Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére koncertet rendeznek Washingtonban
November 15-én, pénteken
este fél 8-kor Magyarország washingtoni nagykövetségén komolyzenei estet tartanak
Szent Erzsébet emlékére. Chopin, Kodály, Brahms és David Popper zeneműveit egy felerészt
magyar művészekből álló kamarazenekar adja elő. A rendezvény védnöke Szapáry György,
Magyarország amerikai nagykövete. A kulturális eseményt a Szent Istvánról elnevezett
washingtoni magyar katolikus közösség szervezte, a nagykövetséggel együttműködésben.
E koncert kapcsán beszélgettünk Bagyinszki Ágoston ferences atyával, a helyi
magyar katolikus közösség lelkipásztorával az amerikai fővárosban október végén. A
koncert témája alkalmat adott arra is, hogy érintsük a Szent Erzsébet és Ferenc pápa
közötti párhuzamot illetve a Szentatya amerikai megítélését.
A Washingtonban
idén, új kezdeményezésként megrendezendő, nagyszabású Szent Erzsébet Koncert szervezője
a környékbeli katolikus közösség. Mit jelent Árpádházi Szent Erzsébet alakja a Washingtonban
és az amerikai főváros környéken élő magyarság számára? Miért éppen hozzá kötik ezt
a rendezvényt?
Árpádházi Szent Erzsébet alakja és emlékezete különösen fontos
a külhoni diaszpórában élő magyarság számára. Ez a királylány, aki maga is szülőhazájától
távol töltötte felnőtt életét, világszerte a legismertebb magyar szentünk: a szegények
gondjaira érzékeny, evangéliumi radikalizmus világszerte legismertebb ikonja. Erzsébet
szerető feleség, háromgyermekes családanya, misztikus imádkozó volt egy személyben,
akinek belső ragyogása sokszor még a külső szépségét is elhomályosította. Erzsébet,
Assisi Szent Ferenc fiatalabb kortársaként – a tőle kapott inspirációból fakadóan
–, az evangéliumi egyszerűséget és a legnemesebb formában megélt szegénységet a kortársai
számára már-már botrányos radikalizmussal állította életének középpontjába.
Szentjeink
a hagyomány leghitelesebb tanúi, ezért Árpádházi Szent Erzsébet egyházi hagyományhoz
fűződő viszonyát szeretném itt kiemelni. Wartburg várának úrnője, a magyar királylány,
misztikus imaéletének sodrában mélyen belegyökerezett a katolikus hagyományba. Ugyanakkor,
attól nem riadt vissza, hogy az őt körülvevő nemesi udvar szokásrendjét és rokonságának
hagyományait az Evangéliumnak engedelmeskedve megtörje. Szenttéavatási perében gyóntatójának,
a ferences Magdeburgi Konrádnak kellett őt megvédenie a hagyományokkal szembeni tiszteletlenség
vádjával szemben.
Anakronisztikusan szólva, kortársainak jó része Erzsébetet
„liberálisnak” vélte, de ez a nála meglévő libertas (szabadság) a Szentháromság
harmadik isteni személyéhez kapcsolható, és így a Lélek gyümölcseit hozta magával.
Ez a belső szabadság, és a szeretet e gyakorlatiassága – amely az amerikai kontinensen
különösen erősen rezonál –, bizonyos módon Ferenc pápa egyházvezetői stílusában és
mondanivalójában is markánsan megjelenik. Talán még lelki rokonságról is beszélhetünk
a jelenlegi egyházfő és Árpádházi Szent Erzsébet mély és radikális Krisztus-követésében,
amely ugyanúgy provokál ma, mint nyolc évszázaddal ezelőtt.
Ha Ferenc pápa
alakja provokálja az amerikai katolikusokat, akkor milyen módon jelentkezik ez a provokáció?
Ferenc
pápa hagyományhoz fűződő viszonyát talán éppen Árpádházi Szent Erzsébet példájából,
az abban rejlő inspirációból lehet helyesen megérteni. Az evangéliumi bátorság minden
korban ellenállást vált ki, egyházon belül és kívül egyaránt. Ez az ellenállás sokszor
egy rosszul felfogott „hagyománytisztelet” nevében fogalmazódik meg. Bizonyos értelemben
Erzsébet az elképzelhető legerősebb belső kritikusa volt saját kora „medievalizmusának”,
amely kritikát a nemesi életkörülményekhez szokott, szociálisan érzéketlenné vált
egyháziak sem fogadták szívesen. Erről a legendák és a szenttéavatási per dokumentumai
világosan tanúskodnak. Erzsébet – az élő evangéliumi hagyomány tanújaként – korának
közhelyszerűvé vált egyházi-társadalmi gyakorlatát rövid életének példájával, prófétai
módon kérdőjelezte meg, amivel fájdalmas látványt nyújtó evangéliumi tükröt tartott
kortársai elé. A nyugati egyházszakadás felől visszatekintve azt is látjuk, hogy az
Assisi Szent Ferenc és Árpádházi Szent Erzsébet által képviselt, prófétai szó milyen
tragédiától óvhatta volna meg az egyházat.
Az élő hagyomány jelenbeli útja
sem szorítható be a „konzervatív” és „liberális” címkék által mesterségesen felállított,
egymást kizáró kategóriák egyikébe sem. Leo Scheffczyk bíborosnak a hiteles hagyományról
mondott szavai Ferenc pápára is jól ráillenek, hiszen a pápa „nem áll sem a »jobb«,
sem a »bal« oldalon, hanem mozgásban van, sőt előrehaladó mozgásban, mégpedig azon
az úton, amelyen a »catholica« mindig is járt”, és így tanúskodik az apostoli hitletéteményről
(ld. Scheffczyk: A katolikus hit világa, 2. o.). Az egyház szemében Árpádházi Szent
Erzsébet életműve maga is megbízható vonatkoztatási pontja annak, hogy miképpen kell
gondolkodnunk az Evangélium hiteles áthagyományozásáról.
Saját korunk krízis-folyamatai
is radikális evangéliumi éberségre hívnak fel bennünket! Ferenc pápa közelmúltbeli,
interjúk keretében adott megnyilatkozásai arra szólítanak, hogy a második ezredforduló
egyházának az antimodernista harcban megcsontosodott, de történeti távlatban és a
II. Vatikáni Zsinat értékelése szerint – paradox módon – valójában nagyon is modern
egyházi formáit evangéliumi kritikával felül kell vizsgálnunk. Már maga az is lényegi
újdonságot jelent, ahogy a pápa a maga elszigetelt világából belép a hit kérdéseiről
folyó értelmiségi beszélgetések – minden lelkipásztorkodó pap számára jól ismert –
világába ezekben az interjúkban. Fontosnak tartom a pápa szavainak egyházpolitikán
túlmutató, lelkiségi irányvételű értelmezését, amihez Árpádházi Szent Erzsébet alakja
határozottan közelebb vihet bennünket, akár Magyarországon, akár az Egyesült Államokban
élünk.