„Az alázat termékennyé, a kevélység meddővé tesz bennünket” – Ferenc pápa csütörtök
reggeli homíliája
„Az alázat szükséges
a termékenységhez” – hangsúlyozta a Szentatya december 19-én reggel, a Szent Márta
házban bemutatott szentmisén. A pápa megállapította, hogy Isten beavatkozása termékennyé
teszi életünket, leküzdve annak meddőségét. Ferenc pápa óva intett a kevélységtől,
amely meddővé tesz bennünket.
A Bibliában gyakran találkozunk meddő asszonyokkal,
akiknek az Úr életet ajándékoz. Ferenc pápa homíliáját a napi evangéliumi szakasz
magyarázatával kezdte, amely azt beszéli el, hogy Erzsébet, aki meddő volt, fiúgyermeket
szült, Jánost (Lk 1,5-25). Az életadásra való képtelenségből születik az élet
– állapította meg a pápa. Ez történt nem csak a meddő asszonyokkal, hanem azokkal
is, akiknek kilátástalan volt az életük, mint például Noémi, akinek végül unokája
született.
Az Úr belép ezeknek az asszonyoknak az életébe, hogy ezt mondja
nekünk: Én képes vagyok életet adni. A prófétáknál is jelen van a sivatag, a pusztaság
képe, ahol nem nő fa, nem terem gyümölcs, nem csírázik ki semmi. De a sivatag olyan
lesz, mint egy erdő – mondják a próféták – nagy lesz és virágozni fog. Virágozhat
azonban a sivatag? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Igen. A meddő asszony tud életet
világra hozni? Igen. Ez az Úr ígérete: Én tudok! A szárazságból, a ti szárazságotokból
tudok életet, üdvösséget fakasztani! Képes vagyok arra, hogy a szikkadt talajból gyümölcsöt
teremtsek!
Az üdvösség ez: Isten közbelépése, amely termékennyé tesz minket,
képessé tesz arra bennünket, hogy életet adjunk. Mi nem vagyunk erre képesek saját
erőnkből. Sokan adtak példát arra, hogy hittek a képességünkben, hogy üdvözíteni tudjuk
saját magunkat.
A keresztények is – gondoljunk csak például a pelagiánusokra.
Minden kegyelem. Isten közbelépése az, ami elhozza számunkra az üdvösséget. Isten
beavatkozása segít bennünket az életszentség útját járni. Csak Ő képes erre. De mi
az, amit mi teszünk? Először is ismerjük el szikkadtságunkat, arra való képtelenségünket,
hogy életet adjunk. A második, hogy kérjük: Uram, én termékeny akarok lenni. Azt akarom,
hogy az életem életet adjon, hogy hitem legyen termékeny, hogy haladjak előre és másoknak
is át tudjam adni a hitet. Uram, én meddő vagyok, én magamtól nem vagyok rá képes,
Te igen. Én egy sivatag vagyok: tehetetlen, Te képes vagy mindenre.
Ez éppen
ezeknek a Karácsony előtti napoknak lehet az imája. Gondoljunk arra, milyen csapás
éri a kevélyeket, akik azt hiszik, hogy egyedül is képesek mindenre. A pápa itt utalt
Saul leányára, Mikálra, aki nem volt meddő, de kevély volt. Nem értette mit jelent
dicsőíteni Istent, sőt kinevette a dicséretet. Ezért meddőség lett a büntetése.
A
termékenységhez szükség van az alázatra. Hányan gondolják, hogy igazak, és végül is
csak szerencsétlen emberek. Alázatosan mondjuk az Úrnak: Uram, én meddő vagyok, egy
sivatag vagyok. Ismételjük ezekben a napokban azokat a szép antifónákat, amelyeket
az egyház imádkozik: Ó, Dávid fia, Ó Bölcsesség, Ó Adonai, Ó Jessze Gyökere, Ó Emmanuel,
gyere és adj életet nekünk, gyere és üdvözíts, mert csak Te vagy rá képes, én nem!
Ezzel az alázattal, a sivatag alázatával, a meddő lélek alázatával fogadjuk a kegyelmet,
a virágzás kegyelmét, azt a kegyelmet, hogy gyümölcsöt teremhetünk és életet adhatunk
– fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.