Ferenc pápa beszéde a Keleti Katolikus Egyházak pátriárkáihoz

November 21-én, csütörtökön délelőtt 10 órától kezdve Ferenc pápa kihallgatáson fogadta a Keleti Katolikus Egyházak pátriárkáit és nagyérsekeit, délben pedig a Keleti Egyházak Kongregációja plenáris ülésének résztvevőihez, összesen 55 személyhez intézett beszédet.

A keleti katolikus egyházak elismerik a pápa primátusát, ám megtartották saját liturgikus életüket, teológiájukat, egyházjogukat és a latin egyházzal ellentétben a papság számára fennáll a nősülés lehetősége. A keleti katolikus egyházak 5 nagy rítushoz tartoznak és 22 "sui juris”, azaz saját jogú részegyházat alkotnak. Ezek között van a magyar görög-katolikus egyház is, melyet 2008 óta Kocsis Fülöp Péter püspök kormányoz.

A Keleti Egyházak Kongregációja által kiadott sajtótájékoztató szerint Ferenc pápa a kongregáció által egybehívott plenáris ülés kapcsán találkozott a keleti pátriárkákkal és nagyérsekkel, összesen 10 egyházi vezetővel, kezdve Béchara Boutros Raï bíborossal, az antióchiai maroniták pátriárkájával. A találkozón jelen volt továbbá Fouad Twal, jeruzsálemi latin pátriárka, valamint a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa Leonardo Sandri bíboros, az érsek titkárral és helyettes titkárral együtt.

Ferenc pápa a keleti pátriárkákat és nagyérseket arra kérte beszédében, hogy részesítsék előnyben a kollegiális és egybehangolt együttműködést.

„Örömmel és testvéri szellemben fogadlak benneteket ezen a találkozón, amely során most első alkalommal van lehetőségem arra, hogy együtt lehetek veletek” - ezekkel a kedves szavakkal fordult vendégeihez a pápa. Személyükön keresztül köszöntötte helyi egyházaikat, közelségéről és imáiról biztosított mindenkit. A Szentlélek segítségét hívta, hogy együtt tanulják meg, miként szolgálják hűséggel az Úr Jézust, az Ő egyházát és az egész emberiséget.

A keleti egyházakról tartott szinódust követő buzdításban XVI. Benedek a keleti egyházfők személyét úgy mutatta be, mint a „kommúnió készséges őreit és az egyház egységének szolgáit.” Az egység természetes és teljes kifejeződését a Róma püspökével való megingathatatlan egységben nyeri el és abban az egyházi kommunióban gyökerezik, amelyet megválasztásuk során kaptak. Azáltal, hogy Krisztus Testének teljes közösségéhez tartoznak, kötelességük, hogy megerősítsék az egységet és a különböző patriárkális szinódusokon belüli szolidaritást. Ennek érdekében hangolják egybe erőfeszítéseiket, kollegiális és egységes módon tevékenykedjenek az egyház számára nagyfontosságú kérdésekben. „Tanúságtételünk akkor lesz hiteles, ha „igaz lelkületre, életszentségre, hitre, türelemre és szelídségre” törekszünk – mondta a Szentatya Szent Pál Timóteusnak írt levelének szavaival.

Hangsúlyozta továbbá az egyszerű életvitel fontosságát, a fáradságot nem ismerő buzgóságot, a testvéri és atyai szeretetet, amelyet főként azok várnak el, akik magányosan és kitaszítottságban élnek. „Gondolok itt azokra a papokra is – mondta a pápa –, akiknek személyes szinten is megértésre és támaszra van szükségük. Joguk van ahhoz, hogy jó példával járjunk előttük az Istenre vonatkozó dolgokban, amint más egyházi tevékenységben is. Elvárják, hogy a javak kezelésében átláthatók legyünk és odafigyeljünk minden gyöngeségre és szükségletre. Mindez történjen az autentikus szinódusi gyakorlat meggyőződéssel történő alkalmazásával. Ez ugyanis a keleti egyházak megkülönböztető jegye.

Ferenc pápa ezekkel a szavakkal zárta a keleti katolikus pátriárkákhoz és nagyérsekekhez intézett beszédét: „Isten és Legszentebb Anyja segítségével válaszoljunk erre a hívásra. Kérlek benneteket, hogy imádkozzatok értem. Most pedig szívesen meghallgatom mindazt, amit közölni akartok velem és előre kifejezem nektek elismerésemet.”

(ik)