„Népek Udvara” Rómában – párbeszéd hívők és nem hívők között
XVI. Benedek pápa hívta életre a „pogányok”, azaz a „Népek Udvara” struktúrát, amelynek
célja a hívők és nem hívők, agnosztikusok és ateisták közötti párbeszéd elősegítése.
A kezdeményezés a jeruzsálemi Templomot idézi fel, amelynek külső udvarai arra szolgáltak,
hogy a „pogány népek” találkozhassanak a papokkal, az írástudókkal és kérdéseket tehessenek
fel az „Ismeretlen Istenről”.
Szeptember 25-én, szerdán délután Rómában került
sor egy találkozóra a Kultúra Pápai Tanácsa szervezésében, a dikasztérium elnöke,
Gianfranco Ravasi bíboros vezetésével. Ez alkalommal a bíboros és a „La Repubblica”
olasz napilap alapítója, Eugenio Scalfari, nem hívő újságíró közötti beszélgetés állt
az esemény középpontjában.
A találkozón a következő témákat vitatták meg: „Etika
a társadalomban és etika a kommunikációban”, „Szabadság és felelősség a tájékoztatásban,
objektivitás és igazság”, „Újságírás, kultúra és hit. Hinni és kommunikálni”. A szervezők
célja az volt, hogy párbeszédet kezdjenek a tömegtájékoztatás hívő és nem hívő főszereplői
között.
„Nem azért vagyunk itt, hogy kölcsönösen megtérítsük egymást, hanem
azért, mert közös meggyőződésünk, hogy különféle álláspontjaink kovászként hathatnak
arra a földre, amelynek szüksége van a megtermékenyülésre” – fejtette ki Eugenio Scalfari
Gianfranco Ravasi bíborossal folytatott beszélgetésében. A La Repubblica c. olasz
napilap megalapítója azzal kezdte a társalgást, hogy akkor lett Jézus „szerelmese”,
amikor fiatalkorában elhatározta, hogy elhagyja a hitet. Visszaemlékezett rá, hogy
Rómában a Szent Szív házban kényszerből el kellett végeznie az ignáci lelkigyakorlatokat.
Itt talált ugyanis menedéket, mivel megtagadta a fasiszta sorkatonai szolgálatot.
„Sokat köszönhetek azoknak a jezsuitáknak, akik megtanítottak érvelni, de a ferencesekbe
szerettem bele” – mondta az olasz újságíró. A nem hívő értelmiségi Scalfari ezekkel
a szavakkal magyarázta meg érdeklődését a katolikusokkal folytatott párbeszéd iránt.
Krisztus kereszthalálában jelöli meg a megtestesülés és a keresztény üzenet csúcspontját.
Ez a választás, amely a másik ember iránti szeretetet helyezi előtérbe az önzéssel
szemben, fontos üzenet napjaink társadalmai számára, amelyekben a nárcizmus, az önimádat
beteges fokra jutott el.
Gianfranco Ravasi bíboros a találkozó során utalt
arra a szerepre is, amelyet az egyház tölt be a digitális éra kommunikációs forradalmában.
Jézus az evangéliumban olyan módszert kínál fel nekünk, amely megkönnyíti a rövid
üzenetek, tweet-ek közvetítését, a „példabeszédek” pedig egy-egy tv-jelenet forgatókönyveként
is felhasználhatók. „Ha egy lelkipásztor nem érdeklődik a kommunikáció iránt, akkor
kívül áll szolgálatán”. Az új, digitális kommunikáció kontextusában az egyház nyelvezetének
is meg kell újulnia, „új nyelvtanra” van szüksége, közvetlen beszédre, felhagyva a
hosszú alárendelő mellékmondatokkal. Ferenc pápa és Benedek emeritus pápa levele,
amelyet a „La Repubblica” c. napilaphoz intéztek, valamint Ferenc pápa interjúja,
amelyet a Civiltà Cattolica c. jezsuita folyóiratnak adott, úttörő vállalkozások.
Eugenio Scalfari is egyetértett abban Ravasi bíborossal, hogy szükség van
új nyelvezetre. Éppen a vallás feladata, hogy átadja a kialakulóban lévő, új civilizáció
részére a múlt kitörölhetetlen értékeinek örökségét.
Ferenc pápának köszönhetően
a tömegtájékoztatási eszközök megújult érdeklődéssel fordulnak az egyház felé. „Irgalmasság
és alázat” – azok a jellemvonások, amelyek meghódítják a hívőket és nem hívőket egyaránt.
El kell utasítani a minden áron való szenzációkeltést, és a személyt kell ismét a
középpontba állítani, a párbeszédnek biztosítva elsőbbséget az összecsapás helyett.
A becsületesség szintén legyen elsődleges aranyszabály minden újságíró számára.
Eugenio
Scalfari nem hívő a következőket nyilatkozta rádiónk számára Ferenc pápáról: „Követem
Ferenc pápát, nem csak beszédét, hanem azt is, hogy hogyan él, mint pápa. Forradalmi
személyről van szó. Nem véletlen, hogy egy jezsuita a Ferenc nevet választotta, amelyet
még egyetlen pápa sem tett meg idáig. Ferenc pápa – Martni bíboros szavaival élve
– az az ember, aki minden nap elveszíti hitét, hogy azt másnap ismét visszaszerezze.
A hitet minden nap meg kell élni és szüntelenül keresni kell, meghallgatva a minket
körülvevő hangokat is. A vallás mindig az alapvető érzelmek közé tartozik, egyik módja
annak, amellyel az emberek értelmet kívánnak adni életüknek” – fejtette ki rádiónknak
a nem hívő olasz újságíró.