A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
41. elmélkedés: az
örök élet Az Apostoli Hitvallás utolsó mondata így hangzik: Hiszem az örök életet.
A keresztény számára a halál nem az emberi lét végső állomása, hanem átmenet az örök
életbe. A katekizmus megjelöli ennek az átmenetnek a módozatát.
A halál után
minden emberre különítélet vár. „Életünk estéjén a szeretetünk alapján leszünk megítélve”
– mondja Keresztes Szent János. „Ez a különítélet (az ember) életét Krisztushoz méri:
akár tisztuláson keresztül, akár hogy közvetlenül belépjen az ég boldogságába, akár
hogy önmagát örökre kárhozatra vesse” (1022).
Nem vagyunk képesek arra, hogy
elképzeljük a mennyországot, de hiszünk az Írás szavainak: „Isten országa nem eszem-iszom,
hanem megigazultság, béke és öröm a Szentlélekben” (Rm 14,17). Az ég egy dinamikus
valóság, mert Isten mindig nagyobb nálunk és mindig lesz mit felfedeznünk.
A
tisztítótűz nagyon megnyugtató hitigazság. Ha nem állunk készen arra, hogy belépjünk
a mennyek országába, akkor reménykedhetünk abban, hogy maga Isten megtisztít és előkészít
bennünket, hogy maradéktalanul megízlelhessük csodálatos dolgait. Nem arról van szó,
hogy Isten ugyan beengedhetne minket a mennyekbe, ám nem teszi ezt, mert előtte bosszút
akar állni rajtunk bűneinkért! Nem! A tisztítóhely szenvedései képessé tesznek bennünket
arra, hogy valóban élvezzük a mennyek országát. A pokol ezzel szemben „az Istentől
való örök elszakadásban áll” (1035). Isten azonban mindent megtesz, hogy minden embert
üdvözítsen. Az ítéletet tehát az ember saját maga ellen hozza, amikor véglegesen „nemet”
mond Istennek és elutasítja irgalmát.
Az idők végezetekor következik be az
utolsó ítélet. Ez lesz Krisztus győzelmének beteljesedése: „Halál nem lesz többé,
sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt” (Jel 21,4). Nem tudjuk,
hogy mindez mikor következik be, de tudjuk, hogy néhány évtized, talán néhány év múlva
meghalunk és az örökkévalóság küszöbén találjuk majd magunkat.