„Egy keresztény nem távolodik el Isten szavától, hogy a divatot kövesse” – Ferenc pápa péntek reggeli homíliája

Az az ajándék, hogy Isten gyermekei vagyunk, nem bocsátható áruba egy rosszul értelmezett „normalitás” érdekében, amely arra indít, hogy elfelejtsük Isten Szavát és úgy éljünk, mintha Isten nem létezne. Ez volt a vezérfonala Ferenc pápa homíliájának, amelyet a Szent Márta-házban péntek reggel bemutatott szentmisén mondott.

Arról a kísértésről szólt, amikor valaki úgymond „normális” akar lenni, pedig Isten gyermeke. Ami lényegében azt jelenti, hogy nem veszi figyelembe az Atya Szavát és csak egy emberi szót követ, saját akaratának szavát. Ez bizonyos értelemben azt jelenti, hogy „eladja” egy kiválasztottság ajándékát, hogy elmerüljön a „világiasság uniformizálásában”. Az Ószövetség zsidó népét több ízben is érte ez a kísértés – emlékeztetett rá Ferenc pápa kiindulva a napi első olvasmányból, Sámuel első könyvéből (8,4-7.10.22a). Ebben a szentírási szakaszban a nép vezetői azt kérik a már idős Sámueltől, hogy adjon nekik új királyt. Lényegében azonban egyfajta önkormányzatként saját maguk akarták írányítani életüket. Abban a pillanatban a nép elutasítja Istent: nem csak, hogy nem hallgatja meg Isten Szavát, hanem elutasítja azt. Erre az elszakadásra világít rá az a mondat, amelyet Izrael vénei mondanak: olyan királyt akarunk, aki bíráskodik felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van. Vagyis visszautasítják a szeretet Urát, visszautasítják a kiválasztottságot és a világiasság útját keresik, hasonlóan sok mai keresztényhez – fejtette ki homíliájában Ferenc pápa.

A mindennapi élet azt igényli a kereszténytől, hogy hűséges legyen kiválasztottságához és ne adja azt el, azért, hogy a világhoz hasonlóvá váljon. A népnek ez a kísértése egyben a miénk is – mutatott rá a pápa. Hányszor feledkezünk meg Isten Szaváról, arról, amit az Úr mond és a divat szavait követjük!

A folytatásos tv-filmek is divatosak, kövessük azokat, sokkal szórakoztatóbbak! - utalt a pápa az elterjedt gondolkodásra. A hitelhagyás pontosan az Úrral való szakítás, de világos: az aposztázia (hittagadás) világosan látható. A világias gondolkozás ennél még veszélyesebb, mert kifinomultabb (és kevésbé látható).

Igaz, hogy a keresztényeknek normálisaknak kell lenniük, mint a többi normális embernek. A keresztényeknek azonban meg kell őrizniük Isten Szavát, amely ezt mondja: „Te az én gyermekem vagy, kiválasztott vagy, én veled vagyok, veled haladok”. Ellen kell tehát állnunk annak a kísértésnek, hogy – mint a bibliai epizódban – egyfajta „kisebbségi érzés” áldozatainak tekintsük magunkat, ne érezzük magunkat „normális népnek”.

A kísértés megkeményíti a szívet és amikor a szív kemény, amikor a szív nem nyitott, akkor Isten Szava nem tud behatolni. Jézus ezt mondta az emmauszi tanítványoknak: „Ó, ti balgák és nehéz szívűek”. Kemény volt a szívük, nem tudták megérteni Isten Szavát. A világiasság megpuhítja a szívet, de rosszul: soha nem lehet jó egy puha szív! A jó, az Isten Szavára nyitott szív, amely befogadja azt. Mint Szűz Mária, aki befogadta szívébe ezeket a dolgokat és el-elgondolkozott rajtuk, mondja az evangélium. Be kell fogadnunk Isten Szavát, hogy ne távolodjunk el a kiválasztottságtól – mondta a pápa, majd a következő fohásszal zárta homíliáját:

„Kérjük a kegyelmet, hogy leküzdjük önzéseinket: azt az önzést, hogy a saját akaratomat kövessem. Kérjük a kegyelmet, hogy leküzdjük önzéseinket és kérjük a spirituális engedelmesség kegyelmét, vagyis azt, hogy megnyissuk szívünket Isten Szavának és ne tegyünk úgy, mint testvéreink, akik bezárták szívüket, mert eltávolodtak Istentől és már egy ideje nem hallották és nem értették Isten Szavát. Az Úr adja meg nekünk a nyitott szív kegyelmét, amely befogadja Isten Szavát és arról szüntelenül el-elgondolkozik. Ez az igazi út kiindulási pontja” – fejezte be péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm)