Reménységgel tekintsünk életünk alkonyára - Ferenc pápa a római Verano temetőben imádkozott
a sivatagban és a tengerben meghalt menekültekért
Húsz év után először
került sor újra pápai látogatásra az olasz főváros történelmi temetőjében. Ferenc
pápa Mindenszentek ünnepén délután szentmisét mutatott be a Veranói temetőben és imádkozott
az elhunytakért. Ezzel felelevenítette azt a régi hagyományt, amely 1993. november
elsején II. János Pál pápával szakadt meg, aki törékeny egészségi állapota miatt ezután
már kénytelen volt lemondani erről. Ferenc pápa imádkozott mindazokért a menekültekért,
akik a sivatagban vagy a tenger hullámai között lelték halálukat. Vele együtt misézett
római helynöke, Agostino Vallini bíboros is.
Pénteken már a délelőtti órákban
érezhető volt az ünnepi készülődés a temető és a San Lorenzo negyed környékén. Sok
római emlékszik még 1993. november elsejére, amikor II. János Pál pápa utoljára járt
itt és szentmisét mutatott be a Veranói temetőben, amely rendkívül gazdag történelmi
emlékekben. Ferenc pápát két csoportba tömörülve fogadták a hívek a temető főbejáratánál.
A Szentatya pedig megáldotta a sírokat és elmondott egy fohászt azokért a menekültekért,
akik egy jobb jövő reményében indultak útnak és vesztették életüket.
"Én is
szeretnék imádkozni ezekért a fivéreinkért és nővéreinkért, akik ezekben a napokban
haltak meg, miközben a szabadságot, egy méltóbb életet kerestek. Láttuk a fényképeket,
a sivatag kegyetlenségét, láttuk a tengert, ahol sokan megfulladtak. Imádkozzunk értük".
A pápa imádkozott azokért is, akik életben maradtak és most összezsúfolva várják a
menekülttáborokban, hogy meggyorsítsák a jogi ügymenetet és kényelmesebb körülmények
közé kerülhessenek. Ferenc pápa ezután az égre emelte tekintetét, a november elejei
rózsaszínben játszó római égboltra:
"Ebben a mai napnyugtát megelőző pillanatban,
valamennyien gondolhatunk életünk alkonyára: 'Milyen lesz az én alkonyatom?' Valamennyiünk
számára eljön az alkonyat, mindenkinek! Reménnyel tekintek-e rá? Örömmel tekintek-e
rá tudva, hogy az Úr befogad engem? Ez egy keresztény gondolat, amely békét ad nekünk".
A Falakon kívüli Szent Lőrinc bazilika, a San Lorenzo városnegyed és az ott található
Veranói temető fontos helyet foglal el a rómaiak szívében. Maga a temető húsz évszázada
fogadja be az elhunytak földi maradványait. A régészeti feltárásokból tudjuk, hogy
már az ókorban létezett itt római nekropolisz, vagyis temetőváros, az ún. Szent Ciriaca
katakombák. A Verano elnevezés az ősi Campus Verani-ból származik, a köztársaság-kori
Róma szenátori rangú család nevéből ered. Napóleon idején alapították a temetőt, amelynek
építését Giuseppe Valadier-re bízták. 1835-ben szentelték föl a temetőt, amely folyamatosan
bővült, terjeszkedett azt követően is, hogy 1870-ben Róma lett a frissen egyesült
Olaszország fővárosa. Mai arculatát a II. világháborús bombázások utáni újjáépítésben
nyerte el, amely súlyos károkat okozott az egész városnegyedben. XII. Piusz pápa 1943.
július 19-én történelmi gesztussal elment a szövetségesek által lebombázott San Lorenzo
negyedbe, és a Veranói temető előtti téren megáldotta az áldozatokat. Ma szobor őrzi
e látogatás emlékét. Utódai követték a hagyományt és Halottak napja környékén szentmisét
mutattak be az elhunytakért a Szent Lőrinc bazilikában, illetve a temetőben. XXIII.
János, VI. Pál és II. János Pál pápa után most Ferenc pápa is felújította ezt a hagyományt.