A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
41. elmélkedés: az örök élet
Az Apostoli Hitvallás utolsó mondata így hangzik:
Hiszem az örök életet. A keresztény számára a halál nem az emberi lét végső állomása,
hanem átmenet az örök életbe. A katekizmus megjelöli ennek az átmenetnek a módozatát.
A halál után minden emberre különítélet vár. „Életünk estéjén a szeretetünk
alapján leszünk megítélve” – mondja Keresztes Szent János. „Ez a különítélet (az ember)
életét Krisztushoz méri: akár tisztuláson keresztül, akár hogy közvetlenül belépjen
az ég boldogságába, akár hogy önmagát örökre kárhozatra vesse” (1022).
Nem
vagyunk képesek arra, hogy elképzeljük a mennyországot, de hiszünk az Írás szavainak:
„Isten országa nem eszem-iszom, hanem megigazultság, béke és öröm a Szentlélekben”
(Rm 14,17). Az ég egy dinamikus valóság, mert Isten mindig nagyobb nálunk és mindig
lesz mit felfedeznünk.
A tisztítótűz nagyon megnyugtató hitigazság. Ha nem
állunk készen arra, hogy belépjünk a mennyek országába, akkor reménykedhetünk abban,
hogy maga Isten megtisztít és előkészít bennünket, hogy maradéktalanul megízlelhessük
csodálatos dolgait. Nem arról van szó, hogy Isten ugyan beengedhetne minket a mennyekbe,
ám nem teszi ezt, mert előtte bosszút akar állni rajtunk bűneinkért! Nem! A tisztítóhely
szenvedései képessé tesznek bennünket arra, hogy valóban élvezzük a mennyek országát.
A pokol ezzel szemben „az Istentől való örök elszakadásban áll” (1035). Isten azonban
mindent megtesz, hogy minden embert üdvözítsen. Az ítéletet tehát az ember saját maga
ellen hozza, amikor véglegesen „nemet” mond Istennek és elutasítja irgalmát.
Az
idők végezetekor következik be az utolsó ítélet. Ez lesz Krisztus győzelmének beteljesedése:
„Halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Ami eddig volt, elmúlt”
(Jel 21,4). Nem tudjuk, hogy mindez mikor következik be, de tudjuk, hogy néhány évtized,
talán néhány év múlva meghalunk és az örökkévalóság küszöbén találjuk majd magunkat.