„A Karácsony számomra remény és gyöngédség…” - Ferenc pápa interjút adott a La Stampa olasz napilapnak

A közelgő Karácsonyról, valamint az egyházat és a világot érintő kulcskérdésekről kérdezte a pápát a torinói napilap Vatikán-szakértője, Andrea Tornielli. A másfél órás beszélgetésben, amely a La Stampa december 15-i, vasárnapi számában jelent meg, a Szentatya a következő témákról szólt: a szenvedő gyermekek, az éhezés drámája a világban, a katolikus egyház és a többi keresztény felekezet kapcsolata, a házasság és a család kérdései, amelyek a következő püspöki szinódus középpontjában állnak majd.

Hogyan éli meg pápasága első Karácsonyát? Ferenc pápa a rá jellemző egyszerűséggel válaszol: „Találkozás Jézussal. A Karácsony Isten találkozása népével. Egyben vigasztalás, a vigasz misztériuma”. Karácsony a gyöngédségről és a reményről beszél nekünk.

A pápa arra szólítja a keresztényeket, hogy ne váljanak hideg egyházzá, amely nem tudja merre menjen és belegabalyodik az ideológiákba, a világias viselkedési formákba. A Szentatya a karácsonyi szokásokat leegyszerűsítő sztereotípiákkal szemben az ünnep mély értelmére mutat rá: „Amikor nem vagyunk képesek megérteni ezt az örömet, akkor evilági vidámsággal éljük meg az ünnepet. De a mély öröm és az evilági öröm között van különbség”.

Az interjúban Ferenc pápa felidézi elődje, VI. Pál ötven évvel ezelőtti látogatását a Szentföldön, ahova ő is szeretne elmenni, hogy – mint fogalmazott: „találkozzon Bartolomeosz testvérével, a konstantinápolyi pátriárkával”. Ezután Ferenc pápa sorra veszi a világban zajló tragédiákat: az ártatlan gyermekek szenvedését, amelyekre nincsen magyarázat és amelyek láttán csak Istenre hagyatkozhatunk, az ő tekintetére bízhatjuk magunkat. A gyermekek szenvedése az éhezésben is látható. A pápa fölráz minket a közönyből és arra szólít, hogy kerüljük a pazarlást. A Szentatya az Evangelii Gaudium – kezdetű buzdítására utalva, illetve egyes hozzá érkezett kritikákra reagálva elmagyarázza, hogy iránytűje az egyház társadalmi tanítása. Nem feledkezik el a szegényekről és a gazdaságról, amely sosem képes javítani helyzetükön, még a fellendülés időszakaiban sem.

Az olasz újságíró kérdésére, miszerint nem érzi-e sértve magát, hogy marxistának nevezték, Ferenc pápa nemmel válaszol: a marxizmus „helytelen ideológia, de sok marxistát ismertem, akik jó emberek, ezért nem érzem sértve magam” - mondta.

A keresztények egysége prioritás a Szentatya számára. Ahogy fogalmazott: „létezik egyfajta vér-ökumenizmus, vagyis sok országban a keresztényeket megkülönböztetés nélkül gyilkolják, de az egység egy olyan kegyelem, amelynek még el kell jönnie”.

Az elváltak és újra házasodottak szentségekhez járulását illetően a pápa nem foglal állást, de óvatosságra int. Ezzel a témával a februári bíborosi konzisztórium és a jövő évi püspöki szinódus foglalkozik majd.

Az egyház és a politika helyes kapcsolatáról a Szentatya úgy nyilatkozott, hogy különböző téren és különböző feladatokkal, de a nép segítése kell, hogy vezérelje mindkettőt. A kulcsszó tehát párhuzamosság és konvergencia. „A politika nemes dolog – idézte VI. Pált Ferenc pápa -, a szeretet egyik legmagasabb formája. Akkor szennyezzük be, amikor üzleti célokra használjuk fel”. Végül pedig, ami a nők szerepét illeti, az olasz újságíró fölteszi a kérdést: lesznek-e női bíborosok? A Szentatya erre így válaszolt: „Ez a dolog nem tudom, honnan jött elő. A nőket érvényre kell juttatni, nem pedig klerikalizálni. Aki női bíborosokra gondol, az némi klerikalizmusban szenved”.

(gá)