Krisztus Király – a keresztről uralkodik - P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 34. vasárnapra

„Krisztus, a mindenség királya’ – így jelöli a liturgia az egyházi év végén Krisztus király ünnepét, hogy már ezzel is jelezze: ez nem földi királyság. Pilátus előtt Jézus megvallja: igen, király, de országa nem e világból való.

A keresztre szegezett tábla (=INRI): „Názáreti Jézus, a zsidók királya” inkább gúnyolódás, a magát Messiásnak valló Názáretit a császár ellen lázadó prófétának bélyegezték így, hogy a habozó helytartót a halálos ítélet kimondására ösztönözzék. E király trónja a kereszt, és töviskoronát visel.

A keresztről uralkodik. „Regnavit a ligno Deus”, ahogy az ősi himnusz énekli. Nem száll le a bitófáról, hogy gúnyolódóit elnémítsa. Nem uralkodni jött, hanem szolgálni, hogy beteljesítse az izajási jövendölést Isten szenvedő szolgájáról, hogy szeretetből életét adja mindenkiért, barátaiért és ellenségeiért. - Jézus az Isten országát hirdette, amely Ővele jött el.

Ő maga az Isten országa, hirdette Órigenész egyházatya. Isten országa, amelyet itt a földön képviselt, nem egy népet, országot jelöl, hanem Isten uralmát, olyan szellemi valóságot, amely igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben. Isten országa szellemi valóság, bennünk van, a kegyelmi élettel bontakozik ki. Ha hiszünk Krisztus királyságában, átengedjük neki szívünket, hogy Ő uralkodjék életünkön, hogy általunk árassza békéjét és jóságát a világra.

Krisztus Király a keresztről uralkodik, szelíd és alázatos szívű: magához vonzza a szíveket, mindenkinek felkínálja az üdvösséget. Nem kényszerít, hanem csak hív, hogy szabad döntéssel csatlakozzunk hozzá, zászlaja alá sorakozzunk, hogy a szellem fegyvereivel küzdve legyőzzük a gonoszt, Lucifer táborát. Nem erőszakos hódítás, a személyek szabadságát tiszteljük, még ha téves úton járnak is, de a tévedés ellen harcolunk, - a jó szándékú keresőkkel, nem hívőkkel párbeszédet folytatunk, de az ateizmus ellen harcolunk.

Elfogadva a torz vallásosságunk elleni kritikákat, mindenekelőtt a bennünk rejtőző ateizmust vagy hamis istenképet igyekszünk legyőzni a kegyelem segítségével, mert a jó és a rossz, a hit és a hitetlenség határvonala a saját szívünkön keresztül húzódik.

Mivel a Fiú megalázta magát, engedelmes lett a kereszthalálig, az Atya felmagasztalta, megdicsőítette, és a Feltámadottat a mindenség urává, királyává tette. (Fil 2, 7-11) Mindent lába alá vetett. Addig kell uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti. (…) Mikor pedig majd minden alája lesz rendelve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki. Akkor Isten lesz minden mindenben.” (1Kor 15, 24-28).


(Lk 23, 35-43)