„Az egyház nem dől össze, mert tagjainak életszentsége ma is erősebb minden botránynál” – Ferenc pápa találkozója egyházmegyéje papságával

A hat hónappal ezelőtt megválasztott pápa szeptember 16-án, hétfőn délelőtt egyházmegyéje „szívébe” lépett be: Róma püspökeként székesegyházában, a Lateráni Szent János bazilikában találkozott papjaival – olvassuk az „Osservatore Romano” c. vatikáni napilap szeptember 16-17-i kettős számában.

Jézus irgalmas tekintete nyújt támaszt a papoknak küldetésük mindennapos fáradozásaihoz – mondta Ferenc pápa, aki 60 évvel ezelőtt, szeptember 21-én, Szent Máté ünnepén fedezte fel magában papi hivatását. „Ma is papnak, püspöknek érzem magam” – vallotta meg a Szentatya.

A találkozó első részében, amelyet a „Veni creator Spiritus” himnusz, valamint Szent János evangéliumának egy szakasza vezetett be, a pápa összefoglalta, mit jelent papnak lenni. Azt jelenti, hogy sokat kell dolgoznia, mert a mai embereknek erre nagy szükségük van. A lemondások közül a pápa a biológiai apaságot említette meg, majd leszögezte: az ima, a másokhoz való közelség, különös tekintettel a püspökre, hatékony ellenszert jelent minden pap számára a fáradozások legnehezebb pillanataiban.

A pápa válaszolt a római papság öt képviselőjének kérdéseire, velük együtt vizsgálva meg az egyház életének néhány központi témáját. Arra szólította fel a papokat, hogy legyenek bátrak és kreatívak, ami nem jelenti a minden áron való újítást. A plébániák mindig legyenek nyitottak és képesek a befogadásra, lehetőség szerint mindig álljon egy gyóntató a hívek rendelkezésére. A világiak, akik a plébánia ügyintézésével foglalkoznak, mutassák meg az egyház befogadó arculatát. Találjanak mindig új utakat az evangélium hirdetésére és a mindennapi tanúságtételre. Be kell vonni az evangelizálásba a városnegyed világi híveit.

Róma püspöke azt javasolta papjainak: mindig élénken emlékezzenek hivatásuk születésére, a Jézus iránti első szerelemre: a pap mindig őrizze meg ezt a szerelemhez hasonló érzést. Az emlékezet nélküli egyháznak nincs élete. Éppen ez a fajta emlékezet járul hozzá ahhoz, hogy ne engedjünk a mondén spirituális kísértésnek.

Másik fontos aspektus, hogy a papok mindig az igazságot mondják, soha nem hagyják sorsukra a nehézségekkel küzdő embereket. Isten igazságának hirdetése mindig együtt jár az emberekhez való közelséggel. Nem kell sem túlságosan engedékenynek, sem túlságosan merevnek lenniük: egyik magatartásforma sem felel meg az irgalmasságbank. Jézus példáját kell követniük, amint befogadta az emmauszi tanítványokat. Fogadják be és kísérjék el a rájuk bízott személyeket.

Ferenc pápa nem rejtegette a problémákat és az olyan súlyos botrányokat sem, mint a pedofília, amely az egyházat is érinti. Azonban az egyház nem dől össze, mert ma, mint minden időkben, jelen van benne a mindennapi életszentség: számos nő és férfi éli meg hitét minden nap. Életszentségük pedig erősebb minden botránynál – fejtette ki a Szentatya.

A találkozó a lét perifériáira vonatkozó három kérdéssel zárult. A pápa ismételten óvott attól a kísértéstől, hogy a szerzetesi közösségek túlságosan ragaszkodjanak az anyagiakhoz: legyen bátorságuk kaput nyitni a szükséget szenvedők előtt.

A valóságot jobban meg lehet érteni a határvidékekről nézve, mint a központból szemlélve. A perifériák nem pusztán földrajzi jellegűek – mondta Ferenc pápa. A házasság semmissé nyilvánítása kérdéséről szólva megemlítette, hogy ez a téma fontos volt XVI. Benedek számára is. Az októberben összegyűlő nyolc bíborosból álló csoport és a következő püspöki szinódus foglalkozik majd ezzel a kérdéssel. Az elváltak és újraházasodottak helyzete is a lét perifériájához tartozik, amelynek megoldásához lelkipásztori bátorságra van szükség az igazság és az igazságosság szerint – fejtette ki Ferenc pápa hétfőn, a római egyházmegye papságával folytatott párbeszéde során.

(vm)