A keresztény remény dinamikus, életet adó, szabaduljunk meg tehát a kényelmes klerikalizmustól - intett Ferenc pápa kedd reggeli szentbeszédében

A reménység nem optimizmus, hanem "sóvárgó várakozás" Isten Fiának megnyilvánulására. Ezt emelte ki homíliájában a Szentatya kedden reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén, amelyen a pappá szentelésük 25. évfordulóját ünnepelő mexikói papok egy csoportja is jelen volt.

Szent Pálnak a rómaiakhoz írt leveléből kiindulva a pápa a keresztény remény értelméről elmélkedett. A remény nem optimizmus, nem egyfajta pozitív hozzáállás a dolgokhoz. A három erény közül: hit, remény, szeretet - talán éppen a remény a legnehezebben megfogható. Mondhatnánk, hogy egy kockázatos erény, vagy ahogy Szent Pál írja, sóvárgó várakozás arra, hogy Isten fia megnyilvánuljon.

Az első keresztények horgonyként ábrázolták a reményt, amely a túlvilág partjához van rögzítve. "Vajon mi ehhez a túlvilági óceánba vetett horgonyhoz kötjük szívünket, életünket? Vagy pedig az általunk hozott szabályok, viselkedések, időbeosztások, klerikalizmusok mesterséges lagúnájában horgonyzunk? Ahol minden biztos, kényelmes: ott azonban nincsen reménység" - magyarázta a Szentatya.

A pápa az anyaság hasonlatával élve Mária példáját hozta fel a remény fogalmának megmagyarázására. "Amikor a fiatal Mária érzi, hogy anya lesz, megváltozik a viselkedése, dicshimnuszt énekel. Amikor egy nő gyermeket vár, már nemcsak nő többé, hanem édesanya. A reményben is van valami ebből. Megváltozik a hozzáállásunk: mi vagyunk, de már nem csak mi. Mi vagyunk, és odaát keresünk, odaát horgonyzunk".

(gá)