A féltékenység és az irigység lerombolja a keresztény közösséget – mondta a pápa csütörtök
reggeli szentmiséjén
A keresztény hívők
csukják be az ajtót a féltékenykedés és irigykedés előtt, mert ezek megbolygatják
a közösséget. Ezzel a figyelmeztetéssel fordult a pápa azokhoz a hívekhez, akik jelen
lehettek csütörtökön reggel a Szent Márta Ház kápolnájában bemutatott szokásos szentmiséjén.
A Szentatya homíliájában ezúttal is a szentmise olvasmányaiból indult ki.
Az első olvasmány Sámuel könyvéből (1Sám 18,6-9) a filiszteusok felett aratott győzelemről
beszél. Az örömujjongást rövidesen a keserűség és a féltékenység érzései váltják fel,
mert Saul királynak nem tetszett, hogy az asszonyok körtáncot lejtve dicsőítették
a Góliát felett győztes Dávidot. A nagy diadal verességé alakul át Saul király szívében,
amelybe lassan beférkőzik a féltékenység, úgy, ahogy az Káin esetében is történt.
A rossz zaklatottsága ez, amely nem tűri, hogy a másik nagyobb érdemeket szerzett.
Ahelyett, hogy ő is dicsérné Istent a győzelemért, amint Izrael asszonyai tették,
magába fordult, haragos lett és a keserűség mérgébe fojtotta érzéseit.
A féltékenység
gyilkossághoz vezet, amint az irigykedés is. Az ördög az irigység ajtaján keresztül
lépett be a világba, amint azt a Szentírásban olvassuk. A féltékenység és az irigység
kinyitja az ajtót a gonoszság előtt és lerombolja a közösség életét. Ha a keresztény
közösség néhány tagja féltékeny és irigy, mindjárt egymás ellen uszítja az embereket.
Ferenc pápa azokra a szép reményekkel indult keresztény közösségre emlékezett,
amelyekbe belépett a féltékenység, az irigység rossz szelleme és vele együtt a szomorúság,
a neheztelés és az egymás ellen fecsegés szokása. Aki nem szereti testvérét az öl
– mondja János apostol. A Szentatya csütörtök reggeli szentbeszédét ezekkel a gondolatokkal
zárta: „Ma, ezen a szentmisén imádkozzunk keresztény közösségeinkért, hogy az irigykedés
ne férkőzzön be se az egyes emberek, se pedig a közösségek szívébe. Akkor előre haladhatunk
örömmel és dicsérve Istent. Kérjük ezt a nagy kegyelmet, azt, hogy ne essünk a szomorúság,
a neheztelés, a féltékenykedés és az irigység csapdájába.