„Ébresszük fel a keresztség emlékét” – Ferenc pápa az általános kihallgatáson új katekézis-ciklust
kezdett a szentségekről
Az év első általános
kihallgatásán, amelyet január 8-án, szerdán délelőtt a Szent Péter téren tartott meg
a pápa, bejelentette, hogy a szentségekről kezd új katekézis-ciklust. „Egy szerencsés
egybeesés folytán éppen vasárnap lesz Urunk megkeresztelkedésének ünnepe” – kezdte
beszédét a pápa, majd hangsúlyozta: A keresztség az a szentség, amelyen hitünk alapul,
és amely élő tagként beolt bennünket Krisztus testébe és egyházába. Az Eucharisztiával
és a bérmálással együtt a keresztény beavatás szentségeit alkotja. A keresztény beavatás,
mint egyetlen, nagy szentségi esemény az Úrhoz tesz hasonlóvá bennünket; jelenlétének
és szeretetének élő jeleivé válunk.
Felmerülhet azonban a kérdés: valóban
szükség van-e a keresztségre ahhoz, hogy keresztényként éljünk és kövessük Jézust?
Végül is nem egy egyszerű rítusról, az egyház formális aktusáról van szó, hogy nevet
adjunk az újszülött kisfiúnak és kislánynak? A pápa a kérdésre Pál apostol soraival
válaszolt, idézve a Rómaiakhoz írt levélből: „(Vagy) nem tudjátok, hogy mindnyájan,
akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halálára keresztelkedtünk meg? A keresztség
által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége
által föltámadt halálából, úgy mi is új életet éljünk” (Róm 6,3-4). Tehát nem formaságról
van szó! Egy olyan cselekedet, amely létünket alapjaiban érinti meg.
Nem ugyanaz:
egy megkeresztelt vagy egy meg nem keresztelt gyermek – nem ugyanaz. Nem ugyanaz egy
megkeresztelt személy, vagy egy meg nem megkeresztelt személy – ismételte nyomatékosan
Ferenc pápa. Mi, a keresztséggel alámerülünk az életnek abba a kimeríthetetlen forrásába,
amely Jézus halála, az egész történelem legnagyobb szeretet-aktusa; ennek a szeretetnek
köszönhetően élhetünk egy új életet. Többé már nem vagyunk kiszolgáltatva a rossznak,
a bűnnek és a halálnak, hanem szeretetközösségben vagyunk Istennel és testvéreinkkel.
Sokan közülünk egyáltalán nem emlékezünk ennek a szentségnek a kiszolgáltatására,
és ez nyilvánvaló, ha nem sokkal születésünk után kereszteltek meg bennünket. De már
feltettem kétszer vagy háromszor ezt a kérdést, itt a téren: emelje fel a kezét az,
aki tudja megkeresztelésének dátumát. Ki tudja? Kevesen. De fontos, hogy tudjuk, melyik
volt az a nap, amikor alámerültünk Jézus üdvösségfolyamába. És engedjétek meg, hogy
egy tanácsot adjak nektek. Nem is tanácsot, inkább egy mai házi feladatot. Ma otthon
keressétek meg, kérdezzétek meg megkeresztelkedésetek időpontját és úgy jól fogjátok
tudni, hogy melyik volt keresztségetek szép napja. Megteszitek? – kérdezte a pápa
a hívőket, akik kórusban igennel válaszoltak, de a pápa nem volt elégedett a hangerővel.
Nem hallom a lelkesedéseteket! – mondta, majd ismét megkérdezte: megteszitek? Ekkor
a hívősereg még hangosabban kiáltott: igen! Jól van, mert boldog nap volt, amikor
a keresztségben részesültünk. Ha nem ismerjük időpontját, fennáll annak a kockázata,
hogy elveszítjük emlékezetét annak, amit az Úr vitt végbe bennünk, elveszítjük a kapott
ajándék emlékezetét. Végül pusztán úgy tekintjük, mint a múlt egy eseményét, amely
nem is a mi akaratunkból, hanem szüleinkéből történt, és amelynek semmi hatása nincs
a jelenre.
Fel kell élesztenünk keresztségünk emlékezetét – ismételte Ferenc
pápa. Arra kaptunk meghívást, hogy minden nap megéljük keresztségünket, mint létünk
jelenlegi valóságát. Ha sikerül Jézust követnünk és az egyházban maradnunk, korlátainkkal,
törékenységünkkel és bűneinkkel, akkor ez éppen annak a szentségnek a révén lehetséges,
amelynek köszönhetően új teremtménnyé váltunk és Krisztust öltöttük magunkra. A keresztség
erejében szabadultunk meg ugyanis az eredeti bűntől, lettünk beoltva Jézusnak az Atya
Istennel való kapcsolatába; ezáltal vagyunk új reménység hordozói, mert a keresztség
adja nekünk ezt az új remény: a reményt, hogy egész életünkben az üdvösség útján járunk.
Senki és semmi nem olthatja ki ezt a reményt, mert a remény nem csal meg. Emlékezzetek
rá: ez igaz. Az Úrba vetett reménység soha nem csal meg. A keresztségnek köszönhetően
vagyunk képesek arra, hogy megbocsássunk, hogy szeressük azt is, aki megsért minket
és rosszat tesz nekünk; a keresztség révén ismerhetjük fel a legutolsókban és a szegényekben
az Úr arcát, aki meglátogat minket és mellettünk áll. A keresztség segít bennünket
abban, hogy felismerjük Jézus arcát a rászorulókban, a szenvedőkben, testvérünkben.
Végül
Ferenc pápa egy harmadik fontos szempontra mutatott rá. Feltette a kérdést: megkeresztelheti-e
valaki saját magát? Az emberek kórusban „nem”-et kiáltottak. Nem hallom – mondta a
pápa. Az emberek még erősebben kiáltották: nem! Biztosak vagytok benne? – folytatódott
Ferenc pápa és az általános kihallgatáson résztvevő hívek párbeszéde. Senki sem keresztelheti
meg saját magát! Senki! Kérhetjük, kívánhatjuk, de mindig szükségünk van valakire,
aki kiszolgáltatja nekünk ezt a szentséget az Úr nevében. Mert a keresztség olyan
ajándék, amelyet a testvéri osztozás összefüggésében kapunk. A történelemben mindig
valaki megkeresztel egy másik személyt és ez láncszerűen tovább folytatódik. Ez a
kegyelem láncolata. De nem keresztelhetem meg saját magamat, kérnem kell mástól a
keresztséget. A testvériség aktusa, az egyházhoz való tartozás aktusa. A keresztség
szentségének kiszolgáltatásában felismerhetjük az egyház leghitelesebb vonásait. Az
egyház, mint egy anya folyamatosan Krisztusban új gyermekeket hoz a világra, a Szentlélek
termékenységében.
Kérjük tehát szívből az Urat, hogy egyre jobban megtapasztalhassuk
mindennapi életünkben a kegyelmet, amit a keresztségben kaptunk. Akik találkoznak
velünk, testvéreink, Isten valódi gyermekeivel találkozhassanak, Jézus Krisztus valódi
fivéreivel és nővéreivel, az egyház valódi tagjaival. És ne feledjétek el a mai házi
feladatot, ami az volt, hogy megkeresitek, megkérdezitek keresztségetek időpontját.
Mint ahogy tudjuk születésnapunkat, úgy kell ismernünk keresztségünk napját is, mert
az egy ünnepnap. Köszönöm szépen – fejezte be az év első általános kihallgatásán katekézisét
Ferenc pápa.