Kérjük a kegyelmet, hogy az egyházban haljunk meg, reménységben, keresztény tanúságtételt
hagyva örökségül – Ferenc pápa homíliája
Ferenc pápa február
6-án, csütörtökön reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén arra szólította
fel a híveket, hogy három kegyelmet kérjenek Istentől. Ezek a következők: haljunk
meg az egyházban, haljunk meg reménységben és hagyjunk örökségbe keresztény tanúságtételt.
Homíliájában a pápa a napi első olvasmányt kommentálta, amely Dávid haláláról
szól (1Kir 2,1-4.10-12). A király életét népe szolgálatában töltötte el. Ferenc pápa
három dolgot hangsúlyozott: az első, hogy Dávid népe körében halt meg. A végsőkig
megélte Isten népéhez való tartozását. Bűnöket követett el, saját magát „bűnösnek
nevezte”, de soha nem hagyta el Isten népét.
Bűnös igen, áruló nem! – foglalta
össze a lényeget a pápa. Kegyelem, ha a végsőkig Isten népével vagyunk. Kegyelem,
ha az egyházban, Isten népe körében halunk meg. Ez az első, amit szeretnék hangsúlyozni
– mondta homíliájában a pápa. Kérjük mi is a kegyelmet, hogy otthon, az egyházban
haljunk meg.
Ez kegyelem, amelyet nem lehet megvásárolni. Isten ajándéka,
amelyet kérnünk kell: Uram, add meg nekem ezt az ajándékot, hogy otthon, az egyházban
haljak meg. Bűnösök vagyunk mindnyájan, de nem vagyunk árulók! Nem vagyunk korruptak!
Az egyház anya, aki így is szeret minket, akkor is, amikor piszkosak vagyunk, de az
egyház megtisztít: ő anyánkként szeret minket.
A pápa második megfontolása:
Dávid nyugodtan, békében hal meg, annak a bizonyosságában, hogy a túlvilágra megy,
atyáihoz. Ez egy másik kegyelem: annak a kegyelme, hogy reményben halunk meg, annak
tudatában, hogy a másik oldalon várnak bennünket. A másik oldalon folytatódik az otthon,
a család, nem leszünk egyedül. És ez egy olyan kegyelem, amelyet kérnünk kell, mert
tudjuk, hogy az élet utolsó pillanatai küzdelmesek és a gonosz lelke meg akarja kaparintani
zsákmányát.
A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz gyakran mondta élete vége
felé, hogy lelkében harc dúlt, és amikor a jövőre gondolt, arra, ami a halál után
várta a mennyekben, hallott egy hangot, ami ezt mondta: „De hát ne legyél ostoba,
a sötétség vár rád. Csak a sötétség, semmi más nem vár rád!”
Az ördög, a sátán
hangja volt, aki nem akarta, hogy Kis Szent Teréz Istenre bízza magát. Reményben halni
meg, Istenre bízva magunkat! Kérjük ezt a kegyelmet. Már most bízzuk magunkat Istenre
az élet kis ügyeiben, és nagy problémák esetében: mindig bízzuk magunkat Istenre!
Ha ez szokásunkká válik, növekedik a reményünk. Meghalni otthon, reményben halni meg.
A
pápa végül Dávid örökségére mutatott rá. Olyan sok botrány van az örökségek körül
– emlékeztetett rá. Botrányok, amelyek megosztják a családokat. Dávid ezzel szemben
40 évi kormányzást és szilárd, erős népet hagy maga után. Egy népi mondás azt tartja,
hogy minden embernek hagynia kell maga után egy gyermeket, ültetnie kell egy fát és
írnia kell egy könyvet.
Tegyük fel a kérdést: „Milyen örökséget hagyok azoknak,
akik utánam jönnek? Egy élet örökségét? Tettem annyi jót, hogy az emberek apaként,
anyaként szeretnek engem? Ültettem-e fát? Adtam életet, bölcsességet? Írtam egy könyvet?
Dávid ezt hagyja fiának örökségbe: „Légy erős és légy férfi. Tartsd meg, amivel az
Úrnak, Istenednek tartozol, járj az Ő útjain, tartsd meg szertartásait, parancsait,
végzéseit s intelmeit”.
Ez az örökség: keresztény tanúságtételünk, amelyet
örökségbe hagyunk másoknak. Néhányan közülünk nagy örökséget hagynak: gondoljunk a
szentekre, akik az evangéliumot olyan nagy erővel élték meg, hogy egy életutat és
életmódot hagynak számunkra örökségbe.
„Íme, a három dolog, ami megérinti
szívemet a Dávid haláláról szóló rész olvasásakor: kérjük a kegyelmet, hogy otthon
haljunk meg, az egyházban haljunk meg; kérjük a kegyelmet, hogy reményben, reménnyel
haljunk meg; és kérjük a kegyelmet, hogy szép örökséget hagyjunk magunk után, olyan
örökséget, amely keresztény életünk tanúságtételéből áll. Szent Dávid adja meg mindannyiunk
számára ezt a három kegyelmet!” – fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc
pápa.
Február 6-a Miki Szent Pál és vértanú társai ünnepe. A nap liturgikus
színe: piros.