Ferenc pápa levele az új bíborosoknak: kinevezésük nem rang, nem kitüntetés, hanem szolgálat

Kedves Testvérem!
Azon a napon, amikor nyilvánossá válik kijelölésed arra, hogy a bíborosi testület tagja légy, szeretnélek szívből köszönteni, valamint arról biztosítani, hogy közel vagyok hozzád és imádkozom érted. Szeretném, ha mint Róma egyházához társult [püspök], az Úr Jézus erényeibe és érzelmeibe öltözve (vö. Róm 13,14) testvéri segítséget nyújtanál az egyetemes egyháznak nyújtott szolgálatomban.

A bíborosság nem jelent sem előléptetést, sem rangot, sem kitüntetést. Egyszerűen szolgálatot jelent, mely megköveteli látószögünk kiszélesítését és szívünk kitágítását. És bár paradoxnak tűnik, de azt a képességet, hogy képesek legyünk nagyobb odaadással távolabbra nézni és egyetemesebben szeretni, egyedül úgy szerezhetjük meg, ha azt az utat követjük, amelyen az Úr járt: az alacsonnyá válás és az alázat útját, vagyis ha a szolga alakját vesszük fel (vö. Fil 2,5–8).

Ezért kérlek, fogadd kiválasztásodat egyszerű és alázatos szívvel. És még ha ezt örömmel és örvendezve kell is tenned, ne engedd, hogy érzelmeid kifejezése világias formát öltsön, kerülj mindenfajta ünneplést, mely a visszafogottság, a józanság és a szegénység evangéliumi szellemétől idegen.

A közeli viszontlátásra, találkozunk február 20-án, amikor elkezdjük kétnapos tanácskozásunkat a családról. Továbbra is rendelkezésedre állok, és kérlek, imádkozz értem, és másokat is kérj, hogy imádkozzanak értem.

Jézus áldjon, és a Szent Szűz védelmezzen!

Testvéri szeretettel:

Ferenc

A Vatikánból, 2014. január 12-én.

Fordítás: Magyar Kurír