A szent egyháznak mindig szüksége van a megtisztulásra – a pápa buzdítása az osztrák püspökökhöz

Ferenc pápa csütörtökön fogadta közös kihallgatáson az ötévente esedékes ad limina látogatásukat végző osztrák főpásztorokat a Vatikánban. A Szentatya intenzív találkozónak nevezte a megbeszélést. Emlékeztetett XVI. Benedek 2007-es ausztriai látogatására, majd az egyház nehéz időszakára, amelyet a hívek csökkenő száma jellemez az országban. A tendenciának számos oka van és már évtizedek óta jelen van. Ez nem kell, hogy megbénítson bennünket, inkább ösztönözze erőfeszítéseinket az új evangelizációra, amelyre mindig szükség van.

Ugyanakkor megfigyelhető a szolidaritásra való készség, a Caritas és más segélyszervezetek nagyvonalú adományokat kapnak az osztrák hívektől. Ezért hálát adunk Istennek, azonban nem szabad csak kezelni azt, amit kaptunk és, ami rendelkezésünkre áll, hanem meg is kell művelni Isten szőlejét és folyamatosan végezni ezt, hogy gyümölcsöt hozzon a jövőben. Egyháznak lenni nem azt jelenti, hogy igazgatunk, hanem, hogy kilépünk önmagunkból, misszionáriusok vagyunk, hogy elvigyük a hit világosságát és az Evangélium örömét az embereknek.

Ne felejtsük el, hogy keresztény elkötelezettségünknek a világban nem egy filantrópia, egy homályos humanizmus ad ösztönzést, hanem Isten ajándéka, vagyis az, hogy Isten gyermekei lettünk a keresztség szentségében. Ez az ajándék egyben feladat is. Isten gyermekei nem rejtőznek el, hanem elsősorban elviszik az istengyermekség örömét a világba.

Ez annyit jelent, hogy az életszentségre törekszünk, nem nyugszunk bele a bűnbe, annak tudatában, hogy a szent egyháznak mindig szüksége van a megtisztulásra. Ebből származik a meghívás a kiengesztelődés csodálatos szentségére, amelyben megtapasztaljuk Isten irgalmas szeretetét és ahol találkozunk Krisztussal, aki erőt ad a megtérésre és az új életre.

A pápa ezután a család kérdésével foglalkozott. Látjuk, hogy a család és a házasság meggyengült a nyugati társadalmakban, mély belső válságot él meg. Ez új missziós területet nyit az egyház számára, például olyan családok csoportjaiban, ahol tér nyílik az interperszonális és az Istennel való kapcsolatokra, ahol hiteles szeretetközösség épülhet, amely mindenkit ugyanúgy befogad, és nem zárkózik be elit csoportokba, amely begyógyítja a sérüléseket, hidakat épít, elindul megkeresni a távolra szakadtakat és segít elviselni egymás gyöngéit (vö. Gal. 6,2). Az egyháznak a családok iránti támogatása a jó felkészültséggel és a jegyesek megfelelő felkészítésével kezdődik, valamint az egyház házasságra és családra vonatkozó tanításának hű és világos bemutatásával.

A plébániákról szólva Ferenc pápa hangsúlyozta: mindig a plébános vezeti a közösséget számítva munkatársai és a világi hívek segítségére. Nem szabad elhomályosítanunk a papi szolgálat szentségi mivoltát. Településeinken vannak bátor és félénk emberek, misszionárius keresztények és olyanok, akik alszanak. Továbbá nagyon sokan vannak, akik keresők, még ha nem is vallják be. Minden megkeresztelt feladata tehát, hogy elvigye Isten szeretetének és Krisztus üdvösségének üzenetét az emberekhez – zárta az osztrák püspökökhöz intézett beszédét Ferenc pápa.

(sv)