A Szentatya ajándéka a magyar egyház számára: kihirdették a karmelita Marcell atya
hősies erényeinek elismerését
December 9-én, hétfőn Ferenc pápa személyes kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost,
a Szentté avatási Kongregáció prefektusát, amely keretén belül több határozat közzétételére
jogosította fel a kongregációt. Ezek között szerepel az Isten Szolgájáról, a Kármelhegyi
Boldogasszonyról nevezett Marcell atyáról, világi nevén Marton Boldizsárról szóló
határozat is, amely szerint elismerik hősies erényeit.
Az említett elismerés
kihirdetése után Isten Szolgája „Tiszteletreméltónak” nevezhető, valamint a hitvallók
esetében ettől kezdve kerülhet sor egy csoda kivizsgálására.
Marton Boldizsár,
a későbbi Marcell atya életrajzából: A Zala megyei Kiskomáromban született (ma
Zalakomár), 1887. szeptember 9-én. Gimnáziumi tanulmányait a keszthelyi premontreieknél
kezdte, majd a nagyszombati főgimnáziumban folytatta, ahol Jézussal és a Szent Szűzzel
bensőséges kapcsolatba kerülve ismerte fel életében először Isten szeretetét.
Miközben
egyetemi tanulmányait végezte a budapesti egyetem bölcsészkarán, kora divatos ideológiáinak
zsákmányává válva elveszítette hitét, s tizenhat évig nem járult szentségekhez. Megszerezve
a magyar-latin-görög szakos tanári diplomát Petrozsényben, majd Zalaegerszegen lett
gimnáziumi tanár. Kiváló pedagógus volt, akiért rajongtak diákjai, s aki folyton fejlesztette
tudását az olvasás és a különböző európai országokban tett utazásai révén.
Az
első világháború alatt önként jelentkezett, hogy egy kétgyermekes, de tőle fiatalabb
tanárkollegáját helyettesítve a frontra induljon. Albániába küldték, ahol hadnagyként
szolgálva mindenkit, még ellenséget is tisztelve azon igyekezett, hogy minél több
katona térhessen vissza vele együtt épségben családjához. A háborúból visszatérve
egy hosszú megtérési folyamatban volt része, aminek következtében megbánta bűneit
és szerzetesi hivatását fölismerve, 38 évesen a Karmelita Rendbe kérte felvételét.
A
képzési idő elteltével, 1930-ban szentelték pappá. Tizenhárom évig volt Győrben a
novíciusok magisztere. Saját példaadásával és igazi atyai szeretettel nevelve őket,
sok karmelita növendék hivatásához járult hatékonyan hozzá. A 40-es évek második felében
országszerte híres prédikátorrá és gyóntatóvá vált. Számos egyházi és világi elöljáró
tartozott lelki gyermekei közé, mint például a győri vértanú-püspök, Boldog Apor Vilmos
vagy Mindszenty József hercegprímás-bíboros, aki később boldoggá avatási eljárásának
megkezdését személyes közbelépésével is sürgette.
1950-től, a szerzetesrendek
feloszlatását követően az isteni Gondviselésre való teljes ráhagyatkozással, Isten
szeretetének tanújaként élt. Élő hite, megingathatatlan reménye és a Szűzanya iránti
határtalan bizalma révén sokakon tudott segíteni azok közül, akik a kommunista diktatúra
alatt hitükért üldözést szenvedtek. 1966-ban bekövetkezett halála után a győri
Karmelita templom kriptájában temették el. 2007. augusztus 18. óta sírja a budapesti
Karmelita templomban látogatható. (forrás: karmelitarend.hu)