a szolgálat érdekében vállalt lealacsonyodás?
És ha úgy gondoljuk,
hogy nem vagyunk szilárdak ezen a ponton, akkor tegyük fel a kérdést: „De mikor találkoztam
Jézus Krisztussal, mikor volt az a találkozás, amely eltöltött örömmel?” És térjünk
vissza a találkozáshoz, a találkozás első Galileájához. Mindnyájunknak volt benne
részünk! Térjünk oda vissza! Ismét találkozni az Úrral és előrehaladni ezen az olyan
szép úton, amelyen Jézusnak növekednie kell, nekünk pedig kisebbé kell válnunk” –
mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.