Semmilyen bűn nem törölhet ki minket Isten szívéből. Hagyjuk magunkat átalakítani
Jézus által - buzdított a pápa a vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor
Nem létezik olyan
vétek vagy bűn, amely kitörölhetné Isten emlékezetéből és szívéből egyetlen fiát sem.
Ezt állapította meg Ferenc pápa november 3-án délben, amikor dolgozószobája ablakából
elimádkozta az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt közel százezer hívővel. A
Szentatya a vasárnapi evangéliumi szakaszról elmélkedett, amely Jézus és Zakeus találkozását
beszéli el. Ez a történet azt mutatja meg nekünk, hogy Isten mindig várja, hogy a
bűnösök szívében újra szülessen a vágy a hazatérés iránt.
Egy olyan találkozás
ez, amely életre szóló változást hoz magával. Az Úr Jeruzsálem felé tartott, amikor
útközben Jerikóban találkozott a vámos Zakeussal. "Ez az utolsó állomása egy olyan
utazásnak, amely magába foglalja Jézus egész életének értelmét, hogy megkeresse és
megmentse Izrael házának elveszett juhait. De minél jobban közeledik célja felé, annál
inkább összezárul az ellenséges gyűrű Jézus körül". Ennek ellenére Jerikóban kerül
sor az egyik legörömtelibb eseményre, amelyet Lukács evangélista beszél el nekünk:
Zakeus megtérésére. Ez a férfi egy eltévedt bárány, megvetett és kiközösített ember,
mivel vámos, sőt a vámosok feje Jerikóban, a gyűlölt elnyomó rómaiak barátja, tolvaj
és kizsákmányoló.
Mivel rossz híre miatt nem engedik Jézus közelébe, az alacsony
termetű Zakeus fölmászik egy fára, hogy lássa az arra elhaladó Mestert. Ez a kissé
nevetséges külső gesztus egy belső történésről tanúskodik, amely ennek az embernek
a belsejében végbemegy, aki megpróbál a tömeg fölé emelkedni, hogy legalább így kapcsolatba
kerüljön Jézussal. Maga Zakeus sincs tisztában ennek a gesztusnak a mélyebb értelmével,
nem tudja miért cselekszik, de megteszi. Még reménykedni sem mer, hogy leküzdheti
az Úrtól elválasztó távolságot, beletörődik, hogy csak elhaladni látja. De Jézus,
amikor a fa közelébe ér, nevén szólítja: ,,Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban
kell megszállnom.'' (Lk 19,5) Ez az apró termetű ember, akit mindenki eltaszított
és távol volt Jézustól olyan, mintha a névtelenségbe veszne, de Jézus hívja őt. S
neve, Zakeus, a kor nyelvén nagyon szép jelentést hordoz: azt jelenti, "Isten emlékezik".
És
Jézus elmegy Zakeus házába, magára vonva Jerikó lakosainak kritikáját (mert abban
a korban is sokat pletykáltak ám!), akik így okoskodtak: De hogyan? Annyi rendes ember
van a városban, és akkor ő éppen ahhoz a vámoshoz megy? Igen, mert ő elveszett volt
és Jézus azt mondja: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.
Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.'' (Lk
19,9). És Zakeus házába attól a naptól öröm költözött, belépett a béke, az üdvösség,
belépett Jézus.
Nincs olyan foglalkozás vagy társadalmi helyzet, nincs olyan
vétek vagy bármilyen bűn, ami kitörölhetné Isten emlékezetéből és szívéből egyetlen
fiát is. Isten emlékezik, mindig, sosem feledkezik el senkiről sem, akit ő teremtett.
Ő az Atya, aki mindig éberen és szeretettel várja, hogy a fiú szívében újra megszülessen
a vágy a hazatérésre. És amikor felismeri ezt a vágyat, legyen az akár ki nem mondott,
szinte tudatalatti vágy, rögtön ott terem, és bocsánatával megkönnyíti a megtérést
és a visszautat számára.
A Szentatya rögtönzött szavakkal egészítette ki beszédét:
"Nézzük csak meg Zakeust, aki fölmászott a fára: ez egy nevetséges gesztus, de egyben
az üdvösség gesztusa is. És én azt mondom neked: ha valami nyomja a lelkiismereted,
ha szégyenkezel sok mindenért, amit elkövettél, állj meg kicsit, ne ijedj meg. Gondolj
arra, hogy valaki vár téged, mert sosem feledkezett meg rólad; és ez a valaki a te
Atyád, Isten, aki vár rád! Mássz föl, mint Zakeus a megbocsátás utáni vágy fájára;
én biztosítalak, hogy nem fogsz csalódni. Jézus irgalmas és sosem fárad bele a megbocsátásba.
Jól jegyezzétek meg, ilyen Jézus".
Ferenc pápa végül azt kérte a hívektől,
hogy Zakeus nyomán hagyják, hogy Jézus nevükön szólítsa őket. "Szívünk mélyén halljuk
hangját, amint azt mondja: 'ma a te házadban szállok meg', vagyis a te szívedben,
a te életedben. És örömmel fogadjuk be: Ő meg tud változtatni minket, át tudja alakítani
kőszívünket hússzívvé, meg tud szabadítani az önzéstől, és életünket a szeretet ajándékává
tenni. Jézus megteheti ezt; hagyjuk magunkat vezetni Jézus által!" Az Úrangyala
elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a Szent Péter téren nagy számban jelen lévő
római családokat, plébániai csoportokat, mint ahogy a világ különböző részeiből érkezett
zarándokokat, köztük a libanoni és madridi híveket.