A hét szentje – Arkadiusz Nocoń atya sorozata

November 30-a Szent András apostol ünnepe. Az első apostol, akit Jézus meghívott és a szláv népek első apostola, a keresztény Kelet és Nyugat egységének patrónusa 65. november 30-án halt meg Patras-ban (Görögország). Ereklyéi Amalfi katedrálisában (Olaszország) és Patras-ban a Szent András templomban találhatók. Az utazók, halászok és lovagok védőszentje.


András apostol a galileai Betszaidából származott, Simon Péter öccse volt. Simonhoz hasonlóan ő is halász volt. Mielőtt Jézus apostola lett, Keresztelő Szent János tanítványai közé tartozott, aki a Jordánnál tanított és keresztelt. Éppen ott került sor az első találkozásra Jézussal: „Mihelyt Keresztelő János meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: «Nézzétek, az Isten Báránya!» E szavak hallatára két tanítványa Jézus nyomába szegődött. […] A kettő közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal s szólt neki: «Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet», s elvitte Jézushoz” (Jn 1,36-37. 40-42).


E találkozás után mindkét testvér visszatért még foglalkozásához Galileába. A második találkozás és az apostolkodásra történő meghívás után azonban „amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, látott két testvért, Simont, másik nevén Pétert és testvérét, Andrást. Halászok voltak, s épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: «Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!» Azon nyomban otthagyták hálójukat, és csatlakoztak hozzá” (Mt 4,18-20).


Az evangélium idézett részeit figyelmesen olvasva észrevehetjük, hogy András lelkes és szenvedélyes ember volt, aki őszintén kereste Istent. Ennek bizonyítéka az is, hogy apostollá választása előtt Keresztelő János tanítványa volt. Kezdettől fogva megmutatkozott apostoli lelkülete, hiszen saját bátyját is elvezette Jézushoz. Ezen erénye és azon megtiszteltetés ellenére, hogy ő lehetett Jézus első meghívott apostola – így tiszteli őt a bizánci liturgia – mégsem ő lett az Egyház sziklája, hanem testvére, Péter (vö. Mt 16,15-19).

Az én gondolataim nem a ti gondolataitok – mondja az Úr (Iz 55,8). Ez a magyarázata annak, hogy közösségeink élén, mint a plébánia, a szerzetesközösség vagy egyházmegye, sem mindig a legjámborabb vagy legbuzgóbb elöljárók állnak: az isteni üdvrend másként tervez, mint az emberi.


* * *


Hogy alakult az élete András apostolnak a Szentlélek kiáradása után? Ismereteinket túlnyomórészt az ún. apokrif iratokból, vagyis azokból az Egyház által elismert kora keresztény írásokból merítjük, amelyek néhány történelmi tévedéstől eltekintve nagyon fontos szövegtanúi az Ősegyház hitének. Épp az apokrifekből értesülünk arról is, hogy Szent András a Fekete-tenger partjainál hirdette az evangéliumot, eljutva a Dnyeperig és a Donig. Ez a tény Szent András tiszteletének hatalmas elterjedéséről tesz tanúságot a pravoszláv egyházban, amely a szláv népek első apostolának tekinti őt.


Ezekben az apokrifekben találjuk Szent András vértanúságának leírását is, aki bátyjához, Péterhez hasonlóan mindhalálig hűséges volt Mesteréhez, vállalva még a kereszthalált is. Szent Andrást X alakú keresztre feszítették fel, ezért nevezzük ezt a keresztet „Szent András kereszt”-nek.

Megérkezvén a helyre, ahol felállították a keresztet, András hangosan felkiáltott: „Üdvözlégy kereszt, amelyet Krisztus Teste megszentelt és végtagjai gyöngyként ékesítettek! Mielőtt az Úr felszállt volna rád, félelmet és rémületet ébresztettél az emberi szívekben. Most azonban az égi szeretet forrásaként végtelenül kívánatos lettél. […] Ó, jó kereszt, oly rég óta vágyott, oly nagyon szeretett. […]

Végy el engem az emberek közül és adj vissza Mesteremnek, hogy neked hálát adva fogadjon magához az, aki megváltott engem”. Ezeket mondva levette köntösét és odaadta a hóhéroknak. Azok felfeszítették őt, ahogy parancsba adták nekik. András még egyszer szólt: Uram Jézus Krisztus, add meg, hogy ne vegyenek le erről a keresztről mindaddig, amíg magadhoz nem veszed lelkemet”.

Nem tudjuk, hogy valóban így történt-e Szent András halála. A történet leírásának szavai mégis megérdemlik, hogy megemlítsük őket, mert a szent kereszt igen nagy tiszteletéről beszélnek azokból az időkből, amikor az apokrifek is keletkeztek. Már az akkori keresztények is tudták, hogy benne nemcsak Jézus szenvedésének eszköze, hanem kimeríthetetlen szeretetének jele is látható. Érdemes erről megemlékeznünk akkor, amikor a legkülönbözőbb szekták képviselői vetik szemünkre, hogy gyilkos eszközt tisztelünk. Nem az eszközt tiszteljük, hanem az égi szeretet forrását…



* * *


Szent András apostol vértanúságának helye egy görög helység volt, Patras, amely a Jón-tenger mellett feküdt. Vagyis a keleti és nyugati kereszténység határán. Sokak számára szimbolikus ez a hely, ezért őt a katolikus és pravoszláv hívek egysége patrónusának tekintik, akiknek múltját számtalan nézeteltérés és fölösleges vita terheli. Mielőtt azonban az egyetlen és oszthatatlan Egyház patrónusának tekintenénk, már most lehetne mindannyiunk számára példakép abban, hogy miként keressük Jézust életünkben, hogyan kövessük őt és hogyan vezessünk el másokat Őhozzá.


___________________________


Kérünk, Istenünk, legyen közbenjárónk az örökkévalóságban Szent András apostol, aki itt a földön igehirdetője és vezetője volt Egyházadnak. A mi Urunk Jézus Krisztus, a Te Fiad által, aki Veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön-örökké. Ámen


Lengyelből fordította: Szemere János atya.