Januártól a római plébániai hívek is részt vehetnek a pápa reggeli szentmiséjén: Ferenc
pápa egyházképét tükrözik a homíliái
A jövő évtől kezdve kis csoportokban a római plébániákról is jelentkezhetnek a hívek,
hogy részt vehessenek Ferenc pápa szentmiséin a vatikáni Szent Márta-házban. Éppen
ezek a reggeli szentmisék adják Ferenc pápaságának egyik legszebb újdonságát – amelyekből
a Vatikáni Rádió összegyűjtött egy homília-válogatást. Ezzel kapcsolatban beszélgetett
rádiónk olasz munkatársa Stefania Falasca újságíróval, akit régi barátság fűz Jorge
Mario Bergoglióhoz.
- Immár kilenc, tíz hónap telt el pápasága megkezdése óta,
és mostanra nyilvánvalóan kitűnt, hogy ezeket a reggeli szentmiséket nagyon várják
az emberek, napi hitéletük részévé vált. Véleményem szerint e szentmisék fontosságát
– amely pápaságának újdonsága is - három pontban foglalhatjuk össze. Az első, amit
az Evangelii gaudiumban is leszögez, Isten szavának hirdetése. A második, hogy magának
a reformnak a szívét alkotják, amelyet a pápa éppen véghez visz. A harmadik pedig
hogy példaértékűek, nemcsak pápai tanítását, hanem egész egyházképét tükrözik, amelyet
elénk tár.
- Mennyire fontosak a pápának mint lelkipásztornak a szentmisék
az emberekkel, Isten népével? Vagy úgy is kérdezhetnénk, mennyire voltak fontosak
még mielőtt megválasztották volna pápává?
- Ez papi mivoltának szerves részét
alkotja. Bergoglio mindig nagy hangsúlyt fektetett a homíliák kidolgozására, ennek
jelentőségét mostani apostoli buzdításában is elmagyarázta. Ez az a pillanat, amikor
szemtől szembe áll Isten szavával, hagyva, hogy megvilágosítsa őt. A reggeli szentmiséit
mindig ez a felkészülés, a lelki ráhangolódás előzi meg. Hogy miért? Mert – ahogy
ő mondja - az egyház azért létezik, hogy hirdessen, hogy Jegyese hangja legyen. Isten
szavát pedig a hangon túl az életünkkel hirdetjük. Olyannyira, hogy Bergoglio számára
az a pap, aki nem készül föl a szentbeszédére, tisztességtelen; felelőtlen a kapott
ajándékok iránt. Amikor beszéltem vele az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás
megjelenésekor, megkérdeztem tőle, melyek számára a fontos részek – az elsőn túl,
ami az igehirdetésről szól. Azt válaszolta, hogy a legfontosabb a központi rész, amelyet
a homíliának szentelt.
- A vatikáni alkalmazottak után most a római hívek
is részt vehetnek a Szent Márta- házban a szentmiséken. Ebben is konkrétan megmutatkozik
az a kettős egység: „püspök és nép”, amellyel Ferenc először bemutatkozott március
13-án…
- Természetesen. Ez létkérdés számára, a reggeli eucharisztia ünneplése:
ez a hétköznapiság, ez a családi dimenzió… mert a mindennapokban megélt hit segíti
a hitet. Ezek a homíliák az olvasmányokból merítkeznek, a Szentírás szakaszainak fénye
tagolja őket, hogy így megnyíljanak az egyház zarándokútja előtt, amelyet az az emberi
történelemben végbe visz, éppen a zsinat szándékai szerint. Ebben Ferenc pápa a zsinatot
ülteti át a gyakorlatba. Előbb munkatársaival kezdte, vagyis a vatikáni személyekkel,
de mivel Róma püspöke, ezért Isten szavát és a napi szentmiséket megnyitja a város
hívei előtt.
Éppen ma kaptam tőle egy ajándékot, amit küldött nekem: Bernanos
regényeit – akit egyébként a Evangelii gaudiumban is idéz. Ez a tény ebben a összefüggésben
különös jelentőséget ölt. Bernanos (Georges, francia író - szerk.) a legelhagyatottabb
vidéki plébániákon keresztül elvitte az egyházba azoknak a millióknak a kiáltását,
akik nem mindig találtak volna segítő kézre, vigasztaló szóra abban a pusztaságban,
amiben tengették életüket. Azt hiszem, hogy ez a nyitás a római plébániák felé és
a hívek felé ezt is jelenti Bergoglio számára – mondta még a Vatikáni Rádiónak Stefania
Falasca újságíró, a Szentatya régi barátja.