„Az evangélium öröme betölti mindazok szívét és egész életét, akik Jézussal találkoznak”
– Ferenc pápa „Evangelii Gaudium” k. apostoli buzdítása
November 26-án, kedden délelőtt fél 12-kor a szentszéki Sajtóteremben bemutatták a
Szentatya buzdítását, amely a fenti mondattal kezdődik.
A sajtótájékoztatón
a következő személyek szólaltak fel: Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai
Tanácsának elnöke, Lorenzo Baldisseri érsek, a Püspöki Szinódus főtitkára, valamint
Claudio Maria Celli érsek, a Tömegkommunikációs Pápai Tanács elnöke.
Rino
Fisichella érsek bemutatójában hangsúlyozta: Ferenc pápa apostoli buzdítását az
öröm világítja meg, hogy ismét felfedezzük az evangelizáció forrását napjainkban.
Felhívás arra, hogy a valóságot ismét prófétai és pozitív módon szemléljük, anélkül,
hogy elfordítanánk tekintetünket a nehézségektől. Ferenc pápa bátorságot önt a hívekbe
és arra buzdít, hogy tekintsünk előre a válság ellenére, Krisztus keresztje és feltámadása
ismét legyen számunkra a „győzelem zászlaja” (85. pont).
Ferenc pápa több
ízben is utal a 2012-ben az új evangelizáció témájában megtartott püspöki szinódus
Javaslataira, bizonyítva, hogy a szinódus jelentősen hozzájárult a buzdítás szövegének
megszerkesztéséhez. Folytatva VI. Pál „Evangelii nuntiandi” k. apostoli buzdítását,
a Szentatya ismét Jézus Krisztus személyét állítja a középpontba. Ő az első evangelizáló,
aki ma mindnyájunkat arra szólít, hogy vegyünk vele részt az üdvösség művében (12.
pont).
A buzdítás öt fejezetének hét pontja jelenti Ferenc pápa új evangelizációra
vonatkozó nézetének tartóoszlopát.
Ezek a következők: a misszióra induló egyház
reformja, a lelkipásztori kisegítők kísértései, az egyház, mint Isten népének teljessége,
amely evangelizál, a homília és elkészítése, a szegények társadalmi befogadása, a
béke és a társadalmi párbeszéd, a missziós elkötelezettség spirituális motivációi.
Ezeket a témákat Isten irgalmas szeretete fűzi egybe, amely minden egyes embernek
meg akarja mutatni kinyilatkoztatásának szívét: minden ember élete a Jézus Krisztusban
való találkozásban nyer értelmet és abban az örömben, hogy másokkal megosztja ezt
a szeretet tapasztalatot (8. pont).
A sajtótájékoztatón Claudio Maria Celli
érsek, a Tömegkommunikációs Pápai Tanács elnöke beszédében az apostoli buzdítás
hangnemét méltatva megállapította, hogy a dokumentum közvetlen, szinte társalgási
stílusban íródott. Idézte Ferenc pápa szavait: „Szeretnék minden keresztény hívőhöz
szólni, hogy meghívjam őket az evangelizálás új szakaszára”. A szöveget olvasva érezzük,
hogy Ferenc pápa olyan lelkipásztor, aki meditatív párbeszédet folytat a hívekkel.
A Szentatya kedves, szívélyes nyelvezetet használ, összhangban pápasága eddigi stílusával.
A dokumentumból mindenekelőtt világosan kitűnik: a pápa tudatában van annak,
hogy mi történik a mai világban, különösen az egészségügy, az oktatás, a kommunikáció
terén. Tudatában van azoknak a sikereknek, amelyeket az ember ezen a három téren (52.
pont) elért és utal a technológiai újításokra: „A megismerés és az információ korában
élünk. A tájékoztatás gyakran névtelen hatalom új formáinak forrása”.
A pápa
annak is teljesen tudatában van azonban, hogy a jelenlegi információs társadalom telítődött
a válogatás nélkül érkező adatok áradatával, amely végül ijesztő felületességhez vezet,
amikor az erkölcsi kérdések felvetésére kerül a sor. A pápa hangsúlyozza, hogy szükség
van olyan oktatásra, amely kritikus gondolkodásra tanít és felkínálja az értékítélet
érettségéhez vezető utat (64. pont).
A kommunikáció fejlődése egyben nagyobb
lehetőség a találkozásra. Ferenc pápa megállapítja: új kultúrák születnek az emberi
földrajnak ezeken a területein, ahol a keresztények általában már nem értékek továbbítói
és előmozdítói, hanem a találkozásnak ezen a helyein más nyelvezetekkel, jelképekkel
ismerkednek meg, üzeneteket kapnak, amelyek az élet új orientációját kínálják fel,
gyakran ellentétben Jézus evangéliumával. A mediatikus kultúra és bizonyos értelmiségi
körök olykor kifejezetten bizalmatlanok és kiábrándultak az egyház üzenetével szemben
– hangsúlyozza Ferenc pápa (79. pont).
A felvázolt körülményeknek megfelelően
az evangélium hirdetése összpontosítson a lényegesre, arra, ami szép, nagy horderejű,
vonzó és ugyanakkor szükséges. Az evangéliumi jó hír felkínálása tehát legyen egyszerű,
anélkül, hogy elveszítené mélységét és igazságát (35. pont). Szüntelenül arra kell
törekednünk, hogy az igazságot mindig olyan nyelvezettel fejezzük ki, amely lehetővé
teszi, hogy felismerjük állandó újdonságát (41. pont).
Előfordul, hogy a hívek
számára a tanítás teljesen ortodox nyelvezeten hangzik el, de valami olyant kapnak,
amely nem felel meg Jézus Krisztus valódi evangéliumának. „Azzal a szent szándékkal,
hogy a híveknek továbbadjuk az Istenről és az emberről szóló igazságot, egyes esetekben
hamis istenképet vagy emberi eszményt nyújtunk nekik, amely nem keresztény. Ezáltal
pusztán egy formulához vagyunk hűségesek, de nem adjuk át a lényeget” (41. pont).
A nyelvezet ma minden bizonnyal nagy kihívás az egyház számára – állapította
meg beszédében Celli érsek, majd ismét idézte Ferenc pápa szavait: „Az egyház tanításait
soha nem tehetjük könnyen érthetővé és mindenki által boldogan nagyra értékelhetővé.
A hit mindig megőrzi a kereszt aspektusát” (42. pont). Ismerve Ferenc pápa kommunikációs
stílusát, nem meglepő, hogy buzdításában is hangoztatja: meg kell tanulni képekben
beszélni Mestere arra tanította az ifjú Bergoglio-t, hogy „egy jó szentbeszéd
tartalmazzon egy gondolatot, egy érzést és egy képet”. A legnagyobb kockázat egy hithirdető
számára az, hogy hozzászokik saját nyelvezetéhez és azt hiszi, hogy mások is azonnal
megértik azt” (158. pont). Bátorság kell ahhoz, hogy új jeleket, jelképeket találjunk
Isten Szava átadásához, megtaláljuk a szépség különböző formáit, amelyek az egyes
kulturális környezetekben megnyilvánulnak.
Lorenzo Baldisseri érsek,
a Püspöki Szinódusok főtitkára beszédében azt emelte ki, hogy az „Evangelii Gaudium”
27 alkalommal utal az új evangelizáció témájában 2012-ben megrendezett püspöki szinódusra,
valamint 13-szor idéz VI. Pál „Evangelii nuntiandi” k. apostoli buzdítására. A
dokumentum a szinodalitás, a kollegialitás témáján túl foglalkozik a vallások közötti
párbeszéddel, az evangelizáció szociális dimenziójával, a közjó és a társadalmi béke
közötti kapcsolattal. „Nem egy tárgyalás révén létrejött békét hirdetünk, hanem azt
a meggyőződést, hogy a Szentlélek egysége összhangot teremt minden különbözőség között
(230. pont), mivel a Szentlélek maga a harmónia” – ipse armonia est – mondta többek
között ismertetőjében Baldisseri érsek.
Ferenc pápa buzdításában gyakran hangsúlyozza
az örömöt: az evangelizáló ne gyászos arccal járkáljon a világban. Mintegy visszhangozza
VI. Pál pápa tanítását, aki így írt „Evangelii nuntiandi” k. apostoli buzdításában:
„Őrizzük meg tehát a szív buzgóságát. Őrizzük meg azt az édes örömöt, hogy továbbadhatjuk
az evangéliumot, még ha könnyek között vetünk is.
Legyen bennünk ez a szándék
szilárd elhatározássá, amitől senki sem tud eltéríteni. Ismerje meg a világ – ez a
félelmektől gyötört, de reménykedő világ –, mit is jelent az evangélium Jó Híre. De
ezt a Hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek, sem türelmetlen vagy aggódó
emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt
sugározza, és aki kész föltenni életét, hogy eljöjjön Országa, és az egyház gyökeret
eresszen a világ szívébe. (vö. 80. pont)”.