Az igazságszolgáltatás ne legyen legalisztikus, minden peres eljárás mögött egy személy áll – Ferenc pápa beszéde a Rota Romana bíróság tagjaihoz

Az igazságszolgáltatási hivatal is Isten népét és a hívek közösségét szolgálja – állapította meg Ferenc pápa a Szentszék rendes fellebbviteli bíróságához intézett beszédében. Az egyházi bíró ne gyakoroljon egy legalisztikus, (amely a tettek értékét pusztán a törvény és a jog megtartásához méri) és elvont igazságszolgáltatást, hanem mindig legyen figyelemmel a személyre, amely igazságosságra vár.

A pápát előzőleg Pio Vito Pinto ügyhallgató prelátus, a Rota Romana dékánja köszöntötte. Beszédében elmondta, hogy az elmúlt évadban a Bíróság 400 perben hozott döntést, ami több mint a kétszerese az előző évekhez képest.

Az igazságszolgáltatási hivatal munkája valóságos diakónia, Isten népének szolgálata az egyes hívek közötti teljes szeretetközösség megvalósulása érdekében. A pápa hangsúlyozta, hogy nem áll fenn ellentét az egyházi szolgálat jogi és lelkipásztori dimenziója között. A Rota Romana bíráinak specifikus szolgálata szakértelemmel járul hozzá, hogy szembesüljenek a felmerülő lelkipásztori tematikákkal. Az ideális egyházi bírák az emberi aspektusból indulnak ki. Ez a dimenzió kifejeződik az ítélet kiegyensúlyozottságában és a személyes nézetek mellőzésében.

Az emberi érettség része az a képesség, hogy a bíró azonosul annak a közösségnek a mentalitásával és törvényes elvárásaival, amelyben szolgálatát folytatja. Így tolmácsolja azt a közösségi lelkületet – animus communitatis –, amely jellemzi Isten népének azt a részét, amelyre munkája irányul. Olyan igazságszolgáltatást gyakorolhat, amely nem legalisztikus és elvont, hanem megfelel a konkrét valóság igényeinek. Ebből következik, hogy az egyházi bíró nem elégedik meg az ítéletére váró személyek valóságának felszínes ismeretével, hanem szükségét érzi annak, hogy elmélyülten tanulmányozza a perben álló felek helyzetét.

A pápa ezután a jogi aspektust elemezte. A jogi és teológiai doktrína elsajátításán túl, szolgálatuk gyakorlatában a bírákat jellemezze a jogi szakértelem, a tárgyilagos ítélet, a pártatlanság, az ítéletet rendíthetetlenül és részrehajlás nélküli semlegességgel hozzák meg. Tevékenységüket vezesse az igazság védelmének szándéka a törvény tiszteletben tartásával, anélkül, hogy figyelmen kívül hagynák a lelkipásztorok sajátosságát: a tapintatot és az emberiességet. Végül a lelkipásztori szempontokra hívta fel a figyelmet Ferenc pápa.

„A pápa és a püspökök lelkipásztori gondoskodásának kifejezéseként a bíráktól nem pusztán a bebizonyított szakértelmet várják el, hanem a szolgálat hiteles lelkületét. A Rota Romana bírája arra kapott meghívást, hogy kövesse a Jó Pásztor példáját, aki gondjaiba veszi a megsebzett báránykát, lelkipásztori szeretettől indíttatva. „Alapvetően lelkipásztorok vagytok” – hangzott a pápa megállapítása. Miközben igazságszolgáltatási munkátokat végzitek, ne feledjétek, hogy lelkipásztorok vagytok! Minden ügyirat, minden peres eljárás, minden helyzet mögött személyek vannak, akik igazságosságra várnak.

(vm)