"Igazság, személy, vallási dimenzió, szó" - Gianfranco Ravasi bíboros a "Népek udvara" találkozó témáiról

Szerdán került sor Rómában a Kultúra Pápai Tanácsa szervezésében a rendezvényre, amely immár hagyománnyá vált a hívők és nem hívők közötti párbeszéd előmozdítására. Idén a találkozón az írott sajtó munkatársai vettek részt, a megbeszélést Eugenio Scalfari, a La Repubblica című olasz napilap alapítója és Gianfranco Ravasi bíboros, a vatikáni dikasztérium elnöke nyitotta meg. A bíboros interjút adott a Vatikáni Rádiónak a "Népek udvara" ("Pogányok udvara") idei témáiról.

Az első és legnagyobb hatású témakör az "igazság", amely alapvető kategória magán a kommunikáción belül is. A következő téma a "személyhez" kötődik, mert természetesen a kommunikációban érintett maga a személy, olykor agresszív módon is, tehát a kommunikáció egyfajta deontológiai megközelítéséről van szó. A harmadik téma a "vallási dimenzió": tekintettel arra, hogy az utóbbi időben egyre érdekesebbé vált a vallási jelenség, főleg Ferenc pápa működése óta. Végül pedig a "szó" értékéről elmélkedtek, amely a hívőket és nem hívőket egyaránt érinti.

Az újságírókkal való találkozót közvetlenül megelőzve jelent meg Ferenc pápa levele egy olasz napilapban. A La Repubblica közzétette XVI. Benedek levelét is, amelyben az emeritus pápa válaszol az ateista matematikusnak, Piergiorgio Odifreddinek.

Ravasi bíboros erre reflektálva kijelentette: az elmúlt napokban rendkívüli eseménynek lehettünk tanúi. Két pápa - az emeritus és a jelenlegi - közvetlenül megjelent a tömegkommunikáció, azon belül is az újságírás küzdőterén. Ami Odifreddit illeti, nem egyszerűen sajtóbeli párbeszédről van szó, hanem egy módszeres elmélkedésről, amelyet az emeritus pápa egy provokatív és vitatható szöveggel kapcsolatban írt, igen gondosan megjelölve annak alapvető gócpontjait. Ez Ravasi bíboros szerint egyben tanítás is, nemcsak a kultúra világában dolgozók, hanem tágabb értelemben a lelkipásztorkodásban működők számára is. Nem szabad félnünk, hogy kimenjünk az "utcára", a kommunikáció világába, akár lelkipásztorként, akár hívőként, hogy elvigyük a remény, a hit érveit. Érvekről, indokokról van szó, hogy legyen értelme meghallgatni azokat - tette hozzá a vatikáni bíboros.

Miként vélekedjünk tehát az emeritus pápa döntéséről, aki azt írja az ateista tudósnak: "Jézusról való véleménye nem méltó tudományos rangjához", ugyanakkor dicsérő szavakkal illeti a matematikus párbeszédre való készségét?

A Kultúra Pápai Tanácsának elnöke szerint éppen ez a kettősség jellemzi a "Népek udvara" kezdeményezést is, amely éppen XVI. Benedek egyik beszéde nyomán született (amelyet a Római Kúriához intézett). Egyfelől a vita magas, nemes színvonala szükségeltetik. Odifreddi vitatható könyvében ezért fontos volt megjelölni azokat a részeket, amelyek vallási szempontból is méltók. Az érvelés minősége, az intelligens kérdezés fontos tehát. Másrészt pedig kétségtelen, hogy a párbeszédben el kell ismerni a másik különbözőségét, eljöhet az a pillanat, amikor parázsló összeütközések adódnak, ez azonban nem mehet át szarkazmusba - ahogy az Odifreddivel történt. Ehelyett szilárdan, eltökélten kell képviselni az álláspontokat, és amennyiben a másik identitása negatív ítéletet érdemel, azt közvetlenül és hatékonyan kell kifejezni.

(gá)