Jézus Karácsonyának üzenete: élet, világosság, remény, szeretet

Január 5-én délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa a nap liturgiájából indult ki. János evangelista evangéliumának előszavában olvassuk: „Az Ige... testté lett, És közöttünk lakott” (Jn 1,14). Ez Jézus Karácsonyának legmélyebb értelme. Isten Szava emberré lett, és „sátrat” vert az emberek között. Ezekben a szavakban, amelyek nem szűnnek meg csodálatot ébreszteni bennünk, benne van az egész kereszténység! Isten halandó lett, törékeny, mint mi, a bűnt kivéve osztozott emberi létfeltételeinkben, de sajátjaiként magára vette bűneinket.

Belépett történelmünkbe, maradéktalanul a Velünk-való-Istenné vált! Jézus születése tehát azt mutatja, hogy Isten minden egyes férfihez és nőhöz csatlakozni kívánt, eggyé akart válni mindannyiunkkal, hogy átadhassa nekünk életét és örömét. Így Isten a Velünk-való-Isten, Isten, aki szeret bennünket, aki velünk együtt halad. Ez Karácsony üzenete: az Ige testté lett. Így Karácsony kinyilatkoztatja Isten emberiség iránti végtelen szeretetét. Ebből származik a mi keresztény lelkesedésünk, reménységünk: szegénységünkben tudjuk, hogy Isten szeret, meglátogat és elkísér minket. Úgy tekintünk a világra és a történelemre, mint olyan helyre, ahol együtt haladunk Istennel és egymással új egek és új föld felé. Jézus születésével új ígéret született meg, egy új világ született, de egy olyan világ is, amelyet szüntelenül meg lehet újítani. Isten mindig jelen van, hogy új embereket támasszon, akik megtisztítják a világot a bűntől. A bűn ugyanis öreggé, korrupttá teszi a világot.

Bármennyire is nehézségek és gyengeségek jellemzik az emberiség történelmét és személyes történetünket, a Megtestesülésbe vetett hit azt mondja, hogy Isten szolidáris az emberekkel és történelmükkel. Isten közelsége az emberhez, minden emberhez, mindannyiunkhoz, olyan ajándék, amely soha nem múlik el. Ő velünk van! Ő a Velünk-való-Isten! Ez a közelség soha nem múlik el.

Íme Karácsony örömteli híre: az isteni fény, amely elárasztotta Szűz Mária és Szent József szívét, vezette a pásztorok és a Napkeleti Bölcsek lépteit, nekünk is ragyogóan világít. Isten Fia Megtestesülésének misztériumában van egy aspektus, amely kapcsolódik az emberi szabadsághoz, mindnyájunk szabadságához. Valóban, Isten Igéje közöttünk ver sátrat, akik bűnösek vagyunk és irgalmasságra van szükségünk.
Mindnyájunknak sietnünk kellene, hogy megkapjuk a kegyelmet, amelyet Isten kínál fel nekünk. Ezzel szemben, folytatja Szent János evangéliuma: „övéi nem fogadták be” (11). Mi is olyan sokszor visszautasítjuk, inkább hibáinkba zárkózunk és bűneink szorongató érzését választjuk. De Jézus nem hagy fel azzal, hogy továbbra is felkínálja önmagát és üdvözítő kegyelmét! Jézus türelmes, Jézus tud várni, mindig vár ránk. Ez a reménység, az üdvösség üzenete, amely ősi és mindig új. És mi arra kaptunk meghívást, hogy örömmel tegyünk tanúságot erről az üzenetről, amely az élet, a világosság, a reménység és a szeretet evangéliumának üzenete.

Mert Jézus üzenete ez: élet, világosság, remény, szeretet. Mária, Isten és a mi gyöngéd Anyánk mindig támogasson bennünket, hogy hűségesek maradjunk keresztény hivatásunkhoz és megvalósíthassuk az igazságosság és a béke vágyait, amelyeket magunkban hordozunk az új év kezdetén.

(vm)