„Soha ne fáradjunk bele az imádkozásba” – Ferenc pápa vasárnap déli Úrangyala imádsága
Kedves fivérek és
nővérek, jó napot kívánok! – kezdte beszédét október 20-án délben a Szentatya. Szavait
ezen a borongós őszi vasárnapon is zarándokok százezres tömege hallgatta. Sokan érkeztek
olasz egyházmegyékből, de jelen voltak csoportok a világ számos részéből, többek között
Brazíliából, Argentínából is, jól kifejezve az egyház egyetemességét, különös tekintettel
a missziós világnapra.
A mai evangéliumban Jézus arról mond példabeszédet,
hogy „szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1-8) – idézett a
pápa Szent Lukács szövegéből. A főszereplő egy özvegyasszony, aki addig könyörgött
egy igazságtalan bírónak, amíg az végül igazságot szolgáltatott neki. Jézus ezt a
következtetést vonja le: ha az özvegyasszonynak sikerült meggyőznie azt a bírót, akkor
gondoljátok, hogy Isten nem hallgat meg minket, ha szüntelenül imádkozunk hozzá? Jézus
nagyon erős kifejezést használ: „Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottainak,
akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?” (Lk 18,7).
„Kiáltsunk éjjel-nappal” Istenhez!
Nagy erővel hat ránk az imádkozásnak ez a megfogalmazása. De tegyük fel a kérdést:
miért akarja ezt Isten? Talán nem ismeri szükségleteinket? Mi értelme van, hogy „inzisztáljunk”
Istennél?
Ez egy jó kérdés, amely révén elmélyítjük hitünk egy fontos aspektusát:
Isten nem azért hív bennünket a szüntelen imára, mert nem tudja, hogy mire van szükségünk,
vagy, mert nem hallgat bennünket. Éppen ellenkezőleg, Ő mindig szeretettel hallgat
minket és mindent tud rólunk. Mindennapi életünkben, különösen a nehézségekben, a
külső és belső rossz elleni küzdelemben az Úr soha nincs távol, mindig mellettünk
áll. Úgy küzdünk, hogy Ő mellettünk van.
Fegyverünk pedig éppen az ima, ami
érezteti velünk jelenlétét, irgalmasságát és segítségét is. De a gonosz elleni küzdelem
kemény és hosszú, türelmet és ellenállást kíván – mint ahogy Mózesnek fel kellett
emelnie karját, hogy népét győzelemre juttassa (vö. Kiv 17,8-13). Ez így van: minden
nap küzdenünk kell, de Isten a mi szövetségesünk, Belé vetett hitünk a mi erőnk, és
az ima a hit kifejezése.
Tehát Jézus biztosít bennünket a győzelemről, végül
azonban ezt kérdezi: „De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?”
(Lk 18,8). Ha kialszik a hit, kialszik az imádság és mi sötétségben haladunk, eltévedünk
életünk útján Tanuljunk tehát az evangéliumi özvegyasszonytól szüntelenül imádkozni,
anélkül, hogy belefáradnánk - mondta az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa,
majd rögtönzött szavakkal hozzátette: „Derék volt ez az özvegyasszony! Tudott
küzdeni gyermekeiért! Most arra a sok asszonyra gondolok, akik küzdenek családjukért,
akik imádkoznak, és soha nem fáradnak bele. Ma mindnyájan emlékezzünk meg ezekről
az asszonyokról, akik viselkedésükkel hiteles tanúságot tesznek a hitről, a bátorságról,
az ima példaképei ők. Emlékezzünk rájuk!”
Imádkozzunk tehát mindig, de nem
azért, hogy szavunk erejével meggyőzzük az Urat! Ő jobban tudja, mint mi, hogy mire
van szükségünk! A kitartó ima sokkal inkább egy olyan Istenbe vetett hit kifejezése,
aki arra hív minket, hogy vele küzdjünk minden nap, minden pillanatban, hogy a jóval
győzzük le a rosszat – mondta az Úrangyala elimádkozása előtt Ferenc pápa.