2013-11-20 14:28:24

„A papok Isten végtelen irgalmasságának eszközei”– Ferenc pápa katekézise


RealAudioMP3 November 20-án, szerdán délelőtt az általános pápai kihallgatáson a Szentatya a következő szavakkal vezette be tanítását:

„A múlt szerdán szóltam a bűnök megbocsátásáról, különös tekintettel a keresztségre. Ma folytatjuk a bűnök megbocsátásának témáját, de a „kulcsok hatalma” szemszögéből, amely bibliai jelképe annak a küldetésnek, amelyet Jézus adott az apostoloknak”.

Mindenekelőtt emlékeznünk kell rá, hogy a bűnök megbocsátásának főszereplője a Szentlélek. Ő a Főszereplő! Amikor először megjelenik az apostoloknak a Cenákulumban a feltámadt Jézus rájuk lehel, és ezt mondja: „Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22-23) – utalt a pápa az audiencián felolvasott evangéliumi szakaszra.

A testében átváltozott Jézus már új ember, aki halálának és feltámadásának húsvéti ajándékait kínálja fel: melyek ezek az ajándékok? A béke, az öröm, a bűnök megbocsátása, a küldetés, de mindenekelőtt a Szentlelket adományozza nekünk, aki mindezeknek az ajándékoknak a forrása. A Szentlélektől jönnek mindezek az ajándékok. Jézus lehelete, amelyet elkísérnek azok a szavak, amelyekkel közli számunkra a Szentlelket, a megbocsátás által újjáteremtett élet átadását jelenti – fejtette ki katekézisében a pápa.

A lehelet és a Szentlélek ajándékának gesztusa előtt Jézus megmutatja kéz- és oldalsebeit: ezek a sebek jelentik üdvösségünk árát. A Szentlélek elhozza számunkra Isten ajándékát Jézus sebei révén. Jézus meg akarta őrizni ezeket a sebeket. Ebben a pillanatban is a mennyekben, Jézus megmutatja az Atyának azokat a sebeket, amelyekkel megváltott bennünket. Ezeknek a sebeknek az erejében váltott meg minket. Ezeknek a sebeknek az erejében nyertek bocsánatot bűneink. Jézus tehát életét adta a mi békénkért, örömünkért, lelkünk kegyelméért, bűneink megbocsátásáért. És ez nagyon szép, így tekinteni Jézusra. A második szempont: Jézus apostolainak adja a bűnök megbocsátásának hatalmát. Hogyan lehetséges ez? Egy kicsit nehéz megérteni, hogy egy ember hogyan bocsáthatja meg a bűnöket. Jézus adja hozzá a hatalmat. Az egyház letéteményese a kulcsok hatalmának: képes arra, hogy kinyisson vagy becsukjon, hogy megbocsásson. Isten megbocsát minden embernek mindenek feletti irgalmassága révén, de Ő maga akarta, hogy mindazok, akik Krisztushoz és egyházához tartoznak, fogadják a megbocsátást a közösséget szolgáló papok révén.

Az apostoli szolgálat által jut el hozzám Isten irgalmassága, bűneim bocsánatot nyernek és az öröm ajándékában részesülök. Ezáltal Jézus arra hív minket, hogy a kiengesztelődést egyházi, közösségi dimenziójában is megéljük. És ez nagyon szép. Az egyház, amely szent és ugyanakkor bűnbánatra szorul, elkísér bennünket egész életünkben a megtérés útján.

Az egyház nem ura a kulcsok hatalmának: nem ura, hanem az irgalmasságot szolgálja és örvendezik minden alkalommal, amikor fel tudja kínálni ezt az isteni ajándékot.
Sokan talán nem értik meg a megbocsátás egyházi dimenzióját, mert mindig az individualizmus, a szubjektivizmus uralkodik, és ennek hatását mi, keresztények is érezzük.

Természetesen Isten megbocsát minden bűnösnek, aki személyesen megbánja vétkét, de a keresztény Krisztushoz kapcsolódik, Krisztus pedig egységben van az egyházzal. Mi, keresztények eggyel több ajándékot kaptunk, eggyel több az elkötelezettségünk és ezt érvényre kell juttatnunk. Egy ajándék, egyben egy gyógymód, egy védelem és annak a bizonyossága, hogy Isten megbocsátott nekem. Odamegyek paptestvéremhez és ezt mondom: „Atyám, ezt és ezt tettem..” „De én megbocsátok neked: Isten az, aki megbocsát, és én biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanatban Isten megbocsátott nekem. És ez nagyon szép! Ez annak a bizonyossága, amit mindig mondunk: „Isten mindig megbocsát! Soha nem fárad bele, hogy megbocsásson!” Mi se fáradjunk bele abba, hogy bocsánatot kérjünk. „De atyám, szégyellem elmondani a bűneimet”. Azonban jobb egyszer elpirulni, mint ezerszer sárgává válni - tette hozzá a Szentatya.

Ferenc pápa ezután az utolsó szempontot elemezte: a pap a bűnök megbocsátásának eszköze. Isten bocsánatát, amelyet az egyházban kapunk meg, egy testvérünk, a pap szolgálata révén nyerjük el. Ő is ugyanolyan ember, mint mi és szüksége van irgalomra. Valóban az irgalmasság eszközévé válik, nekünk adja az Atya Isten végtelen szeretetét. A papoknak is, a püspököknek is meg kell gyónniuk bűneiket: mindnyájan bűnösök vagyunk. A pápa is elvégzi gyónását kéthetenként, mert a pápa is bűnös! – mondta a Szentatya, majd így folytatta:

„A gyóntató meghallgatja, amit mondok neki, tanácsot ad, és megbocsát, mert mindnyájunknak szükségünk van erre a bocsánatra. Néha lehet hallani: van, aki azt mondja, hogy ő közvetlenül Istennek gyónja meg a bűneit. Igen, amint az előbb mondtam, Isten mindig meghallgat téged, de a kiengesztelődés szentségében elküldi hozzád egy testvéredet, hogy elhozza neked a megbocsátást, az egyház nevében történő megbocsátás bizonyosságát”.

A pap által végzett szolgálat, amit Isten megbízásából végez el, azaz, hogy megbocsátja a bűnöket, nagyon kényes szolgálat. Megkívánja, hogy a pap szívében békesség uralkodjon; hogy ne bánjon rosszul a hívekkel, hanem legyen szelíd, jóindulatú és irgalmas; tudjon reményt kelteni a szívekben és főleg legyen tudatában annak, hogy fivére vagy nővére, aki a kiengesztelődés szentségéhez járul, megbocsátást keres. Ez olyan, mint amikor sokan Jézushoz mentek, hogy meggyógyítsa őket. Az a pap, aki nem rendelkezik ezzel a lelkülettel, jobb, ha nem szolgáltatja ki ezt a szentséget, amíg nem változtat magatartásán. A bűnbánó híveknek joguk van ahhoz, hogy a papokban megtalálják Isten megbocsátásának eszközeit.

A pápa a következő szavakkal zárta szerda délelőtti katekézisét:

„Kedves testvérek, az egyház tagjai, felteszem a kérdést: tudatában vagyunk az ajándék szépségének, amelyet Isten kínál fel nekünk? Érezzük ennek a gyógymódnak, ennek az anyai figyelmességnek az örömét, amellyel az egyház van irántunk? Érvényre tudjuk-e juttatni ezt egyszerűséggel? Ne feledjük, hogy Isten soha nem fárad bele abba, hogy megbocsásson nekünk; a pap szolgálata révén újból átölel bennünket, megújít és lehetővé teszi, hogy felálljunk, és újból útnak induljunk. Mert ez a mi életünk: szüntelenül talpra állunk és újból folytatjuk utunkat”.

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.