A szentség nem mágikus rítus, hanem találkozás Jézussal, aki vár ránk
Jézus mindig vár ránk,
ez Isten alázata – állapította meg Ferenc pápa szeptember 24-én, kedden reggel a Szent
Márta házban bemutatott szentmiséjén. A pápa az első olvasmány után felhangzott (122)
Zsoltár szavaiból indult ki: „Öröm töltött el, amikor jelezték: Indulunk az Úr házába”.
Az Úr jelenléte mindig elkísér bennünket. Isten népének történetében vannak szép pillanatok,
amelyek örömöt okoznak és vannak fájdalmas pillanatok is, a vértanúság, a bűn pillanatai.
A rossz és a jó pillanatokban azonban egy dolog mindig ugyanaz: az Úr mindig
jelen van, soha nem hagyja el népét! Mert az Úr, az első bűn napján eldöntötte, elhatározta:
együtt halad népével a történelemben. És Isten, akinek nincs történelme, mert örökkévaló,
történelmet akart írni, népével együtt akart haladni. Sőt, még ennél is többet tett:
hozzánk hasonlóvá vált, egy lett közülünk, velünk halad Jézusban. Ez sokat mond számunkra
Isten alázatáról.
Ezért mondhatjuk tehát azt, hogy Isten nagysága éppen alázatában
van – folytatta homíliájában Ferenc pápa. Népével együtt akart haladni. És amikor
népe eltávolodott tőle a bűnbeeséssel, a bálványimádással, Isten akkor is ott volt
és várakozott. És Jézus is ezzel az alázatos magatartással jön el közénk. Együtt akar
haladni Isten népével, a bűnösökkel; együtt halad a gőgösökkel is. Az Úr olyan sokat
tett, hogy segítse ezeknek a farizeusoknak a gőgös szívét.
Alázat. Isten mindig
vár ránk. Isten mindig mellettünk van, Isten velünk halad, alázatos: mindig vár ránk.
Jézus mindig vár ránk. Ez Isten alázata. És az egyház örömmel énekli Istennek ezt
az alázatát, mint az előző zsoltárral: „Örömmel megyünk majd az Úr házába”. Örömmel
megyünk, mert Ő elkísér bennünket, velünk van. És Jézus Urunk személyes életünkben
is elkísér bennünket: a szentségekkel. A szentség nem egy mágikus rítus: találkozás
Jézus Krisztussal, találkozunk az Úrral. Az Úr az, aki mindig mellettünk van és elkísér
bennünket.
Jézus „útitársunk” lesz. A Szentlélek is elkísér bennünket és mindent
megtanít, amit mi nem tudunk szívünkben és emlékeztet mindarra, amit Jézus tanított
nekünk. Ezáltal érezteti a jó út szépségét. Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek
elkísérnek bennünket az úton, velünk együtt írják a történelmet. Az egyház ezt ünnepli
olyan nagy örömmel az Eucharisztiában is, a negyedik eucharisztikus imában, amely
Isten olyan nagy szeretetéről énekel, arról az Istenről, aki alázatos akart lenni,
aki mindnyájunk útitársa akart lenni és velünk együtt akart történelmet írni.
És
ha Ő belépett velünk a történelembe, akkor mi is lépjünk be egy kicsit az Ő történelmébe,
vagy legalább kérjük Tőle a kegyelmet: hagyjuk, hogy Ő írja történelmünket, hogy Ő
írja történelmünket, ami így biztos lesz” – mondta kedd reggeli homíliájában Ferenc
pápa.