„Legyetek az evangélium tanúságtevői, kreatívak, ne gyávák vagy múzeumi szobrok” –
Ferenc pápa beszéde a katekéták nemzetközi kongresszusához
Szeptember 27-én, pénteken délután 5 órakor Ferenc pápa a VI. Pál teremben fogadta
a Nemzetközi Katekétikai Kongresszus résztvevőit, akik csütörtöktől szombatig tartó
találkozójuk során a következő témát vitatták meg: „A katekéta a hit tanúja”.
A
kongresszust, amelyre a világ 50 országából 1600 küldött érkezett: katekéták, lelkipásztori
munkatársak, hitoktatók, nevelők, vallásos képzésben résztvevő szakértők, a Hit évében,
a Katolikus Egyház Katekizmusa közzétételének 20. évfordulójára emlékezve szervezte
meg az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa. Jelenleg világszerte mintegy hárommillió a
katekéták száma, akiknek szükségük van arra, hogy komoly képzésben részesüljenek,
mert munkájuk rendkívül fontos az egész egyház számára.
A nemzetközi kongresszus
többek között a püspöki konferenciák katekétikai bizottságainak elnökeihez, a katekézis
felelőseihez és magukhoz a katekétákhoz szól. Az eseménysorozat csúcspontja az a szentmise,
amelyet Ferenc pápa szeptember 29-én, vasárnap mutat be a Szent Péter téren a katekéták
napja alkalmából.
„Kedves katekéták! Jó estét kívánok!” – kezdte beszédét pénteken
Ferenc pápa a VI. Pál teremben összegyűlt kongresszusi résztvevőkhöz.
„Örülök,
hogy a Hit évében kerül sor erre a találkozóra: a katekézis a hitoktatás egyik oszlopa
és szükség van jó katekétákra!” A Szentatya köszönetét fejezte ki a katekétáknak nehéz
munkájukért. A hitre való nevelés mindig szép, még akkor is, ha nem hozza meg azonnal
a kívánt eredményeket. Segíteni a gyermekeket, a fiatalokat, a felnőtteket, hogy megismerjék,
és egyre jobban szeressék az Urat, az egyik legszebb oktatási feladat. Ezzel az egyházat
építik. Legyenek teljes lényükkel katekéták! Ne pusztán katekétaként dolgozzanak,
mert arra nincs szükség. Katekétának lenni hivatás, ami az egész életet áthatja.
A
pápa idézte XVI. Benedek szavait: az egyház nem prozelitizmus, hanem a tanúságtétel
révén növekedik, majd emlékeztetett Assisi Szent Ferenc tanítására: hirdessétek az
evangéliumot, ha szükséges, szavakkal, de mindenekelőtt a tanúságtétellel. Az emberek
olvassák életetekben az evangéliumot! Ahhoz, hogy Krisztustól induljuk ki újra, arra
van szükség, hogy jól ismerjük őt.
Hagyjuk, hogy az Úr ránk tekintsen. Ő ránk
néz, és ez az imádság egyik módja. Nézd a Tabernákulumot és hagyd, hogy Jézus rád
nézzen. Ez egyszerű – állapította meg a pápa, majd képzeletbeli beszédpartnere ellenvetését
idézte: „egy kicsit unalmas, elalszom”. Aludj el! – válaszolta a pápa. Ő akkor is
tovább néz téged. Légy biztos, hogy Jézus néz téged. És ez sokkal fontosabb, mint
a „katekéta” titulus.
A pápa azokhoz a családapákhoz, családanyákhoz fordult,
akiknek elfoglaltsága nehezen egyeztethető össze a szemlélődő életmóddal:
„Megértem,
hogy számotokra nem olyan egyszerű: különösen a gyermekes házasoknak nehéz hosszabb,
nyugalmas időt találni. De hála Istennek nem szükséges, hogy mindenki egyformán cselekedjen;
az egyházban különféle hivatások és különböző spirituális formák léteznek; fontos,
hogy megtaláljuk a megfelelő módját annak, hogy az Úrral legyünk; és ez lehetséges
minden életformában”.
Aki Krisztust helyezi élete középpontjába, akkor már
nem saját maga áll középen, hanem megnyílik másoknak a szeretet dinamizmusában, amelynek
lüktetése a szívveréshez hasonlít. „A katekéta szíve mindig a ’szisztolé-diasztolé’
pulzusát követi egységben Jézussal – találkozva a másik emberrel. „Szisztolé-diasztolé”.
Ha hiányzik a két pulzus közül az egyik, akkor a szív már nem lüktet, nem él.
A
kerügma (igehirdetés), vagyis Krisztus feltámadásának a hirdetése olyan ajándék, amely
küldetésre ösztönöz, arra késztet, hogy túljussunk önmagunkon.
A katekéta
tudatában van annak, hogy megkapta a hit ajándékát és azt továbbadja másoknak. Anélkül,
hogy ezért százalékos nyereséget kapna. Mindent tovább ad, amit kapott! Ez nem üzlet!
Nem egy üzlet! Tiszta ajándék: kapott és továbbadott ajándék – szögezte le erőteljesen
Ferenc pápa.
A katekéták ne féljenek attól, hogy Jézussal a perifériákra menjenek.
Az Ószövetségből a Szentatya felidézte Jónás alakját, akit félelem töltött el, amikor
Isten elküldte, hogy Ninive városában, világa peremvidékén prédikáljon.
„Ha
egy katekéta hagyja, hogy félelem töltse el, akkor gyáva; ha egy katekéta egyhelyben
áll, végül múzeumi szobor lesz belőle; ha egy katekéta merev, akkor pergamenszerűvé
és terméketlenné válik. Felteszem a kérdést: akar valaki közületek gyáva, múzeumi
szobor vagy terméketlen lenni?” – folytatta a beszédét a pápa.
Szükség van
kreativitásukra és arra, hogy ne féljenek kilépni saját sémáikból. Ha bezárkózunk
sémáinkba, csoportunkba, plébániánkba, mozgalmunkba, akkor megbetegszünk, akár csak
az a személy, aki mindig bezárkózva él szobájában.
„Ezerszer jobban szeretek
egy olyan katekétát, akinek bátorsága van ahhoz, hogy kockáztasson és kilépjen önmagából,
mint egy olyant, aki tanul, aki mindent tud, de mindig bezárkózva él és beteg. Olykor
az agya beteg…” – mondta Ferenc pápa.
Minden katekétát kísérjen el annak a
bizonyossága, hogy Jézus velünk halad, megelőz bennünket. Amikor a távoli, végső perifériákra
indulunk, Jézus már ott van.
„Tudjátok, hogy melyik az az egyik határvidék,
amelyik annyira fájdalmas nekem? Azok a gyermekek, akik nem tudnak keresztet vetni.
Buenos Aires-ben sok gyermek van, aki nem tud keresztet vetni. Ez az egyik periféria!
El kell oda menni! És Jézus ott van, vár téged, hogy segíts annak a gyermeknek megtanítani
a keresztvetést!”