Az idő Istenhez tartozik, mi emberek csak a pillanat urai vagyunk - Ferenc pápa homíliája
a kedd reggeli szentmisén
A Szentatya szokásos
napi szentmiséjét kedden reggel 7 órakor lakhelyén a vatikáni Szent Márta Ház szép,
modern kápolnájában mutatta be. A napi olvasmányokról elmélkedve szentbeszédében azt
mondta, hogy egyedül Isten az idő ura. Két tanácsot adott a pápa: az imádságban megkapjuk
az erényt, hogy meg tudjuk különböztetni életünk minden egyes pillanatát. A Jézusba
vett reménységben pedig megtanuljuk, hogy miként tekintsünk a kiszabott időre. Az
ima és a megkülönböztetés segít bennünket abban, hogy megfejtsük életünk mozzanatait
és azokat Isten felé irányítsuk. A reménység pedig egyfajta világítótorony, amely
távolról bepásztázza az utolsó fogódzkodót a személyes élet számára és ugyanakkor
– eszkatológikus értelemben – az idők végezete szempontjából.
Az evangéliumi
olvasmányban Jézus elmagyarázza, hogy mi történik a világ vége előtt. Megnyugtató
szavakat intéz azokhoz, akik hisznek Istenben, nekik nincs okuk a kétségbeesésre a
legnagyobb tragédiák között sem.
Az igazi keresztény férfi vagy nő olyan
személy, aki benne tud élni a pillanatban, de benne tud élni az időben is. A pillanat
az, amit most éppen a kezünkben tartunk és még abban is szabadok vagyunk, hogy miként
ragadjuk meg azt. Ám ez nem azonos az idővel, mert a pillanat elmúlik. Ha azt gondoljuk,
hogy uraljuk a pillanatot, elámítjuk magunkat, mert nem vagyunk gazdái az időnek.
Az idő ugyanis nem a miénk, az idő Istenhez tartozik, az időnek egyedül az Úr Jézus
Krisztus az ura.
Jézus szavai nyomán Ferenc pápa figyelmeztet bennünket: „vigyázzatok,
nehogy félrevezessenek benneteket”, mert lesznek olyanok, akik a zűrzavart kihasználva
azt mondják magukról, hogy ők a Krisztus. A keresztényeknek a döntő pillanatban imára
és megkülönböztetésre lesz szükségük. Ahhoz, hogy az időre tekintsünk, amelynek egyedüli
ura Isten, nekünk nincs szükségünk semmiféle erényre. Az erényt is ajándékba kapjuk
az Úrtól, az erény a reménység. Mire van tehát szükségünk? Imára és megkülönböztetésre
a pillanat számára és reménységre az idő számára.
Szentbeszédét kedd reggeli
miséjén Ferenc pápa ezekkel a szavakkal zárta: „A keresztény ember élete minden pillanatában
tud várni az Úrra, az idők végén pedig az Úr Jézus Krisztusba helyezi reményét. Adja
meg az Úr a kegyelmet, hogy bölcsességgel járjuk az utat, amely megint csak az Ő ajándéka.
A bölcsességet, hogy a megfelelő pillanatban tudjunk imádkozni és megkülönböztetni.
Az idő pedig, amely Isten hírnöke, adja meg, hogy a reménységben élhessünk.”