„Ha elveszítjük az Isten iránti érzéket, a legnagyobb bűn is kicsinységnek tűnik”
– Ferenc pápa péntek reggeli homíliája
Amikor Isten jelenléte
megszűnik az emberek között, akkor elveszítjük a bűn iránti érzéket. Ekkor nagy árat
fizethetünk „keresztény középszerűségünkért” – mondta Ferenc pápa január 31-én, reggel,
a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A pápa arra buzdította a híveket: kérjük
Istentől a kegyelmet, hogy soha ne csökkenjen bennünk Országának jelenléte.
Egy
súlyos bűn, mint például a házasságtörés, pusztán „megoldandó problémává” fokozódik
le. Dávid király választását, amelyről az első olvasmány szól, Ferenc pápa tükörként
állított minden keresztény lelkiismerete elé.
Dávid beleszeret Batsebába, egy
katonája, Uriás feleségébe. Magához veszi az asszonyt, Uriást pedig ütközetbe küldi,
oda, ahol a leghevesebb a harc. Ezáltal halálát okozza, lényegében gyilkosságot követ
el. Azonban sem a házasságtörés, sem a gyilkosság nem rendítik meg a királyt. Dávid
súlyos bűnt követett el, de nem érzi a bűnt – jegyezte meg a pápa. Nem jut eszébe,
hogy bocsánatot kérjen. Azt gondolja: hogyan oldjam ezt meg?
Ez mindnyájunkkal
előfordulhat – folytatta homíliáját a pápa. Mindnyájan bűnösek vagyunk, és ki vagyunk
téve a kísértéseknek. A kísértés mindennapi kenyerünk. Ha valaki közülünk azt mondaná:
nekem soha nem voltak kísértéseim, akkor vagy egy angyal vagy, vagy egy kicsit ütődött.
Érthető.. Az életben normális a küzdelem és az ördög nem nyugszik, ő akar győzni.
De ennek az olvasmánynak a legsúlyosabb problémája nem annyira a kísértés és a kilencedik
parancsolat elleni vétek, hanem az, ahogyan Dávid cselekszik. Dávid itt nem beszél
bűnről, hanem egy problémáról, amit meg kell oldania. Ez egy jel! Amikor Isten országa
nincs jelen, amikor Isten országa csökken, ez annak az egyik jele, hogy elveszítjük
a bűn iránti érzéket.
Minden nap, amikor elimádkozzuk a Miatyánkot, azt kérjük,
hogy „jöjjön el a te országod”, ami azt jelenti, hogy növekedjen a te országod. Mikor
azonban elveszítjük a bűn iránti érzéket, akkor elveszítjük az Isten országának érzékét
is, és helyébe egy nagyhatalmú antropológiai nézet lép, ami azt jelenti, hogy „én
mindent megtehetek”.
Az ember hatalma Isten dicsősége helyébe lép! Ez a mindennapi
kenyér. Ezért imádkozunk minden nap Istenhez: jöjjön el a te országod, növekedjen
a te országod, mert az üdvösség nem a mi ravaszságunkból, agyafúrtságunkból, üzleti
érzékünkből származik. Az üdvösség Isten kegyelméből fakad és abból a mindennapi gyakorlatból,
amit mi ezzel a kegyelemmel teszünk keresztény életünkben.
„Napjaink legnagyobb
bűne, hogy az emberek elveszítették a bűn iránti érzéket” – idézte Ferenc pápa XII.
Piusz híres mondatát, majd Uriásra fordította figyelmét. Az ártatlan férfit a bűnös
király a halálba küldi. Uriás így be nem vallott kevélységünk minden áldozatának jelképévé
válik.
„Megvallom nektek – folytatta személyes hangon Ferenc pápa - amikor
ezeket az igazságtalanságokat, ezt az emberi gőgöt látom, amikor látom annak a veszélyét,
hogy ez velem is megtörténhet, az a veszély, hogy elveszítem a bűn iránti érzéket,
jót tesz, ha a történelem annyi Uriására gondolok. Azokra az Uriásokra, akik ma szenvednek
keresztény középszerűségünk miatt, amikor elveszítjük a bűn iránti érzéket, amikor
hagyjuk, hogy összedőljön Isten országa. Ők el nem ismert vétkeink vértanúi. Ma jót
tesz nekünk, ha imádkozunk: az Úr mindig adja meg a kegyelmet, hogy ne veszítsük el
a bűn iránti érzéket, ne csökkenjen bennünk Isten országa. Vigyünk egy spirituális
virágot napjaink Uriásainak a sírjára, ők azok, akik kifizetik a magukat biztonságban
érző keresztények lakomáinak számláit” – mondta péntek reggeli homíliájában Ferenc
pápa.