Törjük át a közöny dupla üvegét és vegyük észre a szegényeket – buzdít utolsó adventi prédikációjában a pápai ház szónoka

A megtestesülés misztériuma Assisi Szent Ferenc szemével – ez állt P. Raniero Cantalamessa harmadik, záró adventi elmélkedésének középpontjában, amelyet a Szentatya és a Római Kúria tagjai számára tartott pénteken reggel az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában.

Isten emberré lett, de fontos azt is megnézni, hogy milyen emberré lett: Krisztus a szegény, alázatos, szenvedő ember testét öltötte magára. XXIII. János pápa a II. Vatikáni Zsinat idején alkotta ezt a kifejezést: a „szegények egyháza”. A pápa, Krisztus földi helytartója pedig a szegények atyja, ennek a hatalmas nyájnak a pásztora. Örömteli és ösztönző erejű a keresztények számára, hogy az utóbbi pápák mennyire a szívükön viselték a szegények gondját, egészen sajátos módon pedig az a pásztor, aki ma Péter székén ül – mondta P. Cantalamessa, majd így folytatta:

Ferenc pápa Evangelii Gaudium – kezdetű apostoli buzdításában olvassuk, hogy hajlamosak vagyunk dupla üveget húzni magunk és a szegények közé. A televízió üvegén keresztül látjuk a szegényeket, ahogy mozognak, kiabálnak, de hangjuk messziről érkezik hozzánk, nem hatol be szívünkbe. A szegények vagy a nem európai uniós bevándorlók a gazdag országok lakóiból ma azt a reakciót váltják ki, mint az ókori rómaiakból a barbárok: zavart, pánikot. Először is át kell törnünk ezt a dupla üveget, áthatolni a közöny, az érzéketlenség falán. Észre kell vennünk a szegényeket, szeretnünk, segítenünk, evangelizálnunk kell őket. Ne feledjük, mit mond az evangélium: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

(gá)