A pápa jezsuita testvéreivel misézett Jézus Szent Neve ünnepén - P. Federico Lombardi
beszámolója
350 jezsuita vett részt azon az ünnepi szentmisén, amelyet Ferenc pápa pénteken reggel
mutatott be a római Il Gesù templomban - hálaadásul azért, hogy immár a szentek sorában
tisztelhetjük Loyolai Szent Ignác első rendtársát, Faber Pétert. Homíliájában a Szentatya
Szent Pál szavaival arról beszélt, hogy a jezsuitáknak követniük kell Krisztust, aki
alázatból kifosztotta önmagát. Soha ne legyen más nevük, ne hajtsanak végre más cselekedetet,
mint ami Jézushoz kapcsolódik – ez volt Faber Péter célja is, akinek példáját rendtársai
elé állította Ferenc pápa. Faber a nagy vágyak embere volt, akit az evangélium hirdetésének
vágya fűtött, és Isten közelségéből merítette az erőt apostolkodásához. Az evangéliumot
azonban szelíden, szeretettel kell hirdetni, nem pedig inkvizíciós módszerekkel, bántalmazással,
ítélkezéssel – figyelmeztetett a pápa.
A szentmisén résztvevő jezsuiták között
volt a Vatikáni Rádió főigazgatója, valamint a szentszéki sajtóterem igazgatója, P.
Federico Lombardi, aki így nyilatkozott az eseményről:
- A szentmise rendkívül
derűs, nyugodt, örömteli légkörben zajlott. A liturgikus naptár szerint Jézus Szent
Nevét ünnepeltük, amely egyben a Társaság „titulusa”, ezért nagyon szép volt együtt
megélni a Szentatyával ezt az ünnepet. Annál is inkább, mert nemrég avatta szentté
Faber Pétert, Szent Ignác első rendtársát. Segített abban is, hogy újra átéljük Jézus
Társasága eredeti szellemiségét, az apostolkodás hivatását, amelyet mélyen átitat
Krisztus személyes szeretete.
- A pápa homíliájának mely részei voltak a legnagyobb
hatással Önre?
- Két témáról volt szó: Jézus nevéről illetve Szent Faber Péter
személyéről, akit nagy vágyak fűtöttek. Szellemiségét áthatotta a vágy, hogy megismertesse
Jézus nevét és Isten szeretetét mindenkivel, még azokban a helyzetekben is, amelyeket
a keresztények megosztottsága nehezített. A kiengesztelődés, a szelídség meghatározó
jegye volt ennek a szentnek, aki külső szemmel nézve nem vitt végbe nagy dolgokat,
de a lelki apostolkodás szemszögéből, a szívekben folytatott munkájával megismertette
Isten szeretetét, és ennek a szeretetnek az erejében összebékítette a szembenálló
embereket.
- A pápa nyugtalannak nevezte a jezsuitákat…
- Természetesen.
Ez jellemző vonása a Jézus Társasága dinamikus lelkiségének: keresni és megtalálni
az Urat és az ő akaratát, de nem azért, hogy megálljunk, hanem, hogy tovább keressük
Őt. Amikor megtalálod az Urat, ő meglep téged és tovább hív. Íme, ez a meglepetésekkel
teli Isten, akiről a pápa gyakran beszél, valóban olyan ismerete Istennek, amely nagyon
jellemző a jezsuita dinamikus lelkiségre, zarándoklatra. Faber Péter is az Úr szolgálatában
zarándokolt kora Európájában.
- A pápa a szentmise után üdvözölte a jezsuitákat:
több, mint 350-en voltak a templomban…
- Igen. Tudjuk, hogy mennyire jellemző
a pápára ez a figyelem és türelem, amellyel mindenkit köszönt egyenként. Sok rendtársa
volt jelen, akik erre a szép alkalomra összegyűltek: valamennyiüket köszönteni akarta,
hogy így mutassa ki mély spirituális testvériségét – nyilatkozta még a Vatikáni Rádiónak
P. Federico Lombardi SJ.