Az igazi szemlélődésből születik a szív ereje – mondta a pápa a klarisszáknak Assisiben

Ferenc pápa október 4-én, pénteken Assisiben tett látogatása során délután ellátogatott a Szent Klára bazilikába, ahol találkozott a klarissza nővérekkel. A pápa lerótta kegyeletét a bazilika kriptájában Szent Klára földi maradványai előtt, majd csendes imába merült Szent Damján keresztje előtt a Kórus kápolnában.

A szemlélődő szerzetesnőkhöz intézett beszédét Ferenc pápa egy nagy derültséget kiváltó megjegyzéssel kezdte: „Azt hittem, hogy olyan lesz ez a találkozó, mint az előző kettő Castel Gandolfo-ban, amikor klarissza nővérekkel találkoztam, de rajtam és rajtuk kívül nem volt más a teremben. Bevallom azonban, hogy most nincs bátorságom kiküldeni a jelenlévő bíborosokat.”

A Szentatya köszönetet mondott a nővéreknek az egyházért végzett imákért. Amikor a klauzúrás nővér életét az Úrnak szenteli, arra gondolhatnánk, hogy végleg elszigetelődik, egyedül marad az Abszolúttal, Istennel. Aszkéta, vezeklő életet él. Valójában azonban nem ilyen egy klauzúrás nővér útja.

Az út Jézus Krisztuson keresztül vezet, mindig! Jézus Krisztus áll életük, vezeklésük, közösségi életük, imáik középpontjában. Amikor egy klauzúrás nővér elindul Jézus Krisztus szemlélésének, az imának, és a bűnbánatnak az útján, akkor emberileg naggyá válik. A klauzúrás nővérek arra kaptak meghívást, hogy nagy humanitással rendelkezzenek, értsék meg az élet dolgait, az emberi problémákat, tudjanak megbocsátani és az Úrhoz fordulni az emberekért.

A humánus szerzetesnő megkülönböztető jegye az öröm. Elszomorít, amikor olyan szerzetesnőkkel találkozom, akik nem boldogok. Talán mosolyognak, de olyan a mosolyuk, mint a légi utaskísérő kisasszonyoknak, nem belülről fakad.

Ma a szentmisén a keresztre feszített Jézusról beszélve említettem, hogy Assisi Szent Ferenc Krisztust szemlélve azt látta, hogy Krisztusnak nyitott a szeme, nyitottak sebei és folyik a vére. Ez a kontempláció: a valóság. Jézus Krisztus valósága. Nem elvont ötletek, amelyek megzavarják a fejet, hanem a Jézus Krisztus sebeiről való kontempláció! Ez Jézus Krisztus emberségének útja! Ezért nagyon szép, amikor az emberek a kolostorok beszélőszobáinál imákat kérnek és elmondják problémáikat. A szerzetesnő talán nem mond semmi különlegeset, csak azt, ami a Jézus Krisztusról való szemlélődésből fakad, mert az apáca, ahogy az egyház is, azon az úton halad, hogy tapasztalattal rendelkezik emberségből. Ez a klauzúrás szerzetesnők útja is, még ha ez nem is tartozik szorosan a spiritualitáshoz – jegyezte meg a Szentatya.

Az Ige testté lett, Isten emberré lett értünk, és ez szép, érett életszentséget biztosít nektek. Az egyház azt kéri tőletek, hogy legyetek olyanok, mint az anyák, az egyház anyjai. Amikor imádkoztok a papokért, a szeminaristákért anyai kapcsolatban vagytok velük, imátokkal segítitek őket, hogy Isten népe jó pásztorai legyenek.

A másik téma a közösségi élet volt, amelyről a pápa a klarissza nővéreknek beszélt. Bocsássatok meg egymásnak és viseljétek el egymást, mert a közösségi élet nem egyszerű. Az ördög mindent megpróbál, hogy megosztást eredményezzen. „Nem akarok rosszat mondani, de…” – így kezdődik a megosztás. Ápoljátok az egymás közötti barátságot, a családi életet, a szeretetet. A kolostor ne purgatórium legyen, hanem család. Problémák vannak és lesznek, de ahogy a családban is történik, keresni kell a megoldást. Ápolni kell a közösségi életet, hogy családias legyen, mert ilyenkor a Szentlélek van jelen a közösségben.

Mindig szemléljétek Jézus Krisztust, az Istent és az Embert, valamint ápoljátok a közösségi életet nagylelkűen. Ne hivalkodjatok, viseljetek el mindent és mosolyogjatok szívből jövően. Azt az örömet kérem számotokra, amely az igazi szemlélődésből és a szép közösségi életből fakad! – mondta Ferenc pápa Assisiben a klarissza nővérekhez intézett beszédében.

(sv)