„Ne nézői, hanem főszereplői legyetek napjaink eseményeinek” – Ferenc pápa buzdítása a római egyetemistákhoz

November 30-án, szombaton délután fél 6-kor Ferenc pápa a vatikáni bazilikában vezette Ádvent első vasárnapjának vigíliáján a vesperás szertartását, amelyen a római egyetemisták vettek részt. A pápa megérkezése előtt Agostino Vallini bíboros, a pápa római helynöke délután 4 órakor fogadta a Maria Sedes Sapientiae (Mária a Bölcsesség Széke) ikonját, amely az egyetemi hallgatók védőszentjének kegyképe és vezette az imatalálkozót, amelyen a fiatal bérmálandók megújították hitvallásukat. A vesperás végén a brazíliai egyetemisták, akik a Hit évében a Rio de Janeiro-ban megrendezett Ifjúsági Világtalálkozó alkalmából idáig őrizték a kegyképet, átadják azt egy francia egyetemistákból álló küldöttségnek. A Mária ikont ezután Franciaország minden egyetemi lelkészségébe elviszik az ország fiataljai.

A vesperáson Ferenc pápa homíliát mondott, amelyben köszöntötte a római és olaszországi egyetemek rektorait, professzorait, lelkészeit, Róma polgármesterét, és minden diákot.

A Szentatya a szertartáson elhangzott páli idézetből indult ki (1Tessz 5,23-24). „A békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen. Őrizze meg szellemetek, lelketek és testetek egészen feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig. Hűséges az, aki meghívott titeket: ő majd meg is teszi”.

Szent Pál kívánsága, amelyet a Tesszalonikaiakhoz intéz, egyrészt aggodalmát fejezi ki veszélybe került életszentségük miatt, másrészt tanúságot tesz az Úrba helyezett nagy bizalmáról. Az apostolnak ez az aggodalma érvényes számunkra, mai keresztények számára is. A keresztény élet teljessége, amelyet Isten visz végbe az emberekben, mindig ki van téve a világi közszellem kísértéseinek. Ezért adja Isten nekünk segítségét, amely révén meg tudjuk őrizni a Szentlélek ajándékait, a Szentlélekben való új életet, amelyet Isten adott nekünk. Megőrizve életünknek ezt az egészséges „életnedvét”, egész lényünket, értelmünket, lelkünket és testünket kifogástalanul, feddhetetlenül megőrizzük. De miért van szükség arra, hogy Isten, miután bőségesen elárasztott bennünket spirituális kincseivel, továbbra is közbelépjen, hogy azok érintetlenül épségben maradjanak? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Azért, mert gyengék vagyunk, és mindannyian tudjuk, hogy emberi természetünk törékeny és Isten ajándékait „cserépedényekben” őrizzük (vö. 2 Kor 4,7).

Isten közbenjárása annak érdekében, hogy a végsőkig, a Jézussal való végleges találkozásig kitartsunk, hűségének a kifejezése. Olyan ez, mint a párbeszéd a gyengeségünk és az Ő hűsége között. Ő erős hűségében. Pál egy másik helyen azt mondja, hogy ő maga erős a gyengeségében. Miért? Mert párbeszédben van Isten hűségével. És Istennek a hűsége sosem okoz csalódást. Isten mindenekelőtt saját magához hűséges. Ezért beteljesíti művét, amelyet mindannyiunkban elkezdett meghívásával. Ez biztonságot és nagy bizalmat ad nekünk: bizalmat, amely Istenen nyugszik és kéri aktív és bátor együttműködésünket a jelen pillanat kihívásaival szemben. Tudjátok, kedves fiatal egyetemisták, hogy nem lehet élni anélkül, hogy szembe nézzünk és válaszoljunk a kihívásokra.

Aki nem néz szembe a kihívásokkal és nem válaszol rájuk, az nem él. Akaratotok és képességeitek, amelyek egyesülnek a keresztség napjától kezdve mindannyiótokban lakozó Szentlélek erejével, lehetővé teszik számotokra, hogy ne nézői, hanem főszereplői legyetek napjaink eseményeinek. Kérlek benneteket, ne az erkélyről nézzétek az életet! Vegyüljetek el az életben, ahol kihívások vannak, ahol segítséget kérnek tőletek az élet, a fejlődés, a személyek méltóságára vonatkozó, a szegénység elleni és az értékekért folyó küzdelem előrevitelében és sok más küzdelemben, amellyel ma találkozunk.

A pápa ezután utalt azokra a kihívásokra, amelyekkel a fiatal egyetemistáknak szembe kell nézniük belső energiával és evangéliumi merészséggel. Erő és merészség! – ismételte a pápa. Napjaink szociális-kulturális környezetére olykor ránehezedik a középszerűség és az unalom. Ne törődjenek bele a mindennapi élet egyhangúságába, hanem legyenek széleskörű tervek megálmodói, amelyek túlmutatnak a szokványos dolgokon: ne hagyják, hogy elrabolják tőlük az ifjúkor lelkesedését! Helytelen lenne, ha hagynák bebörtönözni magukat az egyforma, lapos gondolkodásmód, vagy a globalizáció, mint uniformizálás által. Ahhoz, hogy leküzdjék ezeket a kockázatokat, ne a gömb példáját kövessék. A követendő példa az igazi globalizációban, amely jó, nem a gömb, amelyben minden kitüremkedést elsimítanak, és eltűnik minden különbözőség. Ehelyett a követendő példa a sokoldalúság, amely magába foglalja az alkotóelemek sokféleségét és tiszteletben tartja a változatosságban megvalósuló egységet. Az egység védelmében, védelmezzük a sokféleséget is. Különben az az egység nem lenne emberi.

A gondolat ugyanis akkor termékeny, ha egy nyitott értelem kifejezése, amely képes a megkülönböztetésre, amelyet mindig megvilágít az igazság, a jó, a szépség. Ha nem hagyják, hogy befolyásolja őket az uralkodó közvélemény, hanem hűségesek maradnak a keresztény etikai és vallási alapelvekhez, akkor bátorságot találnak ahhoz, hogy az árral szemben haladjanak. A globalizált világban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megőrizzék sajátos jellemzőiket, anélkül, hogy alacsonyabbra helyeznék az etikai mércét. A gondolat és az egyéniség sokfélesége Isten sokoldalú bölcsességét tükrözi vissza, amennyiben becsületesen és intellektuális szigorral közelít az igazsághoz, és amikor a jósághoz, a szépséghez közelít. Ezáltal minden egyes személy ajándék lehet mindenki javára!

Ferenc pápa a következő szavakkal fejezte be homíliáját: „Ebben az ádventi időszakban kötelezzétek el magatokat, hogy a hit útján jártok és mindig az evangéliumhoz következetesen viselkedtek, hogy hitelesen megélhessétek az Úr Karácsonyának ünnepét. Segítségetekre lehet Boldog Pier Giorgio Frassati szép tanúságtétele, aki ezt mondta: ’Élni hit nélkül, megvédeni való örökség nélkül, anélkül, hogy szüntelenül küzdenénk az igazságért, nem élet, hanem éldegélés. Nekünk nem éldegélnünk, hanem élnünk kell!’ Köszönöm és jó utat Betlehem felé” – búcsúzott a pápa a római egyetemistáktól.

(vm)