„Legyetek az evangélium tanúságtevői, kreatívak, ne gyávák vagy múzeumi szobrok” – Ferenc pápa beszéde a katekéták nemzetközi kongresszusához

Szeptember 27-én, pénteken délután 5 órakor Ferenc pápa a VI. Pál teremben fogadta a Nemzetközi Katekétikai Kongresszus résztvevőit, akik csütörtöktől szombatig tartó találkozójuk során a következő témát vitatták meg: „A katekéta a hit tanúja”.

A kongresszust, amelyre a világ 50 országából 1600 küldött érkezett: katekéták, lelkipásztori munkatársak, hitoktatók, nevelők, vallásos képzésben résztvevő szakértők, a Hit évében, a Katolikus Egyház Katekizmusa közzétételének 20. évfordulójára emlékezve szervezte meg az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa. Jelenleg világszerte mintegy hárommillió a katekéták száma, akiknek szükségük van arra, hogy komoly képzésben részesüljenek, mert munkájuk rendkívül fontos az egész egyház számára.

A nemzetközi kongresszus többek között a püspöki konferenciák katekétikai bizottságainak elnökeihez, a katekézis felelőseihez és magukhoz a katekétákhoz szól. Az eseménysorozat csúcspontja az a szentmise, amelyet Ferenc pápa szeptember 29-én, vasárnap mutat be a Szent Péter téren a katekéták napja alkalmából.

„Kedves katekéták! Jó estét kívánok!” – kezdte beszédét pénteken Ferenc pápa a VI. Pál teremben összegyűlt kongresszusi résztvevőkhöz.

„Örülök, hogy a Hit évében kerül sor erre a találkozóra: a katekézis a hitoktatás egyik oszlopa és szükség van jó katekétákra!” A Szentatya köszönetét fejezte ki a katekétáknak nehéz munkájukért. A hitre való nevelés mindig szép, még akkor is, ha nem hozza meg azonnal a kívánt eredményeket. Segíteni a gyermekeket, a fiatalokat, a felnőtteket, hogy megismerjék, és egyre jobban szeressék az Urat, az egyik legszebb oktatási feladat. Ezzel az egyházat építik. Legyenek teljes lényükkel katekéták! Ne pusztán katekétaként dolgozzanak, mert arra nincs szükség. Katekétának lenni hivatás, ami az egész életet áthatja.

A pápa idézte XVI. Benedek szavait: az egyház nem prozelitizmus, hanem a tanúságtétel révén növekedik, majd emlékeztetett Assisi Szent Ferenc tanítására: hirdessétek az evangéliumot, ha szükséges, szavakkal, de mindenekelőtt a tanúságtétellel. Az emberek olvassák életetekben az evangéliumot! Ahhoz, hogy Krisztustól induljuk ki újra, arra van szükség, hogy jól ismerjük őt.

Hagyjuk, hogy az Úr ránk tekintsen. Ő ránk néz, és ez az imádság egyik módja. Nézd a Tabernákulumot és hagyd, hogy Jézus rád nézzen. Ez egyszerű – állapította meg a pápa, majd képzeletbeli beszédpartnere ellenvetését idézte: „egy kicsit unalmas, elalszom”. Aludj el! – válaszolta a pápa. Ő akkor is tovább néz téged. Légy biztos, hogy Jézus néz téged. És ez sokkal fontosabb, mint a „katekéta” titulus.

A pápa azokhoz a családapákhoz, családanyákhoz fordult, akiknek elfoglaltsága nehezen egyeztethető össze a szemlélődő életmóddal:

„Megértem, hogy számotokra nem olyan egyszerű: különösen a gyermekes házasoknak nehéz hosszabb, nyugalmas időt találni. De hála Istennek nem szükséges, hogy mindenki egyformán cselekedjen; az egyházban különféle hivatások és különböző spirituális formák léteznek; fontos, hogy megtaláljuk a megfelelő módját annak, hogy az Úrral legyünk; és ez lehetséges minden életformában”.

Aki Krisztust helyezi élete középpontjába, akkor már nem saját maga áll középen, hanem megnyílik másoknak a szeretet dinamizmusában, amelynek lüktetése a szívveréshez hasonlít. „A katekéta szíve mindig a ’szisztolé-diasztolé’ pulzusát követi egységben Jézussal – találkozva a másik emberrel. „Szisztolé-diasztolé”. Ha hiányzik a két pulzus közül az egyik, akkor a szív már nem lüktet, nem él.

A kerügma (igehirdetés), vagyis Krisztus feltámadásának a hirdetése olyan ajándék, amely küldetésre ösztönöz, arra késztet, hogy túljussunk önmagunkon.

A katekéta tudatában van annak, hogy megkapta a hit ajándékát és azt továbbadja másoknak. Anélkül, hogy ezért százalékos nyereséget kapna. Mindent tovább ad, amit kapott! Ez nem üzlet! Nem egy üzlet! Tiszta ajándék: kapott és továbbadott ajándék – szögezte le erőteljesen Ferenc pápa.

A katekéták ne féljenek attól, hogy Jézussal a perifériákra menjenek. Az Ószövetségből a Szentatya felidézte Jónás alakját, akit félelem töltött el, amikor Isten elküldte, hogy Ninive városában, világa peremvidékén prédikáljon.

„Ha egy katekéta hagyja, hogy félelem töltse el, akkor gyáva; ha egy katekéta egyhelyben áll, végül múzeumi szobor lesz belőle; ha egy katekéta merev, akkor pergamenszerűvé és terméketlenné válik. Felteszem a kérdést: akar valaki közületek gyáva, múzeumi szobor vagy terméketlen lenni?” – folytatta a beszédét a pápa.

Szükség van kreativitásukra és arra, hogy ne féljenek kilépni saját sémáikból. Ha bezárkózunk sémáinkba, csoportunkba, plébániánkba, mozgalmunkba, akkor megbetegszünk, akár csak az a személy, aki mindig bezárkózva él szobájában.

„Ezerszer jobban szeretek egy olyan katekétát, akinek bátorsága van ahhoz, hogy kockáztasson és kilépjen önmagából, mint egy olyant, aki tanul, aki mindent tud, de mindig bezárkózva él és beteg. Olykor az agya beteg…” – mondta Ferenc pápa.

Minden katekétát kísérjen el annak a bizonyossága, hogy Jézus velünk halad, megelőz bennünket. Amikor a távoli, végső perifériákra indulunk, Jézus már ott van.

„Tudjátok, hogy melyik az az egyik határvidék, amelyik annyira fájdalmas nekem? Azok a gyermekek, akik nem tudnak keresztet vetni. Buenos Aires-ben sok gyermek van, aki nem tud keresztet vetni. Ez az egyik periféria! El kell oda menni! És Jézus ott van, vár téged, hogy segíts annak a gyermeknek megtanítani a keresztvetést!”

(vm)