Az egyház nem egy humanitárius ügynökség; Máriához hasonlóan vigye el az emberekhez
Jézus szeretetét! – Ferenc pápa katekézise
Október 23-án, délelőtt
az általános pápai kihallgatáson több mint 100 ezer hívő jelenlétében a Szentatya
folytatta katekézisét az egyházról. Ez alkalommal Máriáról, mint az egyház előképéről
és mintaképéről elmélkedett. A pápa idézett a Lumen gentium k. zsinati konstitúcióból:
„az Istenszülő a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében
az Egyház előképe, miként már Szent Ambrus tanította” (63.pont).
A pápa elsőként
arra mutatott rá: mit jelent az, hogy Mária a hit mintaképe az egyház számára? Gondoljunk
arra, hogy ki volt Szűz Mária. Egy zsidó lány, aki teljes szívével várta népe megváltását.
Izrael fiatal leányának szívében volt egy titok, amelyet még ő maga sem ismert: Isten
szeretet-terve arra rendelte el őt, hogy a Megváltó Anyjává váljon. Az Angyali Üdvözletben
Isten hírnöke „kegyelemmel teljes”-nek nevezi őt és felfedi ezt a tervet.
Mária
„igennel” válaszol és attól a perctől kezdve Mária hite új fényt kap: Jézusra, Isten
Fiára összpontosul, aki tőle testesült meg, benne teljesednek be az egész üdvtörténet
ígéretei. Mária hite Izrael hitének beteljesedése. Benne összpontosul annak a népnek
az egész hitbeli zarándoklata, amely várta a megváltást. Ebben az értelemben Mária
a hite előképe az Egyház számára, mivel középpontjában Krisztus, Isten végtelen szeretetének
megtestesülése áll – fejtette ki katekézisében Ferenc pápa.
„És Mária hogyan
élte meg ezt a hitet?”– tette fel a kérdést a Szentatya. Mint minden anyuka, ő is
a mindennapok ezer elfoglaltsága és aggodalma között, az egyszerűségben élte meg hitét:
gondoskodott az élelemről, a ruházatról, gondozta lakhelyét. A Szűzanya hétköznapi
élete volt éppen az a hely, ahol egyedülálló kapcsolat jött létre, mély párbeszéd
folyt Mária és Isten, Mária és Fia között. Mária „igenje”, amely tökéletes volt már
a kezdetekben is, tovább növekedett egészen a kereszt órájáig. Ott anyasága kiszélesedett,
átölelve mindannyiunkat, életünket, hogy elvezessen bennünket Fiához. Mária mindig
az emberré vált Isten misztériumába elmerülten élt, mint első és tökéletes tanítvány.
Szívében mindenről a Szentlélek fényében elmélkedett, hogy megértse, és a gyakorlatban
megvalósítsa Isten akaratát.
Tegyük fel mi is a kérdést: hagyjuk, hogy Mária,
a mi Anyánk hitének fénye megvilágítson bennünket? Vagy arra gondolunk, hogy távol
van, és nagyon különbözik tőlünk? A nehézségek, a megpróbáltatások, a sötétség pillanataiban
úgy tekintünk-e rá, mint az Istenbe vetett bizalom példaképére, aki mindig és csakis
a mi javunkat akarja? Gondoljunk erre. Talán jót tesz nekünk, ha Máriában ismét az
egyház hitének példaképét látjuk – folytatta katekézisében Ferenc pápa, majd a második
szempontra tért rá:
„Mária a szeretet példaképe”. Mária milyen módon a szeretet
élő példaképe az egyház számára? Gondoljunk készséges magatartására rokonával, Erzsébettel
szemben. Amikor meglátogatta, nem pusztán anyagi segítséget vitt neki, azt is, de
elvitte hozzá Jézust, aki már ölében élt. Jézust elvinni azt jelentette, hogy a teljes
örömöt vitte el Mária abba a házba. Erzsébet és Zakariás örültek a terhességnek,
amely lehetetlennek látszott életkorukat tekintve, de a fiatal Mária elvitte nekik
a teljes örömöt, amely Jézustól és a Szentlélektől származik, és amely az ingyenes
szeretetben, a másokkal való osztozásban, egymás segítésében, megértésében fejeződik
ki.
Szűz Mária nekünk is, mindnyájunknak el akarja hozni a nagy ajándékot,
ami Jézus; Jézussal elhozza szeretetét, békéjét, örömét. Az egyház is olyan, mint
Mária. Az egyház nem egy üzlet, nem egy humanitárius ügynökség, az egyház nem kormányzati
szervezet, az egyház küldetése, hogy mindenkihez elvigye Krisztust és evangéliumát.
Ez az egyház: nem önmagát viszi el az emberekhez, legyen bár kicsi, vagy nagy,
erős, vagy gyenge, mindig Jézust hozza el. Az egyháznak olyannak kell lennie, mint
amilyen Mária volt, amikor elment és meglátogatta Erzsébetet. Mit vitt magával Mária?
Jézust! És az egyház is Jézust hozza el. Ez az egyház középpontja. Elvinni Jézust
az emberekhez. Ha egyszer megtörténne – csak feltételezzük, – hogy az egyház nem Jézust
hozza el, akkor az egy halott egyház lenne. Megértettétek? El kell hoznia Jézust!
És el kell hoznia Jézus karitatív tevékenységét, szeretetét, erejét.
És mi,
akik az egyházat alkotjuk, minden egyes személy közülünk, milyen szeretetet viszünk
el a többiekhez? Jézus szeretetét, amely osztozik a javakban, amely megbocsát, elkísér,
vagy egy túlságosan felhígított szeretetet? Amikor túlságosan felhígítják a bort,
víznek néz ki. Ilyen a mi szeretetünk? Erős szeretet vagy olyan gyönge, hogy keresi
a rokonszenvet, a viszonzást? Érdekből szeretünk-e?
A pápa ezután egy újabb
kérdést tett fel: „Tetszik-e vagy nem, Jézusnak az érdekhez fűződő szeretet? Tetszik?
Nem vagytok nagyon meggyőződve róla. Tetszik, vagy nem? Nem tetszik! A szeretet legyen
ingyenes, mint amilyen az Ő szeretete volt. Milyenek kapcsolataink a plébániáinkon,
közösségeinkben? Testvérként bánunk egymással? Vagy ítélkezünk, rosszat mondunk a
másikról? De én azt hallottam, hogy itt Rómában senki sem mond rosszat a másikról.
Igaz-ez? Nem tudom, én csak mondom. Mindnyájan csak a mi kis kertünkben dolgozunk,
vagy egymást is gondozzuk? Ezek a szeretet kérdései.
Végül a harmadik aspektus:
„Mária a Krisztussal való tökéletes egység előképe”. A Szűzanya élete népe egy asszonyának
élete volt: Mária imádkozott, dolgozott, járt a zsinagógába. Minden tettét azonban
Jézussal tökéletes egységben hajtotta végre. Ez az egység csúcspontját a Kálvárián
éri el: itt Mária egyesül Fiával a szív vértanúságában és élete felajánlásában az
Atyának, az emberiség üdvösségére.
A Szűzanya magáévá tette a Fiú fájdalmát
és elfogadta vele együtt az Atya akaratát, azzal az engedelmességgel, amely gyümölcsöt
terem, amely elhozza az igazi győzelmet a gonosz és a halál felett. Nagyon szép ez
a valóság, amelyet Mária tanít nekünk: maradjunk mindig egységben Jézussal. Tegyük
fel a kérdést: csak akkor jut eszünkbe Jézus, amikor valami nem megy jól és szükségünk
van rá, vagy kapcsolatunk állandó, mély barátság, akkor is, amikor követnünk kell
Jézust a keresztúton?
Végül Ferenc pápa a következő imával zárta elmélkedését:
„Kérjük az Urat, hogy adja meg nekünk kegyelmét, erejét, hogy életünkben és minden
egyházi közösség életében visszatükröződjön Mária, az Egyház Anyjának példája”.