Az Isten előtti szégyen, ima az isteni irgalmasságért és az Úrba vetett teljes bizalom – ezek Ferenc pápa szerda reggeli homílijának fő gondolatai

A Szent Márta Ház kápolnájában szeptember 25-én reggel 7 órakor tartott szentmisén a pápával koncelebrált Leonardo Sandri bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa, Béchara Boutros Rai bíboros, a maroniták antióchiai pátriárkája, és a Libanonból, Szíriából, a Szentföldről, továbbá más kontinensekről érkezett maronita püspökök.

A liturgia olvasmányait (Ezd 9,5-9; Lk 9,1-6) kommentálva a Szentatya megjegyezte, hogy az Ezdrás könyvéből származó részlet a maronita püspököket juttatta eszébe és gondolatait a szokásához híven három koncepcióban összegezte. Elsősorban Ezdrás Isten előtti szégyenéről és zavaráról beszélt, aki szemeit sem tudta Isten felé emelni. Mindannyiunk szégyene és zavara ez elkövetett bűneink miatt, amelyek rabszolgákká tettek bennünket, mert bálványokat és nem Istent szolgáltuk.

Az ima volt a második fogalom Ferenc pápa homíliájában. Ezdrás példáját követve, aki térdre borulva kezeit emeli Isten felé, hogy irgalmasságért fohászkodjon, nekünk is így kell tennünk megszámlálhatatlan bűneinkért – hangsúlyozta a pápa. Imádkozzunk Libanon, Szíria és az egész Közel-Kelet békéjéért. Mindig az ima az az út, amelyen haladnunk kell, hogy szembe nézzünk a nehéz pillanatokkal, a legdrámaibb próbatételekkel és a sötétséggel, amelyek az előreláthatatlan helyzetekben elborítanak bennünket. Ahhoz, hogy kiutat találjunk ebből, megállás nélkül imádkozni kell – mutatott rá a Szentatya.

Végül a homília harmadik gondolata az Istenbe vetett teljes bizalom volt, amely soha el nem hagy bennünket. biztosak vagyunk, hogy az Úr velünk van, és utunkon kitartóan kell előrehaladnunk a reménynek köszönhetően, amely erőt önt belénk. A lelkipásztorok szavai megerősítéssé válnak a hívek számára: az Úr soha nem hagy magunkra bennünket.

Az áldozás után Béchara Rai bíboros köszönettel és szívélyes üdvözlettel fordult a pápához a szertartáson jelen levő püspökök, minden maronita és egész Libanon nevében. Megerősítette hűségüket Péterhez és utódához, aki támogatást nyújt a gyakran tövisekkel teli útjukon. Különösen köszönetet mondott a pápának azért az erős impulzusért, amelyet a béke keresésének adott. „Imái és buzdítása a békéért Szíriában és a Közel-Keleten a remény és a vigasz magvait vetették el” – fogalmazott az antióchiai maronita pátriárka.

(sv)