Nem szerethetjük Istent, ha nem szeretjük egymást - Közzétették a pápa üzenetét a Betegek 2014-es Világnapjára

Hit és szeretet: „Nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért” (1 Jn 3,16) – ez a témája a pápai üzenetnek, amelyet a Szentatya a jövő február 11-én esedékes XXII. világnapra írt. Az öt pontból álló dokumentumban Ferenc pápa arra buzdít mindenkit, hogy ismerje föl a szenvedő emberben Krisztust, és ahogy ő életét adta értünk, mi is szeressük testvéreinket, akár életünk áldozása árán is.

Az üzenet a betegekhez és az őket ápoló személyekhez szól. A betegekben az egyház a szenvedő Krisztust látja, aki velünk együtt hordozza fájdalmaink súlyát és feltárja előttünk a szenvedés értelmét. Ily módon találkozunk Isten szeretetének misztériumával, amely reményt ad és bátorságot önt belénk. Reményt, hiszen Isten szeretettervében a fájdalom éjszakáján is felragyog a húsvéti fény; és bátorságot, hogy Vele együtt megbirkózzunk minden ellenségeskedéssel.

A megtestesült Isten Fia nem vette el az emberiségtől a betegséget és a szenvedést, hanem azzal, hogy magára vette, pozitívvá alakította azt és új dimenziót adott neki, amelyet az új élet teljességében kapunk meg. Jézus az út, amit Szentlelke által követhetünk. Ahogy az Atya szeretetből nekünk adta Fiát, és a Fiú ugyanebből a szeretetből önmagát ajándékozta nekünk, mi is úgy szerethetjük egymást, amint Isten szeretett minket, életünket adva testvéreinkért.

A keresztség és a bérmálás erejében arra kapunk meghívást, hogy hasonuljunk Krisztushoz, minden szenvedő Irgalmas Szamaritánusához. „Arról ismertük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta értünk” (1 Jn 3,16). Amikor gyengéden fordulunk azokhoz, akik gondozásra szorulnak, elvisszük az isteni reményt és mosolyt a világ ellentmondásai közé, elősegítjük Isten Országának eljövetelét.

A gyengédségben, a tiszteletteljes és finom szeretetben való növekedéshez keresztény példaképünk Mária, Jézus anyja, a mi Édesanyánk, aki figyelmes Isten szavára, és gyermekei szükségleteire, nehézségeire. Bizalommal fordulhatunk hozzá, ő végigjárta a szenvedés útját, és ezért minden beteg és szenvedő anyja is egyben. A keresztre feszített és feltámadt Jézus anyja, aki mellettünk áll, amikor keresztünket hordozzuk, és elkísér a feltámadás és a teljes élet felé vezető úton.

Fia halálakor mellette áll a kereszt lábánál Szent János, aki visszavezet minket a hit és a szeretet forrásához, Isten szívéhez, aki a szeretet. Emlékeztet rá, hogy nem szerethetjük Istent, ha nem szeretjük egymást (vö. 1 Jn 4,8.16). A kereszt Isten hűséges szeretetének bizonyítéka irántunk. Olyan nagy ez a szeretet, hogy belép bűneinkbe és megbocsátja azokat, belép szenvedésünkbe és erőt ad, hogy elviseljük, belép a halálba, hogy legyőzze azt és megváltson minket. Krisztus keresztje arra szólít, hogy hagyjuk magunkat meghódítani e szeretet által, hogy megtanuljunk mindig irgalommal és szeretettel nézni a másikra, főleg arra, aki szenved és segítségre szorul.

Ferenc pápa Szűz Mária közbenjárásába ajánlotta a Betegek Világnapjára írt üzenetét: ő segítsen a betegeknek, hogy Jézus Krisztussal szeretetközösségben tudják megélni szenvedésüket, és támogassa mindazokat, akik őket ápolják. Az üzenet a Szentatya apostoli áldásával zárul, amelyet minden betegre, egészségügyi dolgozóra és önkéntesre kiterjeszt.

(gá)