Ferenc pápa újszülötteket keresztelt a Sixtus-kápolnában
Urunk megkeresztelkedésének
ünnepén, január 12-én, vasárnap reggel fél 10-kor Ferenc pápa a Sixtus-kápolnában
megkezdte az ünnepélyes szentmisét, amelynek keretében 32 újszülöttnek - 18 kislánynak
és 14 kisfiúnak - kiszolgáltatta a keresztség szentségét.
A keresztelés szertartásán
Ferenc pápa a következő homíliát mondta:
Jézusnak nem volt szüksége arra, hogy
megkeresztelkedjen, de az első teológusok szerint teste, istenségével, megkeresztelkedésekor
minden vizet megáldott, hogy a vizeknek legyen hatalmuk a keresztségre. Jézus, mielőtt
felment volna az égbe, azt mondta nekünk, hogy menjetek el a világ minden részére
és kereszteljétek meg az embereket. Attól a naptól kezdve ez egy megszakítatlan lánccá
vált: megkeresztelték a gyermekeket, majd az ő gyermekeiket és így tovább..
Ma
tovább folytatódik ez a láncolat. Ezek a gyermekek egy-egy láncszemek. Ti, szülők,
most egy kisfiút vagy egy kislányt hoztatok el, hogy részesüljön a keresztség szentségében,
de néhány év múlva nekik lesz gyermekük, akit megkeresztelnek. Ilyen a hit láncolata!
Mit jelent ez? Csak ennyit szeretnék mondani számotokra: ti vagytok azok, akik átadják
a hitet; a ti kötelességetek, hogy átadjátok a hitet ezeknek a gyermekeknek. Ez a
legszebb örökség, amit majd gyermekeiteknek hagytok: a hit. Pusztán ezt akartam mondani.
Ma vigyétek haza ezt a gondolatot.
A mi feladatunk, hogy átadjuk a hitet a
gyermekeknek. Gondoljatok erre. Gondoljatok mindig arra, hogy hogyan adjátok át a
hitet a gyermekeknek. Ma énekel a kórus, de a legszebb kórus ezeké a gyerekeké, akik
zajonganak. Néhányan majd sírnak, mert kényelmetlenül érzik magukat vagy, mert éhesek:
ha éhesek, anyukák, adjatok nekik enni! Nyugodtan! Mert itt ők a „főszereplők”. És
most ezzel a tudattal, hogy azok vagyunk, akik a hitet átadják, folytassuk a keresztség
szentsége kiszolgáltatásának szertartását – mondta Ferenc pápa.
Ferenc
pápa az év első általános kihallgatásán, amelyet január 8-án, szerdán délelőtt a Szent
Péter téren tartott meg a pápa, bejelentette, hogy a szentségekről kezd új katekézis-ciklust.
Most felidézzük katekézisét:
„Egy szerencsés egybeesés folytán éppen vasárnap
lesz Urunk megkeresztelkedésének ünnepe” – kezdte beszédét a pápa, majd hangsúlyozta:
A keresztség az a szentség, amelyen hitünk alapul, és amely élő tagként beolt bennünket
Krisztus testébe és egyházába. Az Eucharisztiával és a bérmálással együtt a keresztény
beavatás szentségeit alkotja. A keresztény beavatás, mint egyetlen, nagy szentségi
esemény az Úrhoz tesz hasonlóvá bennünket; jelenlétének és szeretetének élő jeleivé
válunk.
Felmerülhet azonban a kérdés: valóban szükség van-e a keresztségre
ahhoz, hogy keresztényként éljünk és kövessük Jézust? Végül is nem egy egyszerű rítusról,
az egyház formális aktusáról van szó, hogy nevet adjunk az újszülött kisfiúnak és
kislánynak? A pápa a kérdésre Pál apostol soraival válaszolt, idézve a Rómaiakhoz
írt levélből: „(Vagy) nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus
Krisztusra, halálára keresztelkedtünk meg? A keresztség által ugyanis vele együtt
a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halálából,
úgy mi is új életet éljünk” (Róm 6,3-4). Tehát nem formaságról van szó! Egy olyan
cselekedet, amely létünket alapjaiban érinti meg.
Nem ugyanaz: egy megkeresztelt
vagy egy meg nem keresztelt gyermek – nem ugyanaz. Nem ugyanaz egy megkeresztelt személy,
vagy egy meg nem megkeresztelt személy – ismételte nyomatékosan Ferenc pápa. Mi, a
keresztséggel alámerülünk az életnek abba a kimeríthetetlen forrásába, amely Jézus
halála, az egész történelem legnagyobb szeretet-aktusa; ennek a szeretetnek köszönhetően
élhetünk egy új életet. Többé már nem vagyunk kiszolgáltatva a rossznak, a bűnnek
és a halálnak, hanem szeretetközösségben vagyunk Istennel és testvéreinkkel.
Sokan
közülünk egyáltalán nem emlékezünk ennek a szentségnek a kiszolgáltatására, és ez
nyilvánvaló, ha nem sokkal születésünk után kereszteltek meg bennünket. De már feltettem
kétszer vagy háromszor ezt a kérdést, itt a téren: emelje fel a kezét az, aki tudja
megkeresztelésének dátumát. Ki tudja? Kevesen. De fontos, hogy tudjuk, melyik volt
az a nap, amikor alámerültünk Jézus üdvösségfolyamába. És engedjétek meg, hogy egy
tanácsot adjak nektek. Nem is tanácsot, inkább egy mai házi feladatot. Ma otthon keressétek
meg, kérdezzétek meg megkeresztelkedésetek időpontját és úgy jól fogjátok tudni, hogy
melyik volt keresztségetek szép napja. Megteszitek? – kérdezte a pápa a hívőket, akik
kórusban igennel válaszoltak, de a pápa nem volt elégedett a hangerővel. Nem hallom
a lelkesedéseteket! – mondta, majd ismét megkérdezte: megteszitek? Ekkor a hívősereg
még hangosabban kiáltott: igen! Jól van, mert boldog nap volt, amikor a keresztségben
részesültünk. Ha nem ismerjük időpontját, fennáll annak a kockázata, hogy elveszítjük
emlékezetét annak, amit az Úr vitt végbe bennünk, elveszítjük a kapott ajándék emlékezetét.
Végül pusztán úgy tekintjük, mint a múlt egy eseményét, amely nem is a mi akaratunkból,
hanem szüleinkéből történt, és amelynek semmi hatása nincs a jelenre.
Fel
kell élesztenünk keresztségünk emlékezetét – ismételte Ferenc pápa. Arra kaptunk meghívást,
hogy minden nap megéljük keresztségünket, mint létünk jelenlegi valóságát. Ha sikerül
Jézust követnünk és az egyházban maradnunk, korlátainkkal, törékenységünkkel és bűneinkkel,
akkor ez éppen annak a szentségnek a révén lehetséges, amelynek köszönhetően új teremtménnyé
váltunk és Krisztust öltöttük magunkra. A keresztség erejében szabadultunk meg ugyanis
az eredeti bűntől, lettünk beoltva Jézusnak az Atya Istennel való kapcsolatába; ezáltal
vagyunk új reménység hordozói, mert a keresztség adja nekünk ezt az új remény: a reményt,
hogy egész életünkben az üdvösség útján járunk. Senki és semmi nem olthatja ki ezt
a reményt, mert a remény nem csal meg. Emlékezzetek rá: ez igaz. Az Úrba vetett reménység
soha nem csal meg. A keresztségnek köszönhetően vagyunk képesek arra, hogy megbocsássunk,
hogy szeressük azt is, aki megsért minket és rosszat tesz nekünk; a keresztség révén
ismerhetjük fel a legutolsókban és a szegényekben az Úr arcát, aki meglátogat minket
és mellettünk áll. A keresztség segít bennünket abban, hogy felismerjük Jézus arcát
a rászorulókban, a szenvedőkben, testvérünkben.
Végül Ferenc pápa egy harmadik
fontos szempontra mutatott rá. Feltette a kérdést: megkeresztelheti-e valaki saját
magát? Az emberek kórusban „nem”-et kiáltottak. Nem hallom – mondta a pápa. Az emberek
még erősebben kiáltották: nem! Biztosak vagytok benne? – folytatódott Ferenc pápa
és az általános kihallgatáson résztvevő hívek párbeszéde. Senki sem keresztelheti
meg saját magát! Senki! Kérhetjük, kívánhatjuk, de mindig szükségünk van valakire,
aki kiszolgáltatja nekünk ezt a szentséget az Úr nevében. Mert a keresztség olyan
ajándék, amelyet a testvéri osztozás összefüggésében kapunk. A történelemben mindig
valaki megkeresztel egy másik személyt és ez láncszerűen tovább folytatódik. Ez a
kegyelem láncolata. De nem keresztelhetem meg saját magamat, kérnem kell mástól a
keresztséget. A testvériség aktusa, az egyházhoz való tartozás aktusa. A keresztség
szentségének kiszolgáltatásában felismerhetjük az egyház leghitelesebb vonásait. Az
egyház, mint egy anya folyamatosan Krisztusban új gyermekeket hoz a világra, a Szentlélek
termékenységében.
Kérjük tehát szívből az Urat, hogy egyre jobban megtapasztalhassuk
mindennapi életünkben a kegyelmet, amit a keresztségben kaptunk. Akik találkoznak
velünk, testvéreink, Isten valódi gyermekeivel találkozhassanak, Jézus Krisztus valódi
fivéreivel és nővéreivel, az egyház valódi tagjaival. És ne feledjétek el a mai házi
feladatot, ami az volt, hogy megkeresitek, megkérdezitek keresztségetek időpontját.
Mint ahogy tudjuk születésnapunkat, úgy kell ismernünk keresztségünk napját is, mert
az egy ünnepnap. Köszönöm szépen – fejezte be az év első általános kihallgatásán katekézisét
Ferenc pápa.