„Köszönöm mindazt, amit tesztek az egyházban és a világon” – Ferenc pápa fogadta a Neokatekumenális Út tagjait

Rendkívül lelkes hangulatú ünnepi találkozóra került sor február elsején, szombaton délben: Ferenc pápa a vatikáni VI. Pál teremben fogadta a Neokatekumenális Út nyolcezer tagját.

Új családokat áldott meg és küldött misszióba, hogy evangelizáljanak a világ minden részén, főleg Ázsiában – Kínában, Indiában és Vietnamban: 414 missziós családról van szó, amelyek közül 174-en csatlakoznak 40 új „ad gentes” misszióhoz, kapcsolódva a már létező 52-höz. A kihallgatáson jelen volt Kiko Argüello, Carmen Hernández és Mario Pezzi atya, a mozgalom kezdeményezői és felelősei.

Kedves Testvérek! Hálát adok az Úrnak hitetek öröméért és keresztény tanúságtételetek buzgóságáért. Hála Istennek! Szeretettel köszöntelek benneteket, kezdve a mozgalom nemzetközi felelőseitől, a papokkal, a szeminaristákkal, a katekétákkal együtt – kezdte beszédét a pápa, majd szeretetteljes szavakat intézett a nagy számban jelenlévő gyermekekhez, a családokhoz, akik a világ különböző részeire indulnak, hogy hirdessék az evangéliumot és tanúságot tegyenek róla. Az egyház hálás nagylelkűségetekért! Köszönök mindent, amit az egyházban és a világon tesztek – mondta Ferenc pápa.

Az egyház, Édesanyánk, a mi hierarchikus Anyaszentegyházunk nevében – idézte Loyolai Szent Ignácot a pápa – szeretnék néhány egyszerű ajánlást adni nektek. Az első, hogy a legnagyobb gondot fordítsátok a szeretetközösség építésére és megőrzésére a helyi egyházban, ahová indultok.

A Neokatekumenális út sajátos karizmával, dinamikával rendelkezik, ajándék, mint a Szentlélek minden ajándékának mély egyházi dimenziója van; ez azt jelenti, hogy meg kell hallgatni annak a helyi egyház életének valóságát, ahová felelőseitek küldenek benneteket, érvényre kell juttatni gazdagságát, szenvedni kell gyengeségeiért, amennyiben szükséges, és együtt kell haladni egyetlen nyájként a helyi egyház főpásztorainak vezetésével.

A szeretetközösség alapvetően lényeges: néha előfordul, hogy jobb lemondani arról, hogy minden részletében megéljétek útvonalatok igényeit, hogy biztosítani tudjátok az egységet a testvérek között, akik egyetlen egyházi közösséget alkotnak, és amelynek mindig részeként kell érezni magatokat.

A pápa ezután egy másik útmutatást nyújtott: Bárhová is mentek, gondoljatok arra, hogy Isten Lelke mindig előbb érkezik, mint mi. Ez fontos. Az Úr mindig megelőz bennünket. Gondoljatok Fülöpre, amikor az Úr elküldi arra az útra és a kocsin rajta van a fő kincstáros, a gazdasági miniszter: a Szentlélek előbb érkezett. (ApCsel 8, 26-40). A kincstáros olvasta Izajás prófétát, nem értette, de szíve lángolt. És így, amikor Fülöp közeledik, felkészül a katekézisre és a keresztségre.

A Szentlélek mindig megelőz bennünket. Isten mindig előttünk érkezik. A legtávolibb helyeken, a legkülönbözőbb kultúrákban Isten mindenütt elhinti Igéjének magvait. Ebből fakad annak a szükségessége, hogy sajátos figyelmet fordítsatok arra a kulturális környezetre, amelyben ti, családok működni fogtok: gyakran nagyon különböző attól a környezettől, ahonnan származtok.

Sokatoknak nehézségük lesz, hogy megtanulják az ország olykor nehéz nyelvét és ez dicséretre méltó erőfeszítés. Még fontosabb lesz az az elkötelezettségetek, hogy „megtanuljátok” – ahogy Kiko mondta – a hely kultúráját, felismerve az evangélium szükségleteit, amely mindenütt jelen van, de azt a cselekvést is, amelyet a Szentlélek vitt végbe minden nép életében és történelmében.

Végül a pápa harmadik javaslata: „Arra buzdítalak benneteket, hogy szeretettel gondoskodjatok egymásról, különösen a leggyengébbekről. A Neokatekumenális Út, mint a keresztség felfedezésének útja, igényes út, amely során egy testvérünk előre nem látható nehézségekkel találkozhat.

Ezekben az esetekben a türelem és az irgalmasság gyakorlása a közösség részéről a hit érettségének a jele. Nem szabad senki szabadságát sem kényszeríteni, tiszteletben kell tartani azoknak az esetleges választását is, akik úgy döntenek, hogy az Úton kívül keresnek más keresztény életformákat, amelyek segítik őket, hogy növekedjenek az Úr hívására válaszolva.

A pápa a következő szavakkal zárta beszédét: „Kedves családok, kedves testvérek, arra bátorítalak benneteket, hogy mindenhová vigyétek el Jézus Krisztus evangéliumát, még a legkereszténytelenebb helyekre is, különös tekintettel a lét perifériáira. Evangelizáljatok szeretettel, vigyétek el mindenkinek Isten szeretetét. Mondjátok el mindenkinek, akikkel küldetésetek útjain találkoztok, hogy Isten úgy szeret minden embert amilyen, korlátaival, hibáival, bűneivel együtt.

Azért küldte el Fiát, hogy magára vegye bűneinket. Legyetek hírnökei és tanúi az Atya végtelen jóságának és kimeríthetetlen üdvösségének. Anyánkra, Máriára bízlak benneteket, hogy ihlesse és támogassa mindig apostolkodásotokat. Ennek a gyöngéd Anyának az iskolájában legyetek buzgó és örömteli misszionáriusok. Ne veszítsétek el az örömöt! Haladjatok előre!” – hangzott Ferenc pápa buzdítása a Neokatekumenális Út nyolcezer tagjának.

A kihallgatáson Kosinszky Béla atya vezetésével 70 magyar is részt vett a kihallgatáson, közöttük az a két család, akik a budapesti új misszióban vesznek részt.

A „missio ad gentes” azt jelenti, hogy olyan környezetben evangelizálnak a misszionáriusok, ahol még nincs jelen az evangélium és ahol alapvetően fontos az „első evangelizáció”. A Ferenc pápa által misszióba küldött családok nagy része európai, főleg spanyolok és olaszok, de van közöttük indiai is. Minden „misszió” négy családból, egy papból és egy „társ”-ból áll, (aki vagy világi hívő, vagy szeminarista), egy idősebb nővér, aki segít és három fiatal nővér, akik anélkül, hogy fogadalmat tennének, együttműködnek a misszióval.

Az Út jelen van öt kontinens 124 országában, 1.479 egyházmegyében 20.432 közösséggel 6.272 plébánián. A pápai kihallgatás után az Út adatai a következők: 100 missziós egyházmegyei „Redemptoris Mater” szeminárium, 2.300 egyházmegyés szeminarista, aki a papságra készül; 1.880 egyházmegyés pap, akiket ezekben a szemináriumokban szenteltek. Több mint ezer missziós család evangelizál 93 országban, 92 „ad gentes” misszióban.

(vm)