„A gonosz tehetetlen Isten szeretetével szemben” – Ferenc pápa homíliája az idén elhunyt
bíborosok és püspökök lelki üdvéért bemutatott szentmisén
November 4-én, hétfőn
délelőtt a Szent Péter bazilikában mutatta be az engesztelő szentmisét Ferenc pápa,
hangsúlyozva, hogy egy keresztény reménye sokkal mélyebb okokra vezethető vissza,
a halál által felállított korlátoknál.
A keresztény remény legyőzhetetlen,
mert a legsötétebb gonosz erők sem szakíthatják szét az Isten és az ember közötti
szeretetkapcsolatot, még kevésbé a halál, amely kapu az élet felé, nem pedig egy híd,
amely összedől egy befejezett élet után, szemben egy sötét és ismeretlen mély szakadékkal.
November hónap spirituális hangulatában, amelyet az elhunyt hívek emléke jellemez,
emlékezzünk azokra a bíboros és püspök testvéreinkre, akik az év folyamán visszatértek
az atyai házba. Miközben mindnyájukért felajánljuk ezt a szent Eucharisztiát, kérjük
az Urat, hogy adja meg számukra a mennyei jutalmat, amelyet jó és hűséges szolgáinak
megígért.
A pápa utalt a szentmisén elhangzott Szent Pál idézetre: „Biztos
vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek,
sem jelenvalók, sem jövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb
teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi
Urunkban van” (Rm 8,38-39).
Az apostol úgy mutatja be Isten szeretetét, mint
a keresztény remény és bizalom legmélyebb, legyőzhetetlen motívumát. Az Apostol felsorolja
azokat a titokzatos erőket, amelyek fenyegethetik hitben való előrehaladásunkat. Azonban
azonnal bizonyossággal megállapítja, hogy még ha egész létünket fenyegetések veszik
is körül, semmi sem választhat el bennünket soha sem Krisztus szeretetétől, aki teljesen
átadta magát értünk.
A démoni erők, amelyek ellenségesek az emberrel szemben,
tehetetlenül állnak azzal a bensőséges szeretetkapcsolattal szemben, amely Jézus és
az őt befogadó személy között fenn áll. A hűséges szeretetnek ez a valósága, amelyet
Isten mindannyiunk számára akar, hozzásegít ahhoz, hogy derűsen és erővel telve nézzünk
szembe a mindennapokkal, amelyek olykor gyorsan tovatűnnek, máskor lassan telnek,
tele fáradozással.
Csak az ember bűne szakíthatja meg ezt a kapcsolatot; de
Isten ebben az esetben is mindig keresi az embert. Utána siet, hogy helyreállítsa
vele az egységet, amely a halál után is tart, sőt olyan egység, amely csúcspontját
az Atyával való végső találkozásban éri el.
Valójában minden alkalommal, amikor
egy szeretett, vagy jól ismert személy halálával találjuk magunkat szembe, akkor felmerül
bennünk a kérdés: „Mi lesz életével, munkájával, egyházi szolgálatával? A Bölcsesség
Könyve választ adott erre: Isten kezében vannak! A kéz a befogadás és a védelmezés
jele, a tisztelet és a hűség személyes kapcsolatának jele: ezt fejezi ki, amikor kezet
adunk valakinek, kezet fogunk vele.
Ezek az idén elhunyt buzgó főpásztorok
egész életüket Isten és a testvérek szolgálatának szentelték: most Isten kezében vannak.
Mindenüket jó kezek őrzik, semmit sem pusztít el a halál. Isten kezében van minden
napjuk, amelyeket az öröm és a szenvedés, a remény és a fáradozás, az evangéliumhoz
való hűség itatott át, valamint az a szenvedély, hogy a rájuk bízott nyájat üdvözítsék
mind spirituálisan, mind materiálisan.
A bűnök, bűneink is Isten kezében vannak;
ezek a kezek irgalmasak, a szeretet sebei borítják. Nem véletlen, hogy Jézus meg akarta
őrizni sebeit a kezén, hogy éreztesse velünk irgalmasságát. Ez a mi erőnk, ez a mi
reményünk.
Ez a valóság, amely tele van reménnyel, a végső feltámadás távlata,
az örök életé, amely az „igazak” számára van fenntartva, vagyis azoké, akik befogadják
Isten Szavát és engedelmesek Szentlelkének.
Emlékezzünk most ezekre az elhunyt
bíboros és püspök testvéreinkre. Olyan férfiak voltak, akik hivatásuknak és az egyház
szolgálatának szentelték életüket. Az egyházat úgy szerették, mint jegyesüket. Imáinkban
az Úr oltalmába ajánljuk őket, Mária és Szent József közbenjárására, hogy fogadja
be őket fény és béke országába, ahol örökké élnek az igazak és mindazok, akik az evangélium
hűséges tanúi voltak. Imádkozzunk saját magunkért is, hogy az Úr készítsen fel bennünket
erre a találkozásra. Nem ismerjük az időpontját, de az biztos, hogy sor kerül erre
a találkozásra – mondta végül homíliájában Ferenc pápa.