„Szüntessék be az erőszakot Szíriában, a háború pusztán az illegális fegyverkereskedelemnek hajt hasznot, a békéhez türelem kell” – Ferenc pápa tanítása vasárnap délben

Szeptember 8-án, Szűz Mária születése napján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében a pápa ismételten arra buzdított: imádkozzunk, hogy főleg Szíriában azonnal véget vessenek az erőszaknak és a pusztításnak. Folytatva a szombat esti böjt- és imavirrasztás témáját Ferenc pápa a Szent Péter teret megtöltő tízezrekhez intézett szavaiban ismét erőteljesen hangoztatta:

„Nemet mondunk a testvérgyilkos gyűlöletre és hazugságaira”. Elég volt a népek közötti gyűlöletből, elég volt a háborúkból, amelyek a hivatalos célkitűzések mögött alattomos érdekeket takargatnak.

Az imavirrasztást követően, 12 órával később ugyanazon a helyen a pápa ismételten felemelte szavát a háborúk értelmetlensége ellen és felhívást intézett Szíria és a világ békéjéért.

Kiindulva a vasárnapi evangéliumi szakaszból (Lk 14,25-33) utalt rá: Jézus hangsúlyozza, hogy aki tanítványa akar lenni, annak nem lehet semmi sem fontosabb az iránta való szeretetnél. „Aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom”.
Sokan közeledtek Jézushoz, hogy belépjenek követői közé; ez főleg valamilyen csodás jel után következett be, amely arra utalt, hogy ő a Messiás, Izrael Királya. Jézus azonban nem akart senkit sem áltatni. Tudja jól, hogy mi vár rá Jeruzsálemben, melyik az az út, amelyet az Atya kérésére végig kell járnia: a kereszt, az önfeláldozás útja bűneink bocsánatára. Jézust követni nem azt jelenti, hogy egy győztes menetben veszünk részt! Azt jelenti, hogy osztozunk irgalmas szeretetében, belépünk irgalmasságának hatalmas művébe, amely minden embernek szól. Jézus műve az irgalmasság, a megbocsátás, a szeretet műve! Jézus olyan irgalmas!

Ez az egyetemes megbocsátás, ez az irgalmasság a kereszt révén valósul meg. Jézus nem akarja egyedül végrehajtani ezt a művét: minket is bele akar vonni a küldetésbe, amelyet az Atya bízott rá. Feltámadása után ezt mondja tanítványainak: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. …Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer” (Jn 20,21.22). Jézus tanítványa lemond minden javáról, mert Őbenne találja meg a legnagyobb Jót, amelyben minden jó értéke és jelentősége kiteljesül: a családi és egyéb kapcsolatok, a munka, a kulturális és gazdasági javak és így tovább. A keresztény mindentől eltávolodik, és mindent újból megtalál az evangélium logikájában, a szeretet és a szolgálat logikájában.

Jézus két példabeszéddel magyarázza meg ezt az igényt: a felépítendő torony és a háborúba induló király történetével. Ez a második példabeszéd így hangzik: „Melyik király az, aki, amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van” (Lk 14,31-32).

Itt Jézus nem a háború témáját akarja kifejteni, pusztán egy példabeszédről van szó. Azonban most, amikor buzgón imádkozunk a békéért, az Úr Szava szíven talál bennünket: mélyebb szinten is létezik egy háború, amelyet mindnyájunknak meg kell vívnunk! Az a határozott és bátor döntés, hogy ellentmondunk a gonosznak és kísértéseinek és a jót választjuk, készen arra, hogy személyesen fizessük meg az árát: ez jelenti azt, hogy követjük Krisztust, hogy magunkra vesszük keresztünket! Ez a küzdelem a bensőnkben megvívott harc a gonosz ellen! Mire szolgál a háború, annyi háború, ha nem vagy képes arra, hogy megvívd ezt a harcot bensődben a gonosz ellen! Semmit sem ér! Ez a gonosz elleni harc többek között azt is jelenti, hogy nemet mondunk a testvérgyilkos gyűlöletre és hazugságaira; nemet mondunk az erőszak minden formájára; nemet mondunk a fegyverek elterjedésére és illegális kereskedelmükre. Pedig ez mennyire elterjedt!

Mindig fennáll a kétely: ez vagy az a háború – mert mindenütt van háború – valóban azért dúl, hogy problémákat oldjon meg, vagy kereskedelmi háború, hogy illegálisan üzleteljenek ezekkel a fegyverekkel? Ezek azok az ellenségek, amelyek ellen küzdenünk kell egységesen és következetesen, csak a béke és a közjó érdekeit követve – mondta vasárnap déli beszédében Ferenc pápa, majd így folytatta:

„Kedves testvérek, ma Szűz Mária születésére emlékezünk. Ez az ünnep különösen kedves a keleti egyházak számára. Most mindnyájan üdvözöljük a keleti egyházak, az ortodox és katolikus egyházak fivéreit, nővéreit, püspökeit, szerzeteseit és szerzetesnőit. Jézus a nap és Mária a hajnal, aki hírül adja a napkeltét”.

A Szentatya utalt a szombat esti imavirrasztásra, amely során Mária közbenjárásába ajánlották a világ békéjéért mondott imákat, különös tekintettel Szíriára és az egész Közel-Keletre. „Ma úgy fohászkodunk hozzá, mint a Béke Királynőjéhez. Béke Királynője, imádkozz értünk!” – fejezte be a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtti beszédét Ferenc pápa.

(vm)