„Nagy szégyen, soha többé ne forduljon elő ehhez hasonló tragédia” – Ferenc pápa az újabb lampedusa-i drámáról

Október 3-án, csütörtökön délben Ferenc pápa kihallgatáson fogadta a Iustita et Pax Pápai Tanács által szervezett találkozó résztvevőit, akik a „Pacem in terris” k. enciklika közzétételének 50. évfordulójáról emlékeztek meg ezekben a napokban.

Hozzájuk intézett beszédében a Szentatya hangoztatta: „A Lampedusa partjainál ma bekövetkezett újabb hajótörés nagyszámú áldozatára vonatkozóan csak a szégyen, a szégyen szó jut eszembe”.

Imádkozzunk együtt Istenhez a halottakért, az életüket vesztett férfiakért, nőkért, gyermekekért, hozzátartozóikért és minden menekültért. Egyesítsük erőinket, hogy ehhez hasonló tragédiák ne forduljanak többet elő! Csak mindenki határozott együttműködése segíthet ezek megelőzésében. A pápa nagy fájdalmának adott hangot a tragédiát illetően, összekapcsolva azt az embertelen világgazdasági válsággal, amely az ember iránti tisztelet hiányának súlyos tünete. A pápa, amint tudomására jutott a tragédia, azonnal tweet-üzenetben fejezte ki mély fájdalmát.

A „Pacem in terris” összejövetel résztvevőihez intézett beszédében Ferenc pápa a következőket mondta: „A Gondviselés azt akarta, hogy ez a találkozás éppen néhány nappal Boldog XXIII. János szentté avatásának híre után jöjjön létre”. Az idősebbek még jól emlékeznek arra az időszakra, amelyben az enciklika született. Az ún. „hidegháború” kora volt. 1962-ben az emberiség egy világméretű atomháború kockázatával nézett szembe, amikor XXIII. János drámai békefelhívást intézett a hatalom felelőseihez. Október 25-i rádióüzenetében arra kérte őket, hogy hallják meg a föld minden részéről ártatlan gyermekek, idősek, egyének és közösségek ég felé szálló aggódó kiáltását: béke, béke!”

Kiáltás volt az emberekhez és könyörgés a mennyekhez. Az egymással szemben álló tömbök között akkor nagy nehezen megkezdődött párbeszédet egy másik pápa, Boldog II. János Pál folytatta és juttatta el arra a pontra, amely megnyitotta a szabadság és a párbeszéd kapuit. A
Boldog XXIII. János által elhintett magvak gyümölcsöket teremtek. Azonban annak ellenére, hogy falak és korlátok omlottak le, a világnak továbbra is szüksége van békére és a „Pacem in terris” felhívása ma továbbra is rendkívül időszerű – fejtette ki beszédében Ferenc pápa.

Feltette a kérdést: „mi a béke építésének az alapja? A „Pacem in terris” mindenkit emlékeztet: a béke építésének az alapja az ember, a társadalom, a hatalom isteni eredetéből fakad. Ez arra kötelezi az egyéneket, a családokat, a különböző társadalmi csoportokat és államokat, hogy az igazságosság és a szolidaritás kapcsolatait éljék meg. Minden ember feladata tehát, hogy építse a békét Jézus Krisztus példáját követve a következő két úton: előmozdítva és gyakorolva az igazságosságot az igazságban és a szeretetben; továbbá hozzájárulva az ember átfogó fejlődéséhez a szolidaritás logikája szerint.

A jelenlegi valóságra tekintve felmerül a kérdés – folytatta beszédében Ferenc pápa – vajon megértettük-e a „Pacem in terris” tanítását? „Az igazságosság és a szolidaritás szavak benne vannak-e szótárunkban, dolgozunk-e mindnyájan azon, hogy valósággá váljanak? Boldog XXIII. János enciklikája világosan emlékeztet rá, hogy nem lehet igazi béke és összhang, ha nem dolgozunk együtt egy igazságosabb és szolidárisabb társadalomért, ha nem küzdjük le az önzéseket és az individualizmust, a csoportérdekeket minden szinten”.

Ferenc pápa ezután feltett egy újabb kérdést: „Milyen következményei vannak annak, hogy emlékeztetünk az ember, a társadalom és a hatalmi tekintély isteni eredetére? A „Pacem in terris” alapkövetkezményekre mutat rá, mint a személy értéke, minden ember méltósága, amelyet elő kell mozdítani, tiszteletben kell tartani és mindig védelmezni kell. Nem pusztán a legfőbb polgári és politikai jogokat kell biztosítani, hanem mindenkinek fel kell kínálni a lehetőséget, hogy ténylegesen hozzájuthasson a létfenntartáshoz szükséges élelemhez, vízhez, otthonhoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, ahhoz a lehetőséghez, hogy családot alapítson, és azt eltartsa.

Ezek azok a célkitűzések, amelyek kötelezőek minden nemzeti és nemzetközi cselekvésben. Ezektől függ a mindenki számára tartós béke. Fontos, hogy legyen léttere a közbeeső társulatok és testületek széles skálájának is, amelyek a szubszidiaritás és a szolidaritás jegyében törekednek ezeknek a céloknak a megvalósítására.

A „Pacem in terris” enciklikának nem állt szándékában, hogy megállapítsa: az egyház feladata, hogy konkrét útmutatásokat adjon témákról, amelyek összetettségüknél fogva szabad vita tárgyát kell, hogy alkossák. Politikai, gazdasági és társadalmi kérdésekben nem a dogmák adnak gyakorlati megoldást, hanem sokkal inkább a párbeszéd, a másik meghallgatása, a türelem, a másik tiszteletben tartása, az őszinteség. XXIII. János békefelhívása 1962-ben ezekre az erényekre kívánta irányítani a nemzetközi tárgyalásokat.

A pápa felsorolta a mostani összejövetel fontos témáit: az oktatási vészhelyzet, a tömegkommunikációs eszközök hatása a tudatokra, a föld javaihoz való hozzáférés, a biológiai kutatások eredményeinek jó vagy rossz felhasználása, a fegyverkezési hajsza, nemzeti és nemzetközi biztonsági intézkedések. A gazdasági világválság az ember iránti tisztelet hiányának súlyos tünete – állapította meg Ferenc pápa, majd hozzátette: „A „Pacem in terris” olyan vonalat vázol fel, amely az emberek szívének békéjéből indul ki és arra irányít, hogy újra átgondoljuk fejlődési modellünket és minden szintű cselekedeteinket, ahhoz, hogy világunk valóban békés legyen”.

(vm)