A többi vallással való párbeszéd nem jelenti azt, hogy lemondunk saját identitásunkról – Ferenc pápa beszéde a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsához

A Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa plenáris ülésének 50 résztvevője Jean-Louis Tauran bíboros vezetésével érkezett a Szentatyához a kihallgatásra. A november 25-én kezdődött és most befejeződött értekezlet azzal a témával foglalkozott, hogy a különböző vallási hagyományok követői hogyan vesznek részt a mai társadalmak életében.

A pápa hangsúlyozta, hogy a katolikus egyház nagy értéket tulajdonít a különböző vallásokkal folytatott barátság és tisztelet ápolásának. Mindez nemcsak azért nagyon fontos, mert a világ valamiképpen egyre kisebb lett, hanem azért is, mert a migráció következtében ma sokkal több keresztény ember kerül kapcsolatba más vallási hagyományokkal, kultúrákkal és vallásokkal.
A plenáris értekezlet témájával kapcsolatban a pápa most közzétett „Evangelii gaudium” – „Az Evangélium öröme” – c. apostoli buzdításának szavait idézte: „Az igazság és szeretet jegyében megvalósuló nyitottság magatartása kell, hogy jellemezze a nem keresztény vallások híveivel folytatott párbeszédet, az akadályok, a nehézségek és a mindkét részről felmerülő szélsőségek ellenére” (n.250). Ténylegesen az egymás mellett élés rendkívül nehéz a világban, főként ha politikai és gazdasági okok is nehezítik a vallási, kulturális különbségeket. A félelmet csak a barátságon és tiszteleten alapuló párbeszéd tudja eloszlatni.

A párbeszéd nem jelenti azt, hogy a másokkal való találkozás során lemondunk saját identitásukról és azt sem, hogy kompromisszumokat kötünk a hit és a keresztény erkölcs terén. Ellenkezőleg: „az igazi megnyílás megkívánja a saját legmélyebb meggyőződésünkhöz való ragaszkodást, a világos és örömteli önazonosság jegyében” (n.251) – utalt ismét a pápa „Evangelii gaudium” buzdítására. Mások érveinek megértése, a tiszteleten alapuló emberi kapcsolatok győznek meg bennünket, hogy a másikkal való találkozás alkalom a testvériségben való növekedésre, a gyarapodásra és a tanúbizonyságra.

A vallásközi párbeszéd ezért tehát nem egymás kizárása, hanem egymás kölcsönös gyarapítása. Mi nem kötelezünk senkit semmire, nem használunk fondorlatos stratégiákat hívek szerzésére, hanem örömmel és egyszerűséggel tanúságot teszünk arról, amiben hiszünk és amik vagyunk. Nekünk, akik Krisztus követői vagyunk arra kell törekednünk, hogy legyőzzük a félelmet, tegyük meg mindig mi az első lépést, ne engedjük, hogy a nehézségek és a meg nem értés elriasszon minket.

Az építő párbeszéd egy másfajta félelem leküzdésében is segítségünkre van, azaz a vallásokkal általában és a vallási távlattal kapcsolatos félelem, amelyet egyre inkább megtapasztalunk az erősen szekularizált társadalmakban. A vallásra sok helyen úgy tekintenek, mintha fölösleges, vagy egyenesen veszélyes lenne. Olykor még azt is elvárják, hogy a keresztények foglalkozásuk gyakorlásakor lemondjanak saját vallási és morális nézeteikről. Elterjedt felfogás, hogy az egymás mellet élés csak akkor lehetséges, ha elrejtjük vallási meggyőződésünket és egyfajta semleges közegben találkozunk, a természetfölöttire való hivatkozás nélkül.

De hogyan építhetünk közös házat úgy, hogy feltételként megszabjuk a saját lényegünkről való lemondást? Nem gondolhatjuk komolyan, hogy létezik laboratóriumban kidolgozott testvériség. Tisztelni kell mások nézeteit, akkor is, ha nincs hitük, de elég bátornak és türelmesnek kell lennünk, hogy egymásra találjunk abban, amik vagyunk. A jövőt a különbségek tiszteletadó együttélése jelenti, nem pedig a semleges egyedüli elgondolás. Elengedhetetlen ezért az alapvető vallásszabadság jogok elismerése. Az utóbbi évtizedekben az egyházi Tanítóhivatal ezen a téren elkötelezetten nyilatkozott számos alkalommal. „Meggyőződéssel valljuk, hogy a világ békéjének építése ezen az úton halad” – mondta végül Ferenc pápa a Vallásközi Párbeszéd Tanácsa plenáris élésének.

(ik)