„Soha, sehol, semmilyen ürüggyel ne éledjen újra az antiszemitizmus!” – Ferenc pápa beszéde a római zsidó közösség vezetőihez és tagjaihoz

Shalom! – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd örömét fejezte ki a mai találkozóért, amely jó alkalom arra, hogy elmélyítsék és kiszélesítsék az első találkozást, amelyre a római zsidó közösség képviselőivel március 20-án került sor.

A Szentatya szeretettel köszöntötte mindnyájukat, külön megnevezve Riccardo Di Segni római főrabbit, Riccardo Pacifici-t, a római zsidó közösség elnökét és Renzo Gattegna-t, az olasz zsidó közösségek uniójának elnökét. Külön megköszönte Di Segni főrabbi szavait, amelyekkel Ábrahám atyánk bátorságára emlékeztetett, amikor küzdött az Úrral Szodoma és Gomora megmentéséért, „ha talál 30, ha talál 25, vagy 20 igazat” – valóban bátor ima volt az Úrhoz.

„Mint Róma püspöke, különösen közel érzem magam az Örök Város zsidóságához, amely azzal büszkélkedhet, hogy több mint kétezer éves folyamatos jelenlétével az egyik legősibb nyugat-európai közösség. Sok évszázada tehát a zsidó közösség és a római egyház együtt élnek városunkban” – mondta Ferenc pápa. Utalt rá, hogy a közös történelmet gyakran a meg nem értés, sőt az igazságtalanságok jellemezték. Azonban ez a történelem Isten segítségével már sok évtizede a baráti és testvéri kapcsolatok fejlődéséről szól.

Ehhez a változáshoz katolikus részről minden bizonnyal hozzájárultak a II. Vatikáni Zsinat megfontolásai, de nem kevésbé volt fontos mindkét részről bölcs és nagylelkű emberek élete és tevékenysége. Olyan személyekről van szó, akik képesek voltak felismerni az Úr hívását és bátran elindultak a találkozás és a párbeszéd új ösvényein.

Paradox módon a háború közös tragédiája tanította meg, hogy együtt haladjunk. Néhány nap múlva – október 16-án - emlékezünk arra, hogy 70 évvel ezelőtt deportálták Rómából a zsidókat. Imádkozni fogunk az emberi barbárság olyan sok ártatlan áldozatáért, hozzátartozóikért. Alkalom lesz arra is, hogy mindig éberen figyeljünk, hogy soha, semmilyen ürüggyel ne éledjen újra az intolerancia és az antiszemitizmus bármiféle formája Rómában és sehol a világon. Az antiszemitizmus legyen kitiltva minden férfi és nő szívéből és életéből! – hangsúlyozta beszédében Ferenc pápa.

Hozzátette: „Már máskor is mondtam és most szívesen megismétlem: ellentmondás, ha egy keresztény antiszemita. Egy keresztény nem lehet antiszemita!” – mondta a Szentatya utalva a keresztények zsidó gyökereire.

Ezen az évfordulón arra is emlékezünk majd, hogy a sötétség óráiban ennek a városnak a keresztény közössége kinyújtotta kezét a nehézségekkel küzdő testvérek felé. Tudjuk, hogy sok szerzetesi intézet, kolostorok, a pápai bazilikák, megvalósítva a pápa akaratát, kinyitották kapuikat és befogadták testvéreiket. Számos keresztény hívő nyújtott lehetőségeihez mérten kis és nagy segítséget.

Nagy többségük nem volt tudatában annak, hogy a keresztények részéről szükség van a zsidóság jobb megismerésére, talán csak kevéssé ismerték a zsidó közösség életét. Azonban volt bátorságuk ahhoz, hogy azt tegyék, ami abban a pillanatban a leghelyesebb volt: védelmezték veszélyben lévő testvéreiket.

A pápa hozzátette: „szeretem hangsúlyozni ezt az aspektust, mert bár igaz, hogy mindkét részről fontos a teológiai megfontolások elmélyítése a párbeszéd révén, az is igaz, hogy létezik a mindennapi tapasztalat életbe vágóan fontos dialógusa, amely nem kevésbé lényeges. Sőt, e valódi és konkrét találkozás nélkül, amely előítéletek és gyanakvások nélküli, hiteles kapcsolatokhoz vezet, csak kevés haszna lenne az intellektuális elkötelezettségnek. Itt is sokat számít Isten népének „megérzése”, amely megsejti, melyik ösvényen kell haladnia Isten akarata szerint”. Ebben az esetben a barátság, a közelség, a testvériség ösvényéről van szó.

„Remélem, hogy itt Rómában is hozzá tudok járulni ehhez a közelséghez és barátsághoz, mint ahogy abban a kegyelemben volt részem, - mert kegyelem volt - hogy ezt tehettem a Buenos Aires-i zsidó közösséggel” – folytatta beszédét a pápa. A két vallást összekötő számos kapcsolat közül kiemelte a Tízparancsolatot, amely szilárd alap és az élet forrása társadalmaink számára is, amelyek irányt veszítettek a végsőkig fokozott pluralizmus döntései, a relativizmus következtében.

Ez a relativizmus odáig vezet el, hogy már nincsenek többé szilárd és biztos vonatkozási pontok – idézett Ferenc pápa előde, XVI. Benedek 2010. január 17-én, a római zsinagógában mondott beszédéből.

Ferenc pápa lelki közelségéről és imáiról biztosította a római zsidókat testvéreik deportálásának 70. évfordulója alkalmából. Miközben emlékezünk 1943 októberének tragikus óráira, kötelességünk, hogy felidézzük a deportáltak sorsát, érezzük félelmüket, fájdalmukat, kétségbeesésüket, kötelességünk, hogy ne feledkezzünk meg róluk, hogy emlékezetünkben és imáinkban életben tartsuk őket, hozzátartozóikkal, rokonaikkal, barátaikkal együtt, akik siratták elvesztésüket, megdöbbenve a barbársággal szemben.

Ennek az eseménynek a felidézése nem pusztán emlékezet; főleg azt is jelenti, hogy törekedjünk megérteni, mi üzenete a ma számára. A múlt emlékezete szolgáljon tanulságul a jelennek és világítsa meg a jövő útját. Boldog II. János Pál írta: az emlékezet feladata, hogy szükséges szerepet töltsön be egy olyan jövő építésének folyamatában, amelyben a Shoah kimondhatatlan gonoszsága soha nem ismétlődhet meg.

XVI. Benedek 2006. május 28-án, az auschwitzi koncentrációs táborban megállapította: „a múlt soha nem pusztán múlt. Ránk vonatkozik és megmutatja, melyek azok az utak, amelyekre nem szabad lépnünk, és melyek azok, amelyeken végig kell haladnunk”.

A mostani megemlékezés felhívás az új nemzedékek számára: ne tegyék lapossá életüket, ne hagyják magukat félrevezetni ideológiák által, soha ne igazolják a létező rosszat, továbbra is éberen őrködjenek, hogy ne térhessen vissza az antiszemitizmus és a fajgyűlölet, bármilyen legyen is eredete.

Bárcsak a közös megemlékezések tovább szőnék és táplálnák szeretett városunkban a zsidók és a katolikusok közötti barátság és testvériség kapcsolatait – hangzott Ferenc pápa kívánsága, majd Jeremiás prófétát idézte: „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek - mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek” (Jer 29,11).


A múlt tragédiáinak emléke legyen mindannyiunk számára elkötelezettség, hogy minden erőnkkel csatlakozzunk a jövőhöz, amelyet Isten akar számunkra és amelyet velünk együtt akar előkészíteni és építeni.

(vm)