Sándor István Szolnokon született, 1914. október 26-án; édesapja MÁV segédmunkás volt.
1931-ben a fémipari szakiskola elvégzése után vasesztergályosként helyezkedett el.
1936-ban belépett a szalézi rendbe, 1940-ben tette le első fogadalmát, majd 1946-ban
örökfogadalmat tett, mint szerzetes testvér. 1940-49-ig nyomdászként dolgozott a rákospalotai
szalézi nyomdában. Közben 1941-45 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként
szolgált a hadseregben.
1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai KIOE-ben
(Katolikus Ifjúmunkás Szervezet).
Sándor István lakhelye, s működésének fő
színhelye a Clarisseum (nevét az alapító gróf Károlyi Sándorné Korniss Klára védőszentjenek
nevéről kapta.) Az Ybl Miklós által tervezett épület az Újpestet Rákospalotával összekötő
közúti felüljáró mellett áll. Ebben az épületben volt 1950 tavaszáig a szalézi rendház
és a legszegényebb családok iskolás gyermekeit befogadó fiúnevelő intézet, amelyhez
annak idején egy nagy park, egy cserkészotthonnak szolgáló ház, egy nyomda meg több
más épület tartozott. 1949-ben Sándor István sekrestyés lett. Szoros kapcsolatot tartott
fenn a kék ávósokhoz katonai szolgálatra behívott munkásfiatalokkal. Csoportjával
levél útján a katonaidő alatt is élénk kapcsolatot tartott.
1950-ben a többi
renddel együtt a szalézi rend működését is betiltották. 1951 februárjának végén a
hatóság tudomására jutott Sándor István illegális tevékenységének egy része. Hogy
letartóztatását elkerülje, Kiss István álnéven a Persil gyár dolgozója lett, s bejelentés
nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor lakásában. Kapcsolatait is részben rajta keresztül
tartotta fenn. Ez időben kirándulásokat, magánházakban összejöveteleket szervezett
és hittant tanított.
Hamis papírokkal külföldre menekülhetett volna, de ő maradt.
1952 júliusában társaival együtt letartóztatták, és a Budapesti Hadbíróság koncepciós
perben 1952. október 28-án kötél általi halálra ítélte, az október 30-án tartott tanácskozáson
elvetette a kötél általi halálra ítéltek kegyelmi kérvényét. A halálos ítéletet 1953.
június 8-án 21 óra 10 perckor hajtották végre. Az Egyházmegyei Bíróság 2006. május
24-én indította el a boldoggáavatási eljárást. Sándor István az első magyar szalézi
szerzetes, akit az Egyház a boldogok sorába emelt.