„Egy távoli november emléke” – Mindszenty József bíboros, hercegprímás emlékezete
Giovannino Guareschi (1908-1968) olasz író, újságíró, karikaturista neve szinte ismeretlen
Magyarországon. Itáliában az 50-es években vált híressé a Don Camillo és Peppone c.
filmvígjáték sorozattal, amelynek vezérfonalát egy csendes észak-olasz falucska plébánosa
– Don Camillo és a kommunista polgármester Peppone közötti humoros összecsapások jelentik.
Az olasz tv
csatornákon még ma is gyakran látható epizódok továbbra is népszerűek, mivel hű korképet
adnak a háború után kialakult helyzetről. A tartós siker minden bizonnyal a kiváló
színészeknek is köszönhető, hiszen a templomi feszület Krisztusával párbeszédet folytató
plébánost a híres komikus, Fernandel alakította nagy hitelességgel.
Még kevésbé
ismert Magyarországon a tény, hogy a filmvígjátékok szerzője, Guareschi nagy tisztelője
volt Mindszenty József bíborosnak és meghajtotta fejét az 1956-os magyar forradalom
és szabadságharc áldozatai előtt.
1966-ban írt novellájának címe: „Egy távoli
november emléke”. Az írás főszereplője továbbra is Don Camillo. Most már a ’60-as
években vagyunk, a II. Vatikáni Zsinat idején, Kínában folyik Mao „kulturális forradalma”
Olaszországban ezek a gazdasági „csoda”, a soha nem látott jólét évei, amelyekre a
mai válság idején olyan nagy nosztalgiával gondol vissza az akkori ifjúság.
Az
írás főszereplője továbbra is Don Camillo, valamint egy fiatal káplán, akit mellé
helyeztek, Don Chichì. „Engesztelő szentmise a lelkekért” – hogyan egészítsem ki a
mondatot?” – teszi fel a kérdést a fiatal pap plébánosának, miközben a templomra kifüggesztendő
hirdetést írja ecsettel a kezében november elsején. „Engesztelő szentmiseáldozat a
Magyarországon meghalt lelkekért” – morogja Don Camillo, hozzátéve, hogy három nap
múlva kerül sor a magyar felkelés szovjet elfojtásának 10. évfordulója.
Don
Chichì leteszi ecsetjét és megrázza a fejét. „Don Camillo” – mondja méltatlankodó
hangon. Ön elveszítette a kapcsolatot a világgal. Nem látta, hogy a sajtó, az újságok
és a folyóiratok, bár emlékeztettek a budapesti tragikus napokra, nagyon helyesen
a hangsúlyt nem az elnyomásra, hanem az újjászületett Magyarországra helyezték?” „Nem
tudok mit kezdeni a maga újjászületett Magyarországával! Nem születtek újjá mindazok
a szegény emberek, akiket a szovjet lánctalpasok maguk alá gyűrtek. És nem születtek
újjá azok a szegény fiatalok sem, akiket a börtönökben tartottak fogva mindaddig,
amíg nem töltötték be 18. életévüket. Akkor a hóhér kezébe adták őket, aki „törvényesen”
felakasztotta őket”.
„Don Camillo – válaszol határozott hangon a fiatal káplán
– mindez a múlté. A halottakra Isten gondol. Nekünk az élőkre kell gondolnunk, mert
párbeszédet csak az élőkkel lehet folytatni. Mi szükség van arra, hogy újjáélesszük
a gyűlöletet? Miért mérgezzük meg a fiatalok lelkét, akik nem tudják, hogy mi történt
tíz évvel ezelőtt Budapesten? Az egyház szeretet és nem gyűlölet.
Az egyház
azt mondja, hogy szeresd ellenségedet!”Don Camillo felhevülten válaszol: „Csaknem
kétezer év telt el azóta, hogy Jézust keresztre feszítették és az egyház ma is úgy
ábrázolja, amint a keresztre van felszögezve. Nem azért, hogy gyűlöletet ébresszen
Krisztus ellenségei iránt, hanem, hogy emlékeztessen Krisztus szeretetére és áldozatára!”
A
Magyarország halottainak lelki üdvéért bemutatott engesztelő szentmise előestéjén
pedig a következő párbeszéd hangzik el a két pap között:
Don Chichì rámutat
a magyar bíboros kifüggesztett színes fényképére és felteszi a kérdést: „Miért van
szükség a vértanúság rögeszméjére? Nem tudott volna ő is megegyezni és egy „modus
vivendi”-t találni hazája hatóságaival?
„Sajnálni kell őt” – mondta Don Camillo
Mindszenty bíborosra utalva. „Tévútra vezette az a másik alak, aki hagyta, hogy a
keresztre szögezzék. A szokásos szélsőségesek….”
Alberto Guareschi, az
író fia műsorunknak adott interjújában elmondta: édesapja 1956-ban egy hetilap igazgatója
volt, így egyrészt hivatali, másrészt emberi kötelességből követte a Magyarországot
feldúló szovjet megtorlást.
Sokat szenvedett és természetesen nagyon érdekelte
Mindszenty bíboros csodálatos, ragyogó alakja is. Sokat írt Mindszenty bíborosról
és 1966-ban, a forradalom 10. évfordulójára írt novellájában is emléket állított a
hősies magyar bíborosnak.
Alberto Guareschi,
az író fiának visszaemlékezése olasz nyelven.